Finom füleknek

Matisz László dzsesszesztéta, zenész könyvének főszereplője, mint az már a címből is sejthető, a zene, méghozzá annak improvizatív fajtája. És ez felettébb üdítő. Egyrészt, mert hézagot tölt be a szakirodalomban, másrészt, mert nem száraz elméletek szoros láncolata mentén halad a szerző, kísértésnek nem enged, minek után bőbeszédű, csapongó, meseszerű magyarázatokba fogna. Olybá tűnik, a zeneértelmezéshez illem kell, és Matisz László kellő eleganciával rendelkezik ahhoz, hogy segítségével megtehessük az első lépéseinket a megismerés útján. Esszészerűen, a mondandójába olykor egy kis érzelmi töltetet keverve ír le és magyaráz, terelget, tesz helyre ízlést, metafizikai magasságoktól sem zárkózva el. Matisz, hasonlóan egy jó tanárhoz, tanít, nem kioktat, segítséget nyújt, ahelyett, hogy erőszakosan nevelne. A könyvben olvasható, többek között zenészóriásokkal – Szabados György, Vukán György, Szakcsi-Lakatos Béla – készített interjúk alátámasztják a Matisz által leírtakat, mondjuk úgy, megadják a szükséges alaphangot.

Az idén hatvanéves Snétberger Ferenctől hallottam nemrég, hogy keveset ad a kritikára, határozott véleménye, hogy ritka a hozzáértő, szakmailag kifogástalan szakember. Nos, Matisz László rácáfol a kritikusok kritikájára, könyve első néhány oldala azonnal meggyőz, hogy elmélyült, művelt, a zenét a végletekig komolyan vevő és azt tisztelő, valódi szakembert tisztelhetünk benne, aki amellett, hogy nagyon alapos, élvezetesen, izgalmasan, megnyerően ír.

Egy mondatot hadd idézzek a könyvből – aki a kortárs művészet ellen ágál, annak kétszer ajánlatos elolvasnia. „Fontos eloszlatnunk azt a tévhitet is, mely szerint a szabad zene koncepciótlan összevisszaság lenne, pláne azzal az előítélettel súlyosbítva, hogy az ilyen produkciókban részt vevő muzsikusok felkészületlenek, talán nem is professzionális hangszertudásúak, azaz blöffölnek (ahogy ezt a legtöbb absztrakt képzőművészről is hajlamosak vagyunk feltételezni).”

Nem gondolom, hogy a könyv túl nagy olvasóközönséget vonzana, tekintve, hogy nem a populáris zene áll a középpontjában, azonban nagy reményeket fűzök ahhoz az elképzelésemhez, hogy az igényes, a rendkívülire fogékony közönség nagy örömét leli majd benne.

Matisz László:
A hangok vonzása és taszítása. Gramofon Könyvek, 2016.

  interjú