Tölgyesi Gábor, 2011. március 23, Magyar Nemzet

Az útkereső nem hazudhat

A tiszta szív logikája és Liszt Ferenc példája · Kossuth-díjjal tüntették ki Szabados György zeneszerzőt

.
Külföldi szaklapok szerint a hatvanas évek magyar free jazz mozgalmának koronázatlan királya. Elkötelezett rajongói Bartók Béla után a legjelesebb magyar zeneszerzőnek tartják. Mondják, a honi etno jazz atyja, az improvizatív zene mestere – ám e kategóriákat is könynyen leveti magáról. Annyi bizonyos: Szabados György iskolát teremtett azzal, hogy a ritmikájában, logikájában is teljesen különböző magyar népzenét ötvözte a jazzel – önálló, eredeti muzsikát teremtve. Március 15-én Kossuth-díjjal tüntették ki munkásságáért.

Ha szóba kerül, még ma is rácsodálkoznak a nevesebb külföldi muzsikusok arra a nonszenszre, hogy a rendszerváltozás előtt Szabados György zeneszerző, zongoraművész a tiltás és a tűrés határmezsgyéjén állt. Szabadost többször próbálták kiszorítani a zenei életből – a rendszerváltozás előtt a Magyar Rádióban rögzített felvételei nem adásba, hanem a tiltott anyagok archívumába kerültek –, világszemlélete, az amerikai jazz magyar epigonizmusával szakító zenéjének stílusa és tartalma kezdetben a közönséget is zavarta. – Amerika volt akkoriban a csoda, az amerikai jazz hangzása az 50–70-es években bizonyos értelemben a szabadság hamis szimbóluma volt. Nem követtem ezt az utat, mindig a magyar zenei hagyományokban éreztem magam otthon, így kettős hátrányból indult a pályám. Szerencsére a pártvezetés nem vett teljesen komolyan, így kerülhettem el a rendszerváltozás előtt a súlyosabb retorziókat – mesélte lapunknak.
Szabados elsőként készíthetett a free jazzhez közel álló felvételt 1964-ben (B-A-C-H élmények antológia), e kategóriában 1972-ben nyerte meg a San Sebastian-i nemzetközi jazzfesztivál nagydíját. A koncertprogramot az Erkel Színházban a magyar publikum értetlenül fogadta, ám az addig perifériára szorított muzsikus néhány évvel később már önálló lemezt jelentethetett meg. Az esküvő című album (1975) a magyar jazztörténet mérföldköve.
A hetvenes évek közepétől játszott csaknem egy évtizedig a Kassák Klubban, a Kortárs Zenei Műhelyt megalapítva talált értőkre, társakra és követőkre. Munkásságának szimbóluma máig működő együttese, amelyet 1983-ban keresztelt Magyar Királyi Udvari Zenekarnak, azaz Makuznak. – E név ősi szó, mint a koboz – nyugtatgatta a Debreceni Jazznapok előtti fellépésen a magyar jazzélet aggódó egykori főkorifeusát.
A Szegedi Szabadtéri Játékokon egy évvel később már kevesebb szerencsével járt. A Markó Iván és a Győri Balett felkérésére írt, A szarvassá vált fiak című művét a jelen lévő pártvezér betiltatta: jó érzékkel neszelte meg, hogy az előadás az 1956-os forradalom hősei előtt tiszteleg. (Akárcsak öt éve, az Új Dimenzió Műhellyel megjelentetett, Elégia 1956 című album.) A magyar zeneiséget és történettudatot magasrendűen ötvöző mű – méltatta Kodolányi Gyula költő A szarvassá vált fiakat 1999-ben, Szabados György hatvanadik születésnapja alkalmából a Magyar Szemlében, emlékeztetve az olvasót: már a nyolcvanas évek közepén a világ vezető free jazz muzsikusai – mint Anthony Braxton – adták egymásnak a kilincset, hogy akár egyetlen este együtt improvizálhassanak Szabados Györggyel. Jellemző ellentmondás: világhírű alkotó, akit itthon csak egy szűk kör ismer el.
Esszéista, zongoraművész, zenekarvezető és zeneszerző. Laikusnak talán érthetetlen, hogyan lehet a jazzalapokon nyugvó, a magyar népzenéből táplálkozó improvizatív zenét komponálni, ám nincs ellentmondás. – A zeneszerzés autonóm tevékenység – magyarázza Szabados György. – A free jazz nemzetközi jelenség, a zenei élet apologetikus stílusa volt a múltban: annak adott hangot, hogy minden kezd kiürülni, összeomlani. A zeneszerzői hajlamú muzsikusok pedig a saját lelkükhöz, titkos istenképükhöz visszafordulva azt a szabadságérzést, szellemiséget kezdték el zenében megfogalmazni, ami minden önmanipulációtól mentes. Így teremtve új esztétikát, míg el nem jön egy másik világ a saját apologetikus stílusaival.
– Mindez nem előzmények nélküli – véli Szabados. – A világ legnagyobb improvizatőre Liszt Ferenc volt, ifjúságától kezdve idős koráig, amikor rátalált a magyar népzenére, tradícióra és szellemiségre. Koncertjei fele rögtönzésekből állt. Ám a szabad zenének, a rögtönzésnek van egy szigorú feltétele: a gyakorlója, útkeresője nem hazudhat. Csak tiszta szándékkal és szívvel, szeretethajlammal, adni akarással lehet művelni. Liszt Ferenc – aki gyerekkorom óta példaképem – épp ilyen ember volt – vallja a friss Kossuth-díjas zeneszerző.