Town and “sand” music – Rudi Mahall’s and István Grencsó’s CD with the title “Rétegzene” (Marginal Music)
By Mathias Bäumel
Two of the most brilliant and expressive woodwind players of their respective countries meet – the German Rudi Mahall and the Hungarian István Grencsó – and what do they play? A powerful, however very lyric, atmospheric music. As it is well known the two musicians come from different cultural environments of free jazz. Mahall is strongly shaped by the city jazz atmosphere of Berlin, and he became famous due groups like Der Rote Bereich, Günter Adler or Die Enttäuschung, thanks to his co-operation with Aki Takase and mainly to his co-operation in the project “Monk’s Casino”, where they used to play Thelonius Monk’s compositions in a unique way. Mahall represents a superior conjunction of free jazz with bebop and with the city jazz of earlier times. Grencsó on the contrary, comes from the North-Eastern countryside of Hungary with palpable influence of Slovakian, Ukrainian and Rumanian culture. For more than two decades with own projects Grencsó contributes an individual voice to the Jazz in Hungary, however he was strongly affected by the great György Szabados and his balance between free improvisation, folklore inspired melodies and fixed structures. Due to his participation in the Hungarian Royal Court Orchestra – MAKUZ (Magyar Királyi Udvari Zenekar) Grencsó contributed to the recording of the CD “Homoki zene” (Sand music), much appreciated by György Ligeti. This is one of the most significant – but or because Hungarian – Free Jazz CD in music history.
The togetherness of the two musicians realized on this CD, moreover supported by an excellent ensemble attracts attention. Already the very lyric, atmospheric first number „Give as God“ performs magic and evokes a fascinating mood in the auditorium. Contrasting is the energetic, brash piece “From Beyond the Margins”: István Grencsó excelled with a dynamic alto sax improvisation, taken on by Rudi Mahall’s bass clarinet solo in the best swingy bop manner. It has to be stressed that the rhythm group (Róbert Benkö and Ernö Hock, bass; Szilveszter Miklós, drums) and the pianist (Máté Pozsár) join in perfectly and follow sensibly every turn in tempo, harmony and expression. Towards the end of the piece a sparkling beautiful dialogue between flute and piano – a music like the sparkling of stars!
Especially harmoniously sounds the music of the Marginal Music CD when Mahall grabs his bass clarinet; he helps the ensemble to reach a well balanced, warm sound. It is interesting that through Mahall’s contribution one has the impression as if Grencsó’s compositions appear somehow different than the music played by the saxophonist on other CDs. The meeting of Mahall and Grencsó is – metaphorically speaking: town and sand music.
Translation by Marianne Tharan
Musik aus Stadt und Sand – Rudi Mahall und István Grencsó veröffentlichen CD „Marginal Music / Rétegzene“
Von Mathias Bäumel
Da treffen zwei der fulminantesten und ausdrucksstärksten Holzbläser ihrer Länder – der Deutsche Rudi Mahall und der Ungar István Grencsó – aufeinander, und was wird gespielt? Eine zwar kraftvolle, aber dennoch überaus lyrische, atmosphärische Musik. Die beiden kommen bekanntlich aus verschiedenen Freejazz-Kulturkreisen. Mahall ist stark geprägt von der Berliner Großstadt-Jazz-Atmosphäre, ist bekanntgeworden durch Gruppen wie Der Rote Bereich, Günter Adler oder Die Enttäuschung, durch seine Zusammenarbeit mit Aki Takase und vor allem durch seine Mitwirkung am Projekt „Monk’s Casino“, der einzigartigen Einspielung der Kompositionen Thelonius Monks. Mahall steht für eine souveräne Verbindung von Free Jazz mit Bebop und dem Großstadt-Jazz früherer Zeitepochen. Grencsó dagegen entstammt dem eher ländlichen Nordosten Ungarns, in dem auch slowakischer, ukrainischer und rumänischer Kultureinfluss spürbar ist. Seit mehr als zwei Jahrzehnten mit eigenen Projekten eine individuelle Stimme im Jazz Ungarns, zeigt sich István Grencsó doch stark geprägt vom großen György Szabados und dessen Balance von freien Improvisationen, folkloreinspirierten Melodien und vorgegebenen Strukturen. Durch seine Mitwirkung im Ungarischen Königlichen Hoforchester (Magyár Királyi Udvari Zenekar – MAKUZ) hatte Grencsó Anteil an der Einspielung der von György Ligeti hochgelobten CD »Homoki Zene« (Sandmusik), eine der bedeutendsten – aber oder weil ungarischen – Freejazz-CD der Musikgeschichte überhaupt.
