JazzMa – Hírek – július 13., 2019., Maloschik Róbert: Szabados 80! – A Mester egykori muzsikustársai szemével

Posted by Rudolf Kraus

  Online: JazzMa – Hírek – július 13., Maloschik Róbert

Továbbra is várom a válaszokat Baló Istvántól, Fekete Istvántól, Kathy Horváth Lajostól, Lakatos Antaltól (Tony Lakatos) és Ráduly Mihálytól!

szabados-gyorgy.jpg

.

1) Mikor hallottál először Szabados Györgyről?

Benkő Róbert: Valamikor a 70-es évek elején. Játszani is akkortájt hallottam.

Dresch Mihály: Hallottam Szabadost Kathy-Horváth Lajossal többször is a 70-es évek elején.

Geröly Tamás: 1974-ben. Szenvedélyes lemezgyűjtőként „Az esküvő” című lemezén találkoztam vele.

Grencsó István: 1974-ben, érettségim évében. Már akkoriban kezdtük elutasítani a mézes- mázas, buta szórakoztató kultúrát… Az “Esküvő” című lemezen hallottam először.

.

2) Mi volt az első benyomásod a zenéjéről?

BR: Lenyűgözött, ahogy játszott, de nem igazán értettem.

DM: Szabados zenei-szellemi köre nagyon megérintett, vele sokkalta hosszabb és mélyebb kapcsolat alakult ki, mint a többiekkel. A konkrét dátumra nem emlékszem, de amikor először hallottam játszani, teljesen lenyűgözött. Koncert után pedig vettem a bátorságot, odamentem, mondtam neki, ha szaxofonosra van szüksége, itt vagyok. Persze csak nevetett rajta, de mondta, jó, majd szól.

GT: Nekem már akkor mítosz volt. Megdöbbentő zenével, elképesztő zenekarral. Kőszegi Imre dobolása megrázó a lemezen …

GI: Annyira új volt a hangzás, a ritmikai megoldások, a kompoziciók…

Nagyon erősen magával ragadott a zene.

.


3) Mikor hívott meg először a zenekarába?

BR: A „Szertartászene” című darabjára hívott el, de csak Vajda Sanyi kiválása után lettem állandó partnere.

DM: Ami biztos: Szabados 1983-as „Adyton” című nagylemeze volt az első komoly közös munkánk, amelynek címadó – az A oldalt amúgy teljes egészében betöltő – szerzeményében ugyancsak Tónikával fújunk együtt.

GT: 1984-ben kerültem be a MAKUZ-ba. A „Szertartászene” bemutatója előtt egy-két héttel, majd hamarosan a Szabados-trióba is meghívott.

GI: Lakatos Antal szaxofonművész külföldre távozása után. A pontos dátumra nem emlékszem már.

.

4) Milyen volt az első próbád vele?

BR: Nem igazán emlékszem.

DM: Katartikus.

GT: A nagyzenekari feladat – együttjáték – nagy kihívás volt nekem. Baló István nagyon sokat segített a beilleszkedésben, felkészülésben. Szabados végig nyugodt és kiegyensúlyozott volt, pedig az idő nagyon szorított bennünket. Sokáig nem tudtam őt tegezni, mindig uraztam, magáztam. A kollégák jót derültek rajtam. A Bem-rakparton próbáltunk.

GI: Bizonyára nagy izgalom lehetett bennem, hisz olyan muzsikusokkal kezdhettem dolgozni, mint Vajda Sándor, Faragó Antal, vagy éppen Dresch Mihály, akivel szintén évekig dolgoztam együtt.

.

5) Hol és mikor léptél fel vele először?

BR: A Vigadóban a „Szertartászene” bemutatóján.

DM: Az „Adyton” lemezbemutató koncertjén.

GT: A „Szertartászene királyunk a Nap tiszteletére” című darab premierjén az Akadémián. Közben a kőszegi bútorszövet gyár villanyszerelője voltam. A trióval az első próba a Kassák klubban volt. Mai napig ebből élek. Túlzásnak hat, de ez az igazság. A felvétel itt lapul körülöttem valamelyik fiókban. Első koncertjeink 1984-ben a Műcsarnokban, illetve a sárvári Nádasdy-várban voltak. Barátom, Kovács Zsolti – nem a pislogós, hanem a Sárvári! – ennek a koncertnek a hatására fordult a jazz felé.

GI: Ha jól emlékszem, a Liszt Ferenc téri egyetemen. Az “ADYTON”-t játszottuk… többek között.

.

6) Milyen hazai klubban/klubokban léptél fel vele rendszeresen?

BR: Főleg a Kassák Klubban, de a Közgázon, és más akkori egyetemi klubokban is.

DM: Rengeteg klubban, de a legemlékezetesebbek, a Kassák és a Közgáz Jazz Klub.

GT: A Kassák klub volt a második otthonunk. Hetente több próba, havonta a Szazen (a szabadzene nyilvánossága), s évente a feledhetetlen Kassák-karácsony. A vidéki főiskolák, egyetemek vonzáskörében viszonylagos rendszerességgel voltak fellépési lehetőségek. A Magyar Rádió is szervezett néha, de Pesten a Közgáz, az ELTE, a Kassák klub és a Bem-rakpart vitte a pálmát számunkra. A szervezők, a kor egyetemistái, s az értelmiség jelentős része nagy becsben tartotta Szabadost. Fellépéseink teltházasok voltak.

GI: Kassák klub, Bem rakpart, Közgáz Jazz Klub, és több Budapesten kívüli főiskolai, egyetemi klubokban.

.

7) Hazai fesztiválokon?

BR: Debrecenben többször is, Nagykanizsán, Győrben…

DM: Debrecen, Szeged.

GT: Sokfelé. Te tudod a legjobban, Robi bácsi, hogy a nyolcvanas évek elejétől hol voltak fesztiválok az országban. Az utolsó debreceni koncert mély nyomokat hagyott bennem. Szabados még a halála előtt szólóban vállalta el a koncertet, de már nem tudta teljesíteni. A MAKUZ-zal adtunk egy emlékkoncertet a tiszteletére. Sajnálatos módon Baló a kulisszák mögül nézte végig az eseményt, mert a váratlan helyzetben a szervezők őt nem kérték fel külön a fellépésre, s ezen nem tudott felülemelkedni. Persze felejthetetlen a Közgáz jazzklub (Czabán György) által szervezett kamaraerdei improvizatív fesztivál, amiből több is volt. Ugyanitt 1988-ban az erdélyi magyarok letelepedését segítő nagyszabású jótékonysági koncert Szabados szervezésében. Vagy a Petőfi-csarnokban 1993 októberében „A szaxofon ünnepe”. Sam Rivers, Chico Freeman, Aethur Blythe, Nathan Davis, Don Pullen, Santi Debriano, Idris Muhammad előtt játszani a Szabados-trióval … Vagy a Zeneakadémián 1995-ben az Oliver Lake-Reggie Workman-Andrew Cyrille Trio előtt … Vagy a 96-os Őszi fesztivál keretében a Thália Színházban Roscoe Mitchell társaságában a teltházas koncert. Vagy a nyári kisörspusztai táborok. Emlékszem, Pestről egyedül mentem biciklivel. Megérkeztem, még a nyeregben voltam, odaszaladt Dresch, megölelt, s mondta, rögtön menjek, mert Baló lázasan fekszik, nincs dobos. Szabados ritkán játszott pianínón, de ott játszott. Önfeledten és boldogan. Vagy a szombathelyi nyári improvizációs táborok ‘85 és ‘88 között. Négy éven át Nesztor Iván, mint főszervező, és Szabados György, mint művészeti vezető vitték közösen a tábort. Az idei Lamantin táborban (ami az előbbinek a jogutódja lett) volt egy visszaemlékezés. Paravánokon tablók. Tablókon sok fotó sok szöveggel. Az egyiken ezt olvasom: “Szabados a beavatottak részére a Képtárban egy tízórás szabadzenei performance-t tartott. Előzetes tervek, koncepciók nélkül, őrületes free-jam alakult ki tíz-tizenöt résztvevővel.” Szabados – koncepció nélkül?! Őrületes free tíz órán keresztül?! Eleve fizikai lehetetlenség. Ki írta ezt és mi alapján? A képtári esemény a „Kútbanézés” címet viselte, Szabados végig kézben tartotta a maratoni koncertet. Játék közben komponált. Később ebből az anyagból szerkesztette a MAKUZ „Homoki zene” című CD-jét.

GI: Szeged, Debrecen.

.

8) Jártál vele külföldön? Hol és mikor?

BR: NSZK, Franciaország, Ljubljana, Magyarkanizsa, Belgrád, főleg fesztiválokon.

DM: Németországban (akkor még Nyugat-Németországnak, vagy NSZK-nak nevezték) és Franciaországban.

GT: Ha a zenekarok karakterét nézem, három irány létezett: az első az önálló MAKUZ koncertek, a második „A kormányzó halála” – táncszínház (Nagy József és Szabados György), a harmadik pedig kisebb formációk: trió, szeptett, de duóban is játszottam Gyuri bácsival. ‘89-’91 között nagyon sokat zenéltünk a MAKUZ-zal a fancia táncszínház szervezésében. Brest-től Párizson át végig Európán. Salzburg volt a végállomás, de a Kölni Filharmonikusok például önálló koncertre hívták a MAKUZ-t. 2005-ben a felújított „Szertartászene” előadásain (Belgrád – Magyarkanizsa) a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjaival, és egy férfikarral kibővítve játszottunk. A magyarkanizsai fesztivál – Bicskei Zoltán – a kezdetektől fogva szinte minden évben valamilyen felállásban hívott bennünket. Itt kell megemlítenem Mezei Szilárd nevét, de Szelevényi Ákos és Márkos Albert is a kultúrkörhöz tartozik. A Szabados Trióval is sokfelé játszottunk. 1995-ben például Koppenhágában a legendás Montmarte Jazzhouse-ban adtunk nagysikerű koncertet.

GI: Bécsben, több német fesztiválon, Franciaországban, a Vajdaságban,,,

.

9) Mi volt az első lemez, amit készítettél vele?

BR: „A szarvassá vált fiak.” Ez balettzene volt, Markó Ivánék mutatták be a Szegedi Szabadtéri Játékokon.

DM: Az „Adyton”.

GT: „A szarvassá vált fiak” 1985-ben, ami a Győri Balett felkérésére íródott.

GI: „A szarvassá vált fiak” 1985-ben.

.

10) Esetleg több lemezén is szerepeltél?

BR: A „Homoki Zene” és a „Jelenés” címűeken, valamint a régi Kassák felvételekből készült „Készülődés a csatára” címűn.

DM: Igen. Például a MAKUZ-zal.

GT: Igen. 1991: Homoki zene, 1996: Elfelejtett énekek, 1996: Jelenés.

GI: Igen. A MAKUZ zenekarral több felvétel is készült.

.

11) Mettől meddig játszottál vele?

BR: Az említett „Szertartászene” bemutatójától kezdve, amíg aktív volt végig. Tulajdonképpen haláláig.

DM: A kisebb formációban 1983-tól 1989-ig, de a MAKUZ-zal végig.

GT: 1984-től haláláig, folyamatosan.

GI: A 80-as évek elejétől…

.

12) Foglald össze, mit jelentett/jelent Neked a Mester?

BR: Ő avatott be minket a szabad muzsikálás művelésébe, de mivel nagyon nagy formátumú ember volt, rengeteget tanultunk tőle minden értelemben. Egyszerűen nagyon jó volt együtt lenni vele.

DM: Szellemi vezér, a „Mesti”. Szabados volt az, aki először adott arra választ, hogy miért van az, hogy az afro-amerikai jazzt és a magyar népzenét – vagy a szibériai vagy ősi japán zenét – is egyszerre szereti az ember. Azért, mert ezek az ősi rétegű emberi zenék valahol mind összefüggnek egymással. Ahogy Szabados fogalmazta, nagyon hasonlatosak egymáshoz, és van egy közös őstenger.

GT: Szabados György és zenéje nekem az erkölcsöt, a hitet, a műveltséget és az identitást jelenti. Egyedi jelenség volt. Gondolkodó, zeneszerző, zongorista. Zenéje magyar és nemzetközi füllel is felismerhető. Magától soha nem pocskondiázott másokat. Ha véleményét kérdezték, egyenesen, őszintén beszélt. Tudott úgy igazat mondani, hogy ne fájjon. Úgy mondott kellemest, hogy soha nem volt hízelgő. S ebben a szar, kisstílű, pitiáner világban tudott úgy érvényesülni, hogy senkit nem taposott el. Erkölcsi elveit önmaga is betartotta. Mit mondjak még? Egy ősi, rebellis szellem volt, aki mindig az igazságot tartotta szem előtt. Virtuális nemzetem valódi művésze.

GI: Az utolsó kérdésre, hadd válaszoljak egy Szabados György idézettel:

“Az ember zenéje végül is mindig két kútforrásból merített: a külvilágból és önmagából. S csupán érzékeny fölfogása szabta meg, hogy melyik volt számára tisztább és bővebb vizű forrás.”