Öt laudatio – Király Ernő [In: Írások I.  2008 (Studies, Essays), 259-261.old.]

KIRÁLY ERNŐ

.

Mi, a magyar kultúra munkásai, s ím: számvevői (az ő verscímét fájdalmasan idézve) Ady Endre óta úgy véljük, hogy itt minden valóban „szétszóródott”, hogy a mi magányos és titkos kultúránk immár szétesett; az id ő vasfoga és a tér seregei fölfalták, megették. Holott minden új hajnal és lebukó nap arról mesél, hogy az ember benső kultuszai halhatatlanok, hogy a „szétesés” csak látszat. Vannak vigaszt rejtő látszatok is.
   Király Ernő zeneszerző és népzenekutató művészete és munkássága egy azon kivételes életművek, azon vigaszok közül, amelyek eme újkori szétszóródásunk közegében és ennek ellenében, megállás és megzavarodás nélkül az összeszedődést és a megújulást szolgálták.
   Király Ernő — aki jelen országhatárainkon kívül, Újvidéken él és folyamatosan ott is dolgozik — a magyar zene azon alkotója és magasztos gondnoka, akinek minden alkotása annak az otthonosságnak az ismérveit és derűjét hordozza, amit magyar zenének, magyar gondolkodásnak és zenekultúrának hívunk és érzünk. Holott ebből a kultúrából ezenközben messze kitekintett.
   A modern európai műzene, sőt a jazz-zene is elementáris hatással volt rá. Alkotókedve, kimeríthetetlen fantáziája szinte újjávarázsolta zenekultúránk játékos szellemét. Befogadó és kísérlezető szellem ő, de nem modorosan és öncélúan kísérletező. Tán nem is kísérletező. Képes volt egy más stílusú, más gyökerű, szinte idegennek mondható kultúrában is – a hajdani Jugoszláviában és annak nyitott kultúrpolitikája révén – a XX. századi világzenében is magabiztos maradni. Képes volt a globális, minden sajátos zenekultúrát