Szabados Gyurit személyesen is jól ismertem, mégpedig Vajda Sándor barátomon keresztül, aki éppúgy fontos személyiség volt a modern magyar zene kibontakozásánál, mint maga az ikonikus figurává nőtt Gyuri. Ha csak a legendás „Esküvő” című albumot hagyták volna maguk után, már akkor is maradandót alkottak volna…
Sírjának felkeresése nem is volt olyan könnyű, mint gondoltam. A Farkasréti temető híres halottainak névsorában ugyan megtalálható a neve, de csak a parcellaszám (25-ös), amiből kettő is van. Az egyik a felső temetőrészben, és én persze ott kezdtem a keresést. Kiderült, hogy sokkal „rangosabb” helyen nyugszik Gyuri, a művészparcellában, nem messze Tomsits Rudi sírjától. (Amiről már korábban írtunk honlapunkon.) Neki is nagyon impozáns síremléke van, de nem a megszokott nyomtatott betűkkel olvasható a neve, hanem az ő szálkás aláírásával szerepel. Ezt én is jól ismertem, de nem is álmodtam, hogy ez van sírkövébe vésve. A híres albumot is dedikálta nekem, sőt egy – a San Sebastian-i Jazzfesztiválról küldött – képeslapom is van tőle, amin szintén ott az érdekes kézírása. (Az „Esküvő” CD változatának füzetébe ezt írta: „Van, hogy ami volt az van, és talán lesz is. Attilának, köszönettel Szabados György 2003. jún. 10. A másik dedikáció a lemezen ugyancsak közreműködő Kathy Horváth Lajos hegedűművésztől származik. A kvartettben még Vajda Sándor bőgőzött és Kőszegi Imre dobolt.)
Azt, hogy Gyuri milyen filozofikus alkat volt, jól illusztrálja a dedikációja is. De közismert, hogy ő nemcsak kitűnő zenész és komponista volt, hanem nagy gondolkodó is. Ilyen jellegű munkái nyomtatásban is megjelentek. A hatalom nem tudott vele mit kezdeni, hiszen mint orvos nem a zenéből élt, eltiltani kínos lett volna, hiszen nemzetközi vonatkozásban is felfigyeltek rá (éppen San Sebastian-ban indult el ez), tulajdonképpen a Bartóki-Kodályi vonalhoz csatlakozott művészetével, még csak nem is az amerikai jazz befolyása alatt állt. Így aztán a „tűrt” kategóriában dobogós helye volt. Sok-sok magyar (jazz) zenészre hatással volt, mindenekelőtt a két legismertebb ezek közül Dresch Misi és Grencsó Pista, de Ráduly Misi is mesterének tartja. Anthony Braxton, akivel több fellépése volt és lemeze is készült, még nemrégiben – a Müpában adott koncertje után – is meghatódva emlékezett rá beszélgetésünk során.
Itt szeretném még azt is elmondani, hogy Gyuri mondott búcsúbeszédet Vajda Sanyi temetésén, spontán, papír nélkül, de olyan mély gondolatokkal és érzelmekkel, amilyet nem sok temetésen hallottam. Természetesen hasonló volt a rádióban tartott megemlékező műsorban is, mégpedig Csányi Attila mikrofonja előtt.
Ennek az írásnak nem feladata Gyuri munkásságát elemezni, csak sírjának pontos helyét kívánjuk tudatni. Ez tehát Kodály Zoltán és Farkas Ferenc zeneszerzők közvetlen közelében a 25-ös művészparcella 5. szakasz 1. sor, 45. sz. sírhely. (Ezt végül is telefonon tudakoltam meg a temető nyilvántartásától.) A parcellában hosszanti utak vannak kialakítva, mindkét oldalon sírokkal ez az alulról számított ötödik út közepe táján helyezkedik el. Rajta violinkulcs és kereszt, Gyuri aláírása és alatta az 1939-2011 évszámok. (De amennyiben Tomsits Rudi sírjához viszonyítom, akkor logikusan a szám 25-5-45 lenne.) Egy biztos: Nem nehéz megtalálni, és a hosszanti utakon érdemes végigmenni, mert a magyar művészeti élet óriási neveivel találkozhat a látogató.
Gyurival kapcsolatos információ még, hogy a Jazz színhelyei sorozat kitalálója, Turi Gábor ez év tavaszán felkereste Gyuri nagymarosi házát, amelyben élete utolsó három és fél évtizedét töltötte és erről május 13-án számolt be honlapunkon. A keresőbe a Jazzma.hu és A jazz színhelyei-t beírva az összes eddigi ilyen irányú cikket elolvashatjuk. Magáról a temetésről is olvashatunk (honlapunk jóvoltából) és Sánta István Csaba szép fotói is segítik felidézni 2011. június 30-át, a Kossuth-díjas művész utolsó útját.
Nyugodjék békében!
