A zene nem e világból való

Szabados György (1939-2011)

Nem volt Nagymaros szülötte, de elkötelezettsége a „lakóhely” iránt rendkívüli volt.

Szabados Györgyöt nemcsak Nagymaros kapta ajándékba, hanem az egész világ. Mert úgy tűnik, hogy vannak a transzcendens régióból, az Örökkévalóságból hozzánk leküldött emberek, elhivatottak, akik földöntúli hivatást teljesítenek: megmutatnak valamit abból az anyagi világon túli létből, amit bár sokan keresünk, de megtalálni valószínűleg csak a másik dimenzióban fogjuk.

„Amikor improvizálok, az nem pusztán ebből a tér-időből fakad, hanem abból a dimenzióból is, ahol nincs idő.” – Talán ezek a szavak segítenek leginkább megfogalmazni, hogy mit érez át, mit tapasztal a zenéjét hallgató, főleg akkor, amikor még személyes élményben lehetett részünk. Ebben viszont az is benne van, hogy népszerűsége nem állt arányban érdemeivel: ő a boldog kevesek zeneszerzője volt.

Ahogy a Nap utcai házán az emléktábla tudatja:

A rendkívül egyedi zeneszerzői és zenészi teljesítményt kiegészíthetnénk még Szabados György filozófiai oldalával. Gondolatait nem összegezte, nem sűrítette egyetlen könyvben, mert nem érhette meg az összegzés korát, de számtalan interjúban, cikkben, esszében, televíziós műsorban fejtette ki nézeteit a világról, a történésekről, az örök értékekről. Akit érdekel, keresse meg a Szabados György világa c. honlapot: http://xn--gyrgy-szabados-wpb.com/?lang=hu, ahol a művész szinte minden megjelenése, koncertek, beszélgetések, kisfilmek, videók, beszámolók az eseményekről, fényképek, plakátok megtalálhatók. A honlap megálmodója, sőt, megalkotója és működtetője sem e hazából való, hanem Szabados György német rajongója, barátja, Rudolf Kraus. Évek óta gyűjt és publikál minden anyagot, így állítva feleleveníthető, lehívható emléket a művésznek.

Biztosan emlékeznek még marosiak arra a két koncertre, legutóbb 2002 júniusában, amit a művelődési ház zongoráján adott, nem lebecsülve a vidéki egyszerű hangszert, sem a kevésbé vájt fülű közönséget, amely ezért is szívébe zárta. Eszünkbe juthatnak azok a felejthetetlen alkalmak, amikor szellemi munícióval látott el kisebb közönséget, beszélgetőtárssal a pódiumon vagy előadással. Budapesten tartották minden évben a híres Adyton karácsonyokat az éppen aktuális Szabados-együttessel nagyobb közönség előtt.

Emlékére egy kis társaság évente szabad zenei műhelyt szervezett a Sigil Galériában Adyton néven. Zenésztársak, követők avattak be fiatalokat ebbe a zenei felfogásba, adták át – és vették – sikerrel az üzenetet. Reméljük, két év szünet után az eseménysorozat újra indulhat.

Itt emlékezzünk meg a grafika alkotójáról, Veress Tamásról, a néhány éve elhunyt grafikusról, aki szintén Nagymaroson élt, és minden Adyton eseményen jelen volt és a zenészeket – nem, az esszenciájukat – örökre megragadta és ránk hagyta.

Még egy kis epizód Szabados György hazafias és lokálpatrióta elkötelezettségéhez: biztosan sokan emlékeznek a nagy tüntetésre Nagymaroson 1989 tavaszán a vízi erőmű megépítése ellen… Nos, hogyan tiltakozik egy zongorista? Zongoráját kivitette a Duna partjára, hova máshova, és koncertet improvizált a tüntetés támogatására.

Sokat lehetne még mondani. Szabados György júliusban született, 82 éves lenne. Fáj ez a lenne, mert ebben a korban még ereje teljében szórhatná elénk a gyöngyöket. 10 évvel ezelőtt júniusban távozott el örökre és hagyott magunkra küldetésének nem mindennapi üzeneteivel.