A Downtown Music Gallery 2016. február 12-én közölte
Bruce Lee Gallanter recenzióját a Grencsó Open Collective című dupla CD-jéről.
Derengés / Dawn (SLAM 565; UK)
Felvétel ideje: 2015. április 9.-11.
Szabados György kompozícióit játssza a Grencsó Open Collective: Grencsó István fúvósok, Pozsár Máté zongora, Benkő Róbert nagybőgő, Miklós Szilveszter dobok és vendégeik, Mezei Szilárd, Meggyes Ádám, Fazekas Ábel, Kovács Gergő.
Szabados Györgyöt, a magyar zeneszerzőt nem igazán ismertem, mielőtt ezen a héten megkaptam ezt a lemezt (2016. február). Halványan fel tudtam idézni Szabadost mint zongoristát, aki Anthony Braxtonnal és Vlagyimir Taraszovval trióban játszott egy remek Leo Records lemezen. És akkor azt látom, hogy Braxton írta az ajánlását ennek a remekbe szabott kétlemezes albumnak! A zenét itt a Grencsó Open Collective játssza, egy nagyon erős quartet és még négy vendégmuzsikus. Az egyedüli ismerős név számomra az egyik vendégé, a magyar brácsás Mezei Szilárdé. Mezei a kalandosabb lelkületű zenehallgató számára mindenütt egy underground hős, több tucatnyi remek felvétellel, de sajnos még mindig nem ismerik eléggé. Az első lemez egy pezsgő bőgő intróval kezdődik, mielőtt belép a fenséges zongora. Az előtérben a szoprán szaxofon, a brácsa és a zongora fonódik varázsosan egymásba egyre telítődő hullámokban. Végül a szoprán és a brácsa együtt emelkednek csúcsra, miközben a zongora belekezd a feszes, nehéz, megkomponált zenei anyagba. Amint a zenekar őrült tempóval gyorsul, Grencsó elképesztő szopránszaxofon szólót játszik, miközben Mezei brácsája szorosan körülötte kering. A „Fohász”-ban a csapat lassan, hipnotikusan kezd. Ezeknek a daraboknak a mélyén valami olyasmi hallatszik, mint az időtlen népzenei dallamok, amelyek beúsznak a zenekar intenzívebb, szabadzenei részei közé. Az Adytonban egy spirituálisabb hangvételű dallam áll a középpontban, amit egy elképesztő trombitás, Meggyes Ádám és Grencsó erőteljes tenorja játszik. Őket Mezei újabb fantasztikus szólója követi. A második lemez hasonlóképpen impresszív, ahogyan az ősi dallamok teret nyitnak a Kollektíva minden tagjának a mélyen ihletett szólókhoz. Az utolsó darabban két további lenyűgöző vendéget hallhatunk, klarinéton és bariton szaxofonon, mindketten kiváló zenészek. Egy tisztességesebb világban a Kollektíva valamennyi tagja és vendégei csakúgy, mint Szabados György kompozíciói, megkapnák azt az elismerést, amit nagyon is megérdemelnek. Akárhogy is van, rajtad áll, kedves igényes zenehallgató, hogy teszel-e ezzel a kiváló lemezzel egy komoly kísérletet.
Fordítók Füzér Katalin és Németh Zsolt.
