Adyton utolsó beszámoló – 2016. augusztus 26., péntek
2016. SZEPTEMBER 03., MOLNÁR CSABA
Gyors szárnyakon repült velünk az idő egészen péntekig. Ám ma reggel hatalmasat fékezett a Dunára néző reggeliző asztaloknál. Néhány pillanatra lelassul, mint a folyó vize. Tudtuk, hogy sok dolgunk lesz ma még, és hogy jobb volna igyekezni az evéssel, de valahogy mindenki merengve üldögélt és szemmel láthatóan sehogyan sem akarta elengedni ezt a pillanatot.
Már előző napon is hol egyikünk, hol másikunk megjegyezte: „Hogy hiányzik a Muzsnay, meg a Jász Attila!” vagy egyszerűen csak „Barnabás sincs.”
A sokat tapasztalt és bölcs idő azonban visszakapcsolt eredeti fokozatba. Ezzel együtt belendült a délelőtt. Minden zegzugból zene szólt. Gyakorlás, egyeztetés, „na, nézzük meg újra”. Teljes és odaadó készülődés zajlott az esti zárókoncert érdekében. Pillanatok alatt el is érkezett az – immáron fél kettőre kitolt – ebédidő.
A délutáni pihenő alatt ismét sikert aratott a gyerekeknek fenntartott, hálóval védett, kör alakú ugráló. Tavaly ilyenkor hárman aludtak benne, most Mády Kálmán durmolt benne egy nagyot.
Viszont Brátán Vera különórát kért és kapott Szabó Sándortól. Nagy titokban készültek valamire. Egyedül Ekési Orsi lehetett mellettük, mint az Adyton hivatalos és áldott kezű fotósa.
Este hallhattuk is az eredményt, amit azóta már több más – napról-napra gyarapodó – „tábori” videó felvétellel együtt bárki megnézhet a Facebook oldalunkon.
http://www.facebook.com/adytonmuhely/
Estére teljesen átrendeztük az udvart. Újabb Muzsnay képet világítottunk ki. A hangszereket máshogy helyeztük el, mint előző napon, mert fontos volt, hogy a filmes stáb jól vehesse a „színpadon” történő eseményeket. Nagy volt a sürgés-forgás. Ha jól láttam, márpedig jól láttam, hogy Orsi seperte a színpadot. Minden kézre szükség volt. Így hát szokatlanul kevés fotó készült.
A délelőtt összeállított koncertmenüt épphogy volt időm elküldeni a JazzMa-ra.
Amit abban leírtunk tudtuk is tartani, sőt egy plusz muzsikálással ki is bővült. Jelesül Lukács Peti dobolhatott a Grencsó-Benkő párosnak.
A zárókoncert időben elkezdődött és egy kisebb szünettel a megadott időre be is fejeződött. A Nyitányban mindenki játszott, épp úgy, mint a lezáró Csillagköszöntőben. Mindkettőt Grencsó István vezényelte.
A köztes időben többféle formációban léptek fel tanítók és tanítványok.
Nem próbálkozom a zenét elmesélni. Inkább pattanjon fel ki-ki az internet gyorskocsijára és időnként meglátogatva minket, nézze-hallgassa meg mi is történ ott velünk. Még hetekbe kerülhet, mire a fontosabb dolgokat feltesszük.
Úgy gondolom az Orsi által készített Szabó-Brátán képek nem szorulnak kiegészítésre. Azonban találtam a telefonomban egy-két képet, ami érdekes lehet.
Az egyiken látható a csütörtöki esti koncertre való készülődés. A másikon Jász Attila érkezik stílszerűen az „Átjáró” beszélgetésre, ahol már Dukay Barnabás várja.
Végül az a kép zárja a fotók és az én jelentkezéseim sorát, ami szombat délelőtt készült a Sigil teraszán. Közel ebédidő van, de már sokan útra keltek, ám még jó néhányan beszélgetnek a kis asztaloknál. Nem olyan könnyű elmenni innét.
Augusztus 27-én újból megismételtük az elengedés és az ölelés gesztusát. Ezzel zárult, ahogy kell, az Adyton Szabadzene Műhely és Együttlét.
Reméljük, hogy jövőre is együtt létezhetünk valakikkel zenészként, közreműködőként, támogatóként, vagy közönségként. Esetleg veled kedves olvasónk.
A fotókat Ekési Orsi, Mezey Péter és Molnár Csaba készítette.
