A nyolctagú BIO olyan kiváló muzsikosokat hívott meg erre az alkalomra, akik a koncerten elhangzó műveket a két különleges szerző közreműködésével is előadták korábban, így a BIO tagsága számára ezeket a közvetlen tapasztalataikat is átadhatták a próbafolyamat során.
A két szerző művei egészen máshogyan közelítenek az improvizáló közösséghez. Míg John Zorn Cobra című műve – mely nevét, nem véletlenül, az amerikai hadsereg elit-kommandójáról kapta – egy karmester szerű figurát, egy súgót (prompter) állít a zenekar elé, aki a legváratlanabb manőverekre kényszeríti és folyamatosan kontroll alatt tartja az együttes résztvevőit, addig Szabados György grafikus kottái egy előre meghatározott szabályrendszeren belül engedik, hogy az egyéni szabadság és a közösségi figyelem eszközei létrehozzák a pillanatban születő hangokat és akciókat. A két megközelítés tehát ellentétes, mégis a résztvevők anyanyelvi eszköze, az improvizáció mozgatja mindkettőt.
A Cobra súgója Párniczky András lesz, aki a Müpa színpadán gitárosként vett részt a mű előadásában. Kovács Ferenc szintén dolgozott Zornnal, amellett hogy sok éven át volt Szabados György együttesének is tagja, hasonlóan Benkő Róberthez, Geröly Tamáshoz és Jávorka Ádámhoz. Az este második felének, azaz Szabados György grafikus kottái előadásának a BIO nagybőgőse, Ajtai Péter volt a kurátora.

Közreműködők:
Bali János – furulya, elektronika
Bartek Zsolt – klarinét, duduk
Váczi Dániel – glissonic, szaxofon
Rubik Ernő – zongora, tárgyak
Kovács Ferenc – szárnykürt, hegedű
Bartek-Rozsnyói Judit – hegedű
Jávorka Ádám – brácsa
Kertész Endre – cselló
Ajtai Péter – bőgő
Benkő Róbert – bőgő
Geröly Tamás – dob
Párniczky András – sugó (Cobra)

„Szabados Györgyöt elsősorban a magyar free jazz és a szabad zene atyjaként tartjuk számon, ám jelentős zeneszerzői munkássága is. Nyitott darabjai, zenekari művei mellett kis számban találunk grafikus kottákat is, amelyeken – természetüknél fogva – a legtisztább módon sejlik át Szabados szellemisége. A BIO ezeket a műveket formálja saját arcára négy olyan meghatározó zenésszel kiegészülve, akiknek lehetőségük volt együtt dolgozni Szabadossal. ” (Ajtai Péter)
„John Zorn Cobra című darabját 1979 óta játsszák világszerte. „A Cobrában summáztam az összes előző „Játék darabomat.” – mondja Zorn egyik interjújában. Valóban Zorn a „Game Pieces” darabokban, így a Cobrában ténylegesen megpróbált eltérni a megszokott zenei folyamatoktól. Ebben a műben kiküszöbölte a törekvést miszerint egy zeneszerzőnek feltétlenül egy ívet kell létrehoznia, a Cobra sokkal inkább események sorozata. A Zorn által létrehozott keretrendszer, a szabályok megengedik, hogy a zenészek a darab bármely pontján spontán játsszanak vagy kezdeményezzenek, ezzel aktívan vegyenek részt a játékban. A Cobra egy olyan zenemű, amely szabad de egyben szigorú keretrendszert biztosít, ezáltal különböző kölcsönhatásokat enged improvizáló zenészek között kialakulni.
John Zorn a világ különböző pontjain mindig helyi zenészekkel adja elő az általa is legizgalmasabb művének nevezett Cobrát. A zenekart 12 zenész alkotja, akik 4 fős csoportokra vannak osztva. Gyakran helyi kultúrára jellemző hangszerek is szerepelnek: ilyen lesz a Fonóban is ahol a közreműködők a magyar kortárs-jazz élet meghatározó szereplői
A zenemű hangulata állandóan változik, sem a zenész és ezáltal a hallgató sem lehet biztos abban, hogy mi következik. Azt gondolhatjuk: itt minden megtörténhet, bármi lehetséges. És ez az, amiért a közreműködő zenészek világszerte különösen kedvelik ezt a darabot: a szabadság. Ezáltal a szabadság által szárnyalnak ők és szárnyalhatunk mi hallgatók is velük.
A „Súgó” a karmester szerepét tölti be. Ám ebben a darabban rengeteg múlik zenészeken, Zorn csak a keretet teremtette meg, ám a folyamatokat ők indukálják és alakítják. A 12 „Játékos” (zenész) egy kört alkotva ül a „Súgóval” szemben. Jelzéseket kapnak, és adnak, ha van mondanivalójuk. A „Súgó” leginkább úgy működik, mint egy tükör: megmutatja, hogy az általuk leadott jelzésnek mi a következménye. A Zorn által létrehozott szabályrendszeren belül a zenészek alakítják a művet.” (Párniczky András)
Támogató: NKA