György Szabados (1939), composer and pianist, is known throughout Europe as a figure in improvised contemporary music. He studied music privately. The development of his career was severely held back by the extremely closed intellectual and art life in the Hungary of the time, with limitations on ideology and travel, and in which every trend differing from the norm was banned. As elsewhere in Europe, in Hungary jazz was the main trend of development for live music, so naturally Szabados too found in jazz the living musical language which provided an arena for his skills in improvisation.

Be that as it may, Szabados is not unequivocally a jazz musician. His music is extremely dynamic and open, both European and Hungarian in terms of tradition and modernism, full of fresh spontaneity and intellectual power. His creative concept is based on the harmony of composition and free improvisation, on the interdependence between music as a natural language and man as an articulate medium.

He was only able to break out of his forced isolation after several attempts, in 1972. He won the first prize for free music at the San Sebastian Jazz Competition, though even after this he only found opportunities to play concerts in university circles. He founded a contemporary music workshop in which he initiated a series of pupils into the world of improvised contemporary music. With his music and personality he has created a school of his own. Only since the 80s has he had regular opportunities for concerts abroad, recordings and continuous creative work.

He has played in concerts with Roscoe Mitchel, Anthony Braxton (also recording with them), Peter Kowald, Johannes and Connie Bauer, Fred van Hove, Evan Parker, Jiri Stivin, Hans Ludwig Petrowsky and Vladimir Tarasov. He regularly publishes writings on music.

He has written a ballet (choreographed by Iván Markó), a dance opera (choreographed by József Nagy [Joseph Nadj]), a piece for string orchestra, a cantata to poems by Mihály Babits, ceremonial music, a work to commemorate the 1956 Hungarian revolution, solo and chamber pieces for piano, but is first and foremost committed to completely free, improvised music. He created the improvisatory group MAKUZ (Hungarian Royal Court Orchestra) as the successor to his contemporary music workshop.

In recognition of his work in 1983 he was awarded the greatest Hungarian music decoration, the Liszt Prize, in 2000 he won the Gábor Szabó Prize for life achievement from the Hungarian Jazz Federation, and in 2001 received the Prize for Hungarian Art.

 

Discography

B-A-C-H élmények (Modern Jazz Anthology 64, 1964, Qualiton LP) – the first free music recording in Hungary; trio

Az Esküvő (The Wedding) (1974, Hungaroton LP) – re-released 2001, Hungaroton CD; quartet

Adyton (1982, Hungaroton LP) – septett

Szabraxtondos (1984, Hungaroton LP) – with Anthony Braxton, duo

A szarvassá vált fiak (Boys become Stags) (1985, Hungaroton LP) – MAKUZ

Homoki zene (Sand Music) (1991, Adyton CD) – MAKUZ

Elfelejtett énekek (Forgotten Songs) (1992, Fonó CD) – trio

Az események titkos története (The Secret History of the Events) (1996, Fonó 2CD) – epic chant, Tamás Kobzos Kiss and trio (with the re-release of the album A szarvassá vált fiak)

Idő-zene (Time Music) (1997, Fonó CD) – for strings (disc by the Academy Soloists)

A szent főnixmadár dürrögései (Ruttings of the Sacred Phoenix Bird) (1997, Szabados and co. CD) – solo album

Jelenés (Revelation) (1998, Fonó CD) – with Roscoe Mitchell, sextet

Time Flies (1998, November Music CD) – awarded Jazz Record of the Year prize by Gramofon magazine; solo

A szépség szíve (The Heart of Beauty) (2004, Fonó CD) – with Miklós Mákó, duo

Triotone (2004, Leo Records CD) – with Anthony Braxton and Vladimir Tarasov, trio

Baltás zsoltár (Axe Psalm) (2007, Győrfree CD) – issue of recording from 1973, quintet

Készülődés a csatára (Preparation for Battle) (2007, Győrfree CD) – issue of recording from 1987, MAKUZ

Boldogasszony földje (Harangok) (Land of Boldogasszony – Bells) (2008, BMC CD) – solo

Szabados György (1939) zeneszerző és zongoraművész az improvizatív kortárs zene Európa-szerte ismert alakja. Zenei tanulmányait magánúton végezte. Pályájának kibontakozását súlyosan hátráltatta a kor Magyarországának rendkívül zárt, ideológiai és utazási korlátok közé szorított művészeti élete, amelyben minden eltérő szellemi törekvés tiltott volt. Mint Európában mindenütt, Magyar­országon is a jazz volt az élő zeneiség kibon­takozásának legfőbb irányzata, így természetesen Szabados is a jazzben találta meg azt az élő zenei nyelvet, amellyel improvizatív képességei számára tér nyílhatott. Mindazonáltal Szabados nem egyértelműen jazzmuzsikus. Zenéje egy rendkívül dinamikus és nyitott, a hagyomány és a modernitás értelmében is európai és magyar zene, telve a spontaneitás frissességével és a szellem erejével. Alkotói felfogását a kompozíció és a szabad improvizáció harmóniájára, a zene mint természetes nyelv, és az ember mint míves közvetítő összetar­tozására alapozza.