Das auf dieser CD zustande gekommene Miteinander der beiden, unterstützt durch ein hervorragendes Ensemble, lässt aufhorchen. Schon der sehr lyrische, atmosphärische Einsteiger „Give as God“ zaubert eine faszinierende Stimmung in den Raum. Im Kontrast dazu das energische, forsche Stück»From Beyond the Margins«, in dessen Verlauf István Grencsó mit einer rasanten Altsax-Improvisation glänzt, die dann von Rudi Mahalls Bassklarinetten-Solo in bester swingiger Bop-Manier aufgefangen wird. Klasse! Dass die Rhythmusgruppe (Róbert Benkö und Ernö Hock, bass; Szilveszter Miklós, Drums) und der Pianist (Máté Pozsár) jede Wendung in Tempo, Harmonie und Ausdruck sensibel mitgestalten, muss herausgestellt werden. Gegen Ende des Stückes kommt es zu einem funkelnd-schönen Dialog zwischen Flöte und Piano – eine Musik wie Sternenglitzern!
Besonders stimmig klingt die Musik der „Marginal Music“-CD dann, wenn Mahall zu seiner Bassklarinette greift; das Ensemble erreicht dadurch einen ausgewogenen, warmen Sound. Interessant dabei ist, dass durch Mahalls Mitwirkung auch der Eindruck entsteht, als hätten die Kompositionen Grencsós einen etwas anderen Charakter als auf anderen CDs des Saxophonisten. Die Begegnung von Mahall und Grencsó – symbolisch gesprochen eine Musik aus Stadt und Sand.
Városi és ’Homoki’ zene – Rudi Mahall és Grencsó István Rétegzene című CD-je
Mathias Bäumel
Országaik legcsillogóbb és legnagyobb kifejezőerővel rendelkező fafúvósai közül találnak itt ketten egymásra, a német Rudi Mahall és a magyar Grencsó István – és mit játszanak? Egy meglehetősen erőteljes, ugyanakkor mégis fölöttébb lírai, atmoszférikus zenét. Mint tudott, mindketten különböző free jazz kultúrkörökből érkeznek. Mahallt markánsan meghatározza a berlini nagyvárosi jazz légköre, olyan zenekarokban vált ismertté, mint a Rote Bereich, Günter Adler vagy az Enttäuschung, aztán közös munkája Aki Takase-val, és mindenekelőtt közreműködése a Monk’s Casino projektben, ahol Thelonious Monk szerzeményeit játszották egészen egyedülálló módon. Mahall szuverén kapcsolatot alkot a free jazz felől a bebop-pal és korábbi korszakok nagyvárosi jazzével. Grencsó ezzel szemben az inkább vidékies Észak-nyugat Magyarországról származik, ahol érzékelhető szlovák, ukrán és román kulturális hatás is. Több mint két évtizede a saját munkáival egyéni hang a magyar jazzben, Grencsó Istvánra mégis erőteljesen rányomja a bélyegét a kiemelkedő Szabados György és az általa teremtett egyensúly a szabad improvizáció, a népzenei gyökerű dallamok és a rögzített szerkezeti elemek között. A MAKUZ-ban (Magyar Királyi Udvari Zenekar) való közreműködésének köszönhetően Grencsónak része volt a Ligeti György által nagyra értékelt Homoki zene felvételében, amely az egész zenetörténet egyik legjelentősebb free jazz CD-je – noha (vagy éppen azért mert) magyar.
Figyelemre méltó a két fúvós egymásra találása, ami kiváló zenekari támogatással hallható ezen a CD-n. Már a nagyon lírikus, atmoszférikus nyitó szám is, az „Adj’ Isten” magával ragadó hangulatot varázsol. Ellentételezés az energikus, belevaló darab, „A margón túlról”, aminek az alakításában Grencsó István egy pörgős altszaxofon szólóval tündököl, amit aztán Rudi Mahall a legjobb szvingelős bop stílusú basszusklarinét szólóban visz tovább. Ez igen! Külön elismerést érdemel az, ahogyan a ritmusszekció (Benkő Róbert és Hock Ernő nagybőgő, Miklós Szilveszter dob) és a zongorista (Pozsár Máté) a tempó, a harmóniák és a kifejezésmódok minden fordulatában érzékeny alkotótársakká válnak. A darab vége felé még jön egy csillogó szépségű párbeszéd a fuvola és a zongora között – olyan zene ez, mint a csillagok fénye!
Különösen meggyőzően szól a Rétegzene muzsikája, amikor Mahall a basszusklarinétjához nyúl; a zenekar ezzel egy kivételesen kiegyensúlyozott, meleg hangzást kap. Ebben az az érdekes, hogy Mahall csatlakozásával az embernek az a benyomás keletkezik, mintha Grencsó szerzeményei valahogyan más karaktert nyernének, mint a szaxofonos más lemezein. Mahall és Grencsó találkozása – szimbolikusan szólva – városiasságból és homokból gyúrt zene.
Fordítás: Füzér Katalin és Németh Zsolt.
