A szervezők a hetedikként tartják számon, de a vírusjárvány okozta tavalyi kényszerszünet miatt valójában a hatodik alkalommal gyűltek össze a szabad zenélés hívei a Duna-parti kisvárosban augusztus 26. és 28. között, ahol a szellemi előd, Szabados György Kossuth- és Liszt-díjas zeneszerző, zongoraművész töltötte élete utolsó évtizedeit.
A jazz-zenén belül külön irányzatot képviselő előadásmód hazai úttörője 2011-ben hunyt el, a zászlót az egykori tanítvány és játszótárs, Grencsó István emelte újra a magasba 2015-ben, amikor hasonlóan gondolkodó segítőkkel meghirdette az első, akkor még együttlétnek nevezett tábort. Az évek során oktatókból, résztvevőkből és rokonszenvező közönségből kialakult az a bázis, amely tágabb szellemi keretként a társművészetek – irodalom, képző- és fotóművészet – bevonásával táplálta a találkozók eszmeiségét.
A nevét műhely és spontán zene fesztiválra módosító sorozat 2021-ben elővigyázatosságból három naposra rövidült, újdonságként a jelentkezők nem előzetesen, hanem a helyszínen jelezhették részvételi szándékukat. Változott a helyszín is – a Német Nemzetiségi Tájház birtokba vételét azonban meghiúsította a kedvezőtlen időjárás, így a korábbi évek házigazdája, a Sigil kávézó belső termeiben zajlottak az események.
Vonósdarabok szólnak, középen Murányi Márta (ének)
A sűrített program napközben a kollektív improvizáció négy műhelyfoglalkozását kínálta Mezei Szilárd (brácsa), Miklós Szilveszter (ütőhangszerek) és Grencsó István (fúvós hangszerek) vezetésével. A résztvevők körét azon visszatérően jelentkező zenélők alkották, akik kellő képzettséggel bírnak a rögtönzéses játékhoz. A jazzfilmek vetítésével kezdődő estéket a hivatásos muzsikusok koncertjei koronázták meg.
A rendezvény spiritus rectora Grencsó István művészeti vezető volt, aki különböző viszonylatokban mutatta meg magát. A nyitó napon vonósokra és énekhangra írt darabjainak bemutatóját hallgathatta meg a szép számú közönség. A Legyen meg a te akaratod… cíklus első része Szabados György, a második William Carlos William amerikai költő versén alapult. A kortárs zene vonulatába illeszkedő, komor hangvételű, olykor dinamikusan építkező szerzemények szegedi (Szvetnyik Margit, Miron Andrea – hegedű, Brestyánszky Bernadett – cselló), vajdasági (Mezei Szilárd – brácsa, Csányi Zoltán – bőgő és budapesti (Murányi Márta – szoprán) tolmácsolásában szólaltak meg, értően rezonálva a közönségben. A nap zárásaként a kortárs zeneszerzőként ismert, de a rögtönzésben is járatos Dukay Barnabás (zongora), valamint Grencsó István (fúvósok), Benkő Róbert (nagybőgő) és Miklós Szilveszter (ütőhangszerek) közös, spontán improvizációja ragadtatta tapsra a fellelkesült hallgatóságot.
Próba közben a műhely résztvevői
A második este sohasem volt félórában részesültek a jelenlévők: régi muzsikustárs, az időközben más útra lépett, de a szabad zenélést sem felejtő Dresch Mihály állt (ült) a színpadra Grencsó István, Mezei Szilárd, Benkő Róbert és Miklós Szilveszter társaságában. A saját maga kreálta fuhun hangszeren és szopránszaxofonon játszó Dresch szemmel láthatóan élvezte, meg is határozta a játékot: szenvedélyes előadásmódjával, szaxofonjának átható tónusával magasabb szférákba emelte a szabad zene energiáktól lüktető folyamatát.
Benkő Róbert és Dresch Mihály
Hogy ez a játékmód nemzedékeket átfogóan jelen van a magyar jazzéletben, arra Miklós Szilveszter Rezervátum Orchestrája szolgált újszerű példával. Fellépésük az előző, spontán improvizációkat előtérbe állító társulásoktól eltérően az ütőhangszeres különböző karakterű, egymásba folyó, a nagy ívű rögtönzések vázát adó szerzeményeire épült, amelyet Benkő Róbert vonót és pengetős technikát egyaránt alkalmazó, éljenzéssel fogadott, robosztus bőgőszólója vezetett be. A két szólista, a New York-i Dowtown disszonáns, szaggatott, akkordikus játékának hatását mutató Mészáros Ádám gitáros és a baritonszaxofonon ritmikus témákat megszólaltató, a tenorszaxofonon energikus szólókat produkáló Cseke Dániel a legfiatalabb nemzedék hangjaként adott bizonyságot e kifejezésmód iránti fogékonyságáról.
Rezervátum Orchestra: Miklós Szilveszter és Cseke Dániel
A harmadik este (amelyen a szerző nem tudott részt venni) Grencsó Friss Csoportja, majd a Benkő Róbert-Kiss Zoltán nagybőgős kettős mutatkozott be. A találkozót a program szerint a tanítványokból és tanárokból álló Adyton Space Orchestra koncertje zárta.
Az Adyton műhely abban különbözik minden más jazz-zenei tábortól, hogy célja nem a képzés, hanem egy sajátos, az ösztönösségnek és a természetességnek teret adó látás- és játékmód képviselete. Ez a felfogás vagy gondolkodás még a jazzen belül is kisebbségbe szorul, kiváltva a „szakmaiságot” pajzsként maguk elé emelő zenészek elutasítását. Nem kétséges, ez az előadásmód a közönség részéről is nyitottságot, érzékeny befogadói magatartást kíván. A fővárosban, már a léptékből következően is, nagyobb tere nyílhat az ilyen törekvéseknek. De adva van Nagymaros és Szabados György öröksége, ami ehhez a helyhez köti a kezdeményezést. Egyértelmű célképzettel, hatékonyabb szervezéssel – annak belátásával, hogy nincs mögötte intézmény, sem olyan csapat, amelyik mindezt átvállalhatná – okkal, jogosan kér helyet az Adyton a nap alatt. Amely ebben az évben nem jöhetett volna létre a Magyar Művészeti Akadémia és Nagymaros önkormányzata támogatása nélkül.
Koncert után: Szabó Sándor és Dukay Barnabás
Fotó: Turi Gábor
Nagymaros, 2021. augusztus 26-28.