Kényszerű elszigeteltségéből csak többszöri próbálkozás után, 1972-ben tudott kitörni. Megnyerte a San Sebastian Jazzverseny free zenei nagydíját, ám ezt követően is csupán egyetemi körökben jutott koncertlehetőségekhez. Kortárs zenei műhelyt alapított, amelyben tanítványok sorát avatta be az improvizatív kortárs zene világába, zenéjével és szellemiségével iskolát teremtett. Rendszeres külföldi hangversenyezésre, lemezfelvételekre, folyamatos alkotói munkára csak a 80-as évek óta nyílt lehetősége.

Koncertezett többek közt Roscoe Mitchellel, Anthony Braxtonnal (velük lemezfelvételeket is készített), Peter Kowalddal, Johannes és Connie Bauerrel, Fred van Hove-val, Evan Parkerrel, Jiri Stivinnel, Hans Ludwig Petrowsky-val, Vlagyimir Taraszovval. Rendszeresen publikál zenei írásokat. Írt balettet (Markó Iván koreográfiájával), táncoperát (Joseph Nadj koreográfiájával), vonószenekari darabot, kantátát Babits Mihály verseire, szer­tartászenét, opuszt az 1956-os magyar forradalom emlékére, szólózongora- és kamaradarabokat, ám mindenekelőtt a teljesen szabad, improvizatív zene elkötelezettje. Kortárs zenei műhelye utódaként létrehozta a MAKUZ (Magyar Királyi Udvari Zenekar) improvizatív társulást.

Munkássága elismeréséül 1983-ban megkapta a leg­nagyobb magyar zenei kitüntetést, a Liszt Ferenc-díjat, 2000-ben a Magyar Jazz Szövetség Szabó Gábor életműdíját nyerte el, 2001-ben pedig Magyar Művészetért Díjban részesült.

 

Diszkográfia

B-A-C-H élmények (Modern Jazz Anthology 64, 1964, Qualiton LP) – az első szabad (free) zenei felvétel Magyarországon; trió

Az Esküvő (1974, Hungaroton LP) – újrakiadás 2001, Hungaroton CD; kvartett

Adyton (1982, Hungaroton LP) – szeptett Szabraxtondos (1984, Hungaroton LP) – Anthony Braxtonnal, duó

A szarvassá vált fiak (1985, Hungaroton LP) – MAKUZ Homoki zene (1991, Adyton CD) – MAKUZ

Elfelejtett énekek (1992, Fonó CD) – trió

Az események titkos története (1996, Fonó 2CD) – históriás ének, Kobzos Kiss Tamás és trió (A szarvassá vált fiak album újrakiadásával) Idő-zene (1997, Fonó CD) – vonósokra (az Akadémiai Szólisták lemeze)

A szent főnixmadár dürrögései (1997, Szabados és Tsa CD) – szóló album

Jelenés (1998, Fonó CD) – Roscoe Mitchellel, szextett

Time Flies (1998, November Music CD) – az év jazz­lemeze díját kapta a Gramofon magazintól; szóló A szépség szíve (2004, Fonó CD) – Mákó Miklóssal, duó Triotone (2004, Leo Records CD) – Anthony Braxtonnal és Vlagyimir Taraszovval, trió

Baltás zsoltár (2007, Győrfree CD) – 1973-as felvétel kiadása, kvintett

Készülődés a csatára (2007, Győrfree CD) – 1987-es felvétel kiadása, MAKUZ

Boldogasszony földje (Harangok) (2008, ВМС CD) – szóló

Der europaweit bekannte Vertreter der zeitgenössischen Improvisationsmusik, György Szabados wurde am 13. Juli 1939 in Budapest geboren. Seine Musikstudien absolvierte er auf privatem Wege. Seine außerordentliche musikalische Begabung zeigte sich bereits im Kindesalter. Die Entfaltung seiner Karriere wurde durch das extrem abgeschlossene geistige und künstlerische Leben, des ideologisch kontrollierten politische Regimes des damaligen Ungarns stark behindert. Jede abweichende geistige Grundhaltung war verboten. Im Jazz fand er die Sprache, die seinen improvisativen Fähigkeiten Raum bieten konnte.

