Adyton Szabadzene Műhely és Együttlét – 2016. augusztus 24., szerda

Kedves olvasó, mint a dátumból is látszik ez már nem on-line tudósítás. Ismét meghaladták erőmet a szerteágazó feladatok. Hajnal három körül minduntalan lefejeltem a laptop szélét. Bár a fejemben cikáztak a leírandó mondatok, a kezeim és a szemeim elernyedtek és képtelenek voltak a további munkára.

A délelőtt folyamán a nyár alaposan beletaposott a gázba. A hírek kora délutánra 30-33 fokról szóltak. Azonnal elkezdődött a szervezés, hogy az esti koncert a Szabados-kertben legyen. Tavaly az együttlét legszebb pillanatai közé tartozott az ottani muzsikálás. Az előző napok esős hangulatáról most küldök is egy képet.

001.jpg

Szabados György felesége, Jutka asszony intézte a nélkülözhetetlen pianínó szállítását, én pedig megbeszéltem Jakab Miklós dobossal és Ségercz Feri furulyással, hogy a kellő időben ott leszünk és lehozzuk az iskola emeleti terméből a hangszert, majd utánfutóra tesszük és a ház kertjébe visszük.
Addig is körbe vettem magam az első próbahelyiségben laptoppal, kamerával, kártyaolvasóval, excel táblával és lassan bandukoló internettel. Hamarosan meg is érkezett Benkő Robi csapata. A tegnapi dalt kezdték sok-sok érzelemmel feltölteni és egyre húzósabbra hangszerelni. Egyszercsak leült mellém Dukay Barnabás és egyre nagyobb koncentrációval figyelte a zene megformálását. Időközben befutott Ekési Orsi fotósunk, akitől gyorsan le kellett töltenem a tegnapi fotókat. Barnabás időnként kérdezett egy-egy rövidebb dolgot. Nagyon gyorsan repült a délelőtt. Kisvártatva arra lettünk figyelmesek, hogy Grencsó Pisti jön be, kiadva az „ebéd” vezényszót.
Barnabás az óra végeztével odament a kis csapathoz és kinek-kinek mondott egy-egy kulcsfontosságú mondatot. Látszott az arcokon, hogy ültek a hallott dolgok.
Ezen a napon vezettük be, hogy az ebéd végeztével délután 3-ig legyen pihenő idő, amit mindenki azzal tölt, ami számára fontos. Ugyanis észlelhető volt a hajnali 3–ig tartó beszélgetések és az intenzív munka ebéd utáni pillesztő hatása.

Ez az átszervezés jót is tett a – fél kettő helyett – három órakor kezdődő „Átjáró” beszélgetésnek. Utolsó felvonásához ért Jász Attila és Muzsnay Ákos beszélgetéssorozata az öreg diófa alatt. Immár egészen oldott formában boncolgatták tovább az alkotói attitűdök és folyamatok világának ismertetését. Hogyan lehetséges művészi megalkuvás nélkül dolgozni, mire jó az egyéves ösztöndíj? Efféle kérdések megválaszolása mentén csiszolódtunk, az igen kemény életvitelt felvázoló példákon keresztül. Szabó Sándor is, mint általában a meghívott mesterek, figyelmesen hallgatta a beszélgetést.

002-szabo-sandor.JPG

002.JPG

Kis szünet következett, ami után készítettünk egy csoportképet, majd a próbateremben megkezdődött Dukay Barnabás tanítása. Igen izgalmasan indította az órát. Először a fúvósoktól kért különféle fújásokat, majd egészen furcsa hangszertartásokat. Utánuk a vonósok következtek. Ők is sokszor meglepődtek a kéréseken. Sokféle furcsa hangot csikart ki a hangszerekből és azok megszólaltatóiból. Ezek után felosztotta a szólamokat. Kijelölte, hogy miféle metódussal szólaljanak meg az imént kipróbált hangok. Nagyon meglepődtünk, amikor egy soha nem hallott hangzás kellős közepébe kerültünk. Egyre csak mozgott, formálódott, haladt valahonnan-valahová ez a furcsa, organikusnak ható hangképződmény.
Végül nekilátott, hogy a több önálló egységből, egy komplex zenét szőjön össze. Az izgalommal várt megszólalás előtt bejelzett a telefonom, hogy ideje indulni a pianínóért. Sajnos emiatt nem tudok beszámolni, hogy mi is történt a végső megszólalásban.

A pianínó a helyére került, mi pedig lerobogtunk a hegyről vacsorázni. A többiek elkezdték a Sigil udvarán feltölteni hangszerekkel a saját és az önként felajánlkozók autóit. Előkerültek a meleg ruhák is, gondolva a tíz óra körüli lehűlésre.

Este nyolcra szépen kivilágítva, gyertyafényesen pompázott a Szabados-kert. A ház falán lévő emléktábla előtt, az utcán, egy leheletnyi tiszteletadás történt a tavalyihoz hasonló csendességgel elengedett szabadzenével. Eközben Barnabás belefeledkezve játszott Bachot Bachhal a kert hátsó részében. A hold erős fényében sétáltunk vissza a háztól Barnabásig, csendesen köré telepedve.
Szavakba ez már innen nehezen önthető.

Az esti koncert többféle formációban zajlott. Az első rész szünet előtti részében Grencsó István és Udvardi Márton duója játszott el egy kisebb kompozíciót Csányi Attila emlékére. A koncert végén még sokáig beszélgettünk, hűs nedűket kortyolgatva a holdsütötte templomtorony szomszédságában.
A fotók Ekési Orsi és Mezey Péter munkái.

0112.JPG

0132.JPG

0142.JPG

016.JPG

017.JPG

027.JPG

034.JPG

036.JPG

99-barnabas-bach.JPG