Márkus József (a Világsztárok Magyarországon sorozatban megjelent) cikkéből idézünk:
A fiatalok által rendkívüli módon tisztelt zongoraművész, Szabados György zárta együttesével a fesztivált, ezúttal szextett felállásban. Két évvel ezelőtt Triójával aratta ugyanitt az első igazán nagy hazai fesztiválsikerét. Hogy most, Lockwoodék után is kirobbanó tetszés fogadta műsorukat – önmagáért beszél. A Fekete Istvánnal (trombita), Dresch Mihállyal (tenorszaxofon), és Körmendy Ferenccel (brácsa) kiegészített együttes ugyanazt a népzenei fogantatású, öntörvényű Szabadoszenét játssza, mint a Trió. A három vendégzenész érti, és igyekszik magáévá tenni a kompozíciók lényegét. Ha akadtak is apróbb hibák, azok csak az elégtelen mennyiségű próbalehetőségből adódhattak. A közönség követelésére ráadásként egy blues következett – á la Szabados – méltó befejezéséül a fesztiválnak.
[A fiatalabb olvasók kedvéért úgy gondolom, a szextett felállását ki kell egészítenem két névvel: Vajda Sándor (bőgő) és Faragó Antal (dob).
A ráadás blues előtt elhangzott két Szabados-kompozíció pedig – sorrendben: Adyton és Eszékiána.]