„Ennek a zászlónak a másik fele Amerikában van”

A Szabados György és Grencsó István verseire épülő free jazz olyanoknak is hátborzongató ötvenhatos élményt nyújtott, akik még akkor nem is éltek.

Veres Kriszta, a Meseház vezetője a koncert előtt röviden felskiccelte a képek történetét.

Többek között elmondta, Nádas László még 2006-ban, 1956 ötvenedik évfordulóján mesélt a forradalomról az unokájának, a gimnazista Rozikának. Majd az élményeiből született egy könyv, amelyet a saját alkotásaival illusztrált.

Hozzáfűzte, a kiállításon Nádas ’56-os fél zászlóját (!) is láthatjuk, amelynek a másik felét 1956. november 10-én a bátyja magával vitte Amerikába.

– Nádas a titokban megőrzött zászlóval 2006. október 23-án kiment a megemlékezésre – folytatta –, és a tömegben a fél lobogót átadta a körülötte állóknak, amely kézről-kézre járt és egyszer csak eltűnt a tömegben. Azt hitte, soha többé nem látja viszont, de nem, kis idő múltán sértetlenül visszaérkezett a relikvia. (Minden zászlónak megvan a maga története.)

Majdan Kriszta bevezetőjét, SzekiTomi, a hely üdvöskéje azzal egészíti ki, hogy november 18-án, a Csabagyöngyikében Koncz Zsuzsa koncertjét láthatjuk. – Az is nagyon jó lesz! – jegyezte meg Tomi. – Ugyanezen a napon muzsikál Ken Vandermark a Békés Megyei Könyvtárban – egészíti ki Kriszta.

Galéria

Az audiális produkció előtt Grencsó István, a hazai közönség lelkét simogatva elmondta, szerencsére van még hazánkban egy-két olyan nyitott hely, amely rajta tartja a valóság pulzusán a kezét, és lehetőséget biztosít arra, hogy különböző zenei, formai kísérleteket bemutassák. Békéscsaba számomra egy ilyen hely.

– Ahogy öregszem egyre többször leírom a gondolataimat, amit idővel kifésülök… ebből készítettünk egy csokorra valót – fűzte hozzá.

Az est folyamán Szalontay Tünde, a 10 éve elhunyt Szabados György, az improvizatív zene atyja verseit dünnyögte, énekelte, kiáltotta, mondta, sóhajtotta stb., amelyre Heidrich Roland gitározott és Grencsó István szólaltatta meg a klarinétot, majd a B tenort.

A hallagatóság pedig, ha nem is ötvenhatba, de egy remek, nyolcvanas évek végi underground hangulatú rádiószínházban érezhette magát – körülbelül 1988 májusába gurultunk vissza.