*A 3 éves Szabados György portréja 1942-ből. Márton Lajos festménye.
Az európai kortárs improvizatív zeneélet jól ismert alakja Szabados György Budapesten született 1939. július 13.-án. Édesapja orvos volt, édesanyja énektanár.
Rendkívüli zenei tehetsége már korán megmutatkozott. Virtuóz rögtönzéseket mutatott be zongorán, jellemző volt rá a kifejezőerő és a zeneszerzői késztetés.
Ezek a mind inkább kibontakozó készségek határozták meg zenei tanulmányait is. Magánúton végezte el a szükséges tanulmányokat, közben apja kívánságának eleget téve orvosi diplomát szerzett.
Pályafutását nagyban akadályozta fiatal éveiben a rendkívül zárt, ideológiailag korlátozott intellektuális és művészeti élet Magyarországon. Minden ezen korlátokon kívül eső szellemi megnyilvánulás tiltott volt, veszélyesnek bélyegezve nem létezhetett. Mint Európában mindenhol, Magyarországon is a jazz volt fontos hatással az élőzene fejlődési irányára. Így Szabados esetében is a jazz szabadította fel végül improvizatív képességeit.
.
Szabados mégsem volt “jazz-zenész”. Zenéje rendkívül dinamikus, európai és magyar zene a tradíciók és a modernség berkeiben, telítve a spontaneitás életszerűségével és az intellektus szigorával. Több kisélet után 1972-ben tört ki az elszigeteltségből a jazz jóvoltából, és csak a jazz által. És azonnal megnyerte a San Sebastian-i Nemzetközi Jazzverseny nagydíját free jazz kategóriában. Bár ez a díj itthon legalább annyi problémát hozott neki, mint örömöt, lassan lehetősége nyílt mind több koncertre; főleg egyetemeken lépett fel.
Az általa alapított kortárszene műhelyben sok tanítványt vezetett be az improvizatív kortárs zene világába és gyakorlatába. Alkotói megközelítése a kompozíció és a szabad improvizáció közötti harmónián, valamint a zenén mint természetes nyelven és az emberen mint kifinomult közvetítőn alapul.
Csak a nyolcvanas évektől kezdve kapott lehetőséget rendszeres külföldi koncertezésre, lemezfelvételekre, és egy elismert, folyamatos alkotói munkásságra. Erős és eredeti zenei világa az új zene különös útját követte és építette.
Rendszeresen publikált zenei írásokat. Több híres zenésszel is fellépett. Többek között Anthony Braxton (közös lemez), Roscoe Mitchell, ( a Chicago Art Ensemble-val közös CD) Peter Kowald, Johannes és Connie Bauer, Frank van Hove, Evan Pakrer, Jiří Stivín, Hans-Ludwig Petrovsky és Vlagyimir Taraszov volt a partnere egy-egy fellépés erejéig. A kortárszenei műhelyt követően megalapította az improvizatív Magyar Királyi Udvari Zenekart (MAKUZ), amely együttesre írt kompozícióinak első számú megszólaltatója lett. Komponált balettet Markó Iván részére, táncoperát Nagy József inspirációjára, rituális zenét, az 1956-os forradalom emlékére históriás éneket, több zongoraszólót és kamarazenei darabot.
Munkásságának elismeréseként megkapta a legrangosabb magyar zenei díjat 1983-ban, a Liszt Ferenc díjat. 2001-ben a Magyar Művészetért díjat, valamint a Szabó Gábor életmű díjat. Halála előtt nem sokkal a legnagyobb kulturális díjjal, a Kossuth Díjjal tisztelte meg a köztársasági elnök 2011-ben.
A híres zeneszerző Ligeti György Szabados Györgyöt ma Európa egyik legjelentősebb zeneszerzőjének tartja (ld. írását a Homoki Zene CD-jéhez). Szabados munkássága a szerves zene ritka alkotásai közé tartozik, amelyben nincsenek meg a konstruktivizmus és az emberi elme világosságából származó túlerőltetett elemek. Zenéje mélyen gyökerezik az ősi idők szent természetében. De, ahogy Bartók Béla mondta: “mai öltözetben”.
Szabados György 2011. június 10.-én halt meg Nagymaroson.
Ld. Wikipédia
** Grencsó István felvétele