Nichtsdestotrotz lässt sich Szabados nicht eindeutig als Jazz-Musiker festlegen. Seine Musik ist außerordentlich dynamisch, sowohl sehr europäisch, als auch gleichzeitig sehr ungarisch im Sinne von Tradition und Moderne. Seine schöpferische Auffassung ist begründet auf einer Harmonie zwischen Komposition und freier Improvisation, auf das Zusammenhängende der Musik als natürliche Sprache und des Menschen als anspruchsvollen Vermittler. 

Aus seiner erzwungenen Isolation konnte er nach mehreren Anläufen, erst im Jahr 1972 ausbrechen. 1972 hat er den Großpreis in der “Free Kategorie” des San Sebastian Jazz-Festivals gewonnen, aber auch nachher hatte er Konzertmöglichkeiten nur in Universitätszirkeln. Er hat einen zeitgenössischen Musik-Workshop begründet, wo zahlreiche Schüler in die Welt der improvisativen Musik eingeweiht wurden. Seine Musik und seine geistige Welt machten Schule. Erst seit den 80er Jahren hatte er regelmäßig Gelegenheit im Ausland aufzutreten, Platten aufzunehmen und permanent schöpferisch tätig zu sein. 

Er spielte neben vielen anderen mit Roscoe Mitchel, Anthony Braxton (mit ihnen wurden auch Platten aufgenommen), Peter Kowald, Johannes und Connie Bauer, Fred van Hove, Even Parker, Jiri Stivin, Hans Ludwig Petrowsky, Vladimir Tarasov. Er publiziert regelmäßig Abhandlungen über Musik. 

Er hat Ballettmusik (mit der Choreographie von Iván Markó), Tanzoper (mit der Choreographie von Josef Nadj), Stücke für Streichorchester, eine Kantate inspiriert von den Gedichten von Mihály Babits, Zermonienmusik, einen Opus zur Ehre der ungarischen Revolution von 1956, Solo Klavier- und Kammermusikstücke geschrieben, er bleibt jedoch vor allem engagierter Vertreter der völlig freien, improvisativen Musik. Als Nachfolger seines zeitgenössischen Musik-Workshops, begründete er die improvisative Musikvereinigung MAKUZ (Ungarisch Königliches Hoforchester). 

Als Würdigung seines Oeuvres hat er im Jahr 1983 die größte Anerkennung im Bereich der Musik in Ungarn, den Liszt-Preis, im Jahr 2000 vom Ungarischen Jazzverein den Lebenswerk-Preis von Gábor Szabó und im Jahr 2001 den Preis für die Ungarische Kunst erhalten.

Übersetzung Marianne Tharan (April 2016)

 

Discography

B-A-C-H élmények (Modern Jazz Anthology 64, 1964, Qualiton LP) – the first free music recording in Hungary; trio

Az Esküvő (The Wedding) (1974, Hungaroton LP) – re-released 2001, Hungaroton CD; quartet

Adyton (1982, Hungaroton LP) – septett

Szabraxtondos (1984, Hungaroton LP) – with Anthony Braxton, duo

A szarvassá vált fiak (Boys become Stags) (1985, Hungaroton LP) – MAKUZ

Homoki zene (Sand Music) (1991, Adyton CD) – MAKUZ

Elfelejtett énekek (Forgotten Songs) (1992, Fonó CD) – trio

Az események titkos története (The Secret History of the Events) (1996, Fonó 2CD) – epic chant, Tamás Kobzos Kiss and trio (with the re-release of the album A szarvassá vált fiak)

Idő-zene (Time Music) (1997, Fonó CD) – for strings (disc by the Academy Soloists)

A szent főnixmadár dürrögései (Ruttings of the Sacred Phoenix Bird) (1997, Szabados and co. CD) – solo album

Jelenés (Revelation) (1998, Fonó CD) – with Roscoe Mitchell, sextet

Time Flies (1998, November Music CD) – awarded Jazz Record of the Year prize by Gramofon magazine; solo

A szépség szíve (The Heart of Beauty) (2004, Fonó CD) – with Miklós Mákó, duo

Triotone (2004, Leo Records CD) – with Anthony Braxton and Vladimir Tarasov, trio

Baltás zsoltár (Axe Psalm) (2007, Győrfree CD) – issue of recording from 1973, quintet

Készülődés a csatára (Preparation for Battle) (2007, Győrfree CD) – issue of recording from 1987, MAKUZ

Boldogasszony földje (Harangok) (Land of Boldogasszony – Bells) (2008, BMC CD) – solo