Legmerészebb vállalkozásunk Szabados György 1956-ról írt műveinek előadása volt 1985 tavaszán. Érdekes módon ezt a Rádió rendelte meg, és azért adhattuk elő, mert egyfajta kódolással írta meg a szöveget. A magánhangzókat kicserélte, s ennek következtében ősmagyar, keleti stílusban énekeltük el a forradalom történetét, vigyázva arra, nehogy kihalljanak valamit a szövegből. A 13 nap történetét adtuk elő históriás ének formájában. Históriás ének az emlékezet előtti időből – állt az alcímben. […]
Szabados Györggyel való barátságom által rátaláltam a kortárs zenére, ezért nagyon hálás vagyok neki… Igyekeztem mindig a végtelenségig tágítani az énekmondás világát, amennyire csak lehet, kelettől nyugatig, és időben. A szándék mindig ugyanaz: ébresszük rá az embereket arra, hogy mi a küldetésük, mi az ember feladata itt a földön. Össze kell kötnünk az eget a földdel. (46. oldal)