Online: JazzMa – Hírek – július 13., Dr. Nagy Sándor
1939. július 13-án látta meg a napvilágot a magyar jazz egyik legnagyobb alakja, az improvizatív muzsika hazai meghatározó egyénisége, a zongorista, zeneszerző, zenekarvezető Szabados György. Szubjektív visszaemlékezés: három kiragadott koncertélmény, három különböző felállás – és csak egy (igazi) személyes találkozás.
1. SZERTARTÁSZENE
1982. április 4-e, SOTE Jazz Klub. Baló István – ütőhangszerek; Benkő Róbert – bőgő; Dresch Mihály – szaxofon; Faragó Antal – ütőhangszerek; Fekete István – trombita; Grencsó István – fuvola, klarinét; Kiss Tamás – tekerőlant, ének; Kovács Ferenc – trombita; Körmendi Ferenc – brácsa; Lőrinszky Attila – bőgő.
„Szertartászene” – két esztendővel a hivatalos bemutató előtt hangzott el a Nagyvárad téren. (Az emlék nagyon távoli…)
Az 1984. március 25-én a Pesti Vigadó Kamaratermében előadott mű címe „Szertartászene királyunk, a Nap tiszteletére”. A közel 40 perces alkotást 11 muzsikus (Szabados György & MAKUZ) játszotta a szerző vezényletével. Összetett, bonyolult, „megírt” szakaszokkal és improvizációkkal felépített zene – amely sajnos lemezen nem jelent meg.
2. SZÓLÓ
1995. február 14-e, szólókoncert a Petőfi Csarnokban. (A második részben a The Art Ensemble of Chicago!) Emlékezetes este, amely Szabados egyéni, senkiéhez sem hasonlítható zongora-játékával kezdődött. Minden alkalommal – amikor szólóban játszott – különleges élményt adott: egy kicsit mindig más volt, és sokszor egy kicsit hasonló. Az aktuális gondolatok varázsa, a mondanivaló sokszínűsége, a szuggesztív kifejező erő határozta meg műsorát. Stílusa folyamatosan alakult (más), épült, kialakította a Rá jellemző jegyeket (hasonló) – és kiteljesedett.
3. ELÉGIA 1956
2007. október 27-e, Művészetek Palotája Fesztivál Színház: „Elégia 1956” –
lemezbemutató koncert. Klenyán Csaba – klarinét; Jávorka Ádám – brácsa; Babits Antal – basszusklarinét, kontrabasszus klarinét. Szabados és Babits szerzemények – egy különleges quartet előadásában. Modern kortárszene – a jazz szabad „fuvallataival”. Nehéz muzsika – de csodálatos megvalósítás. És (számomra) az utolsó személyes találkozás, a dedikált CD-borító: „Barátsággal. Szabados György”.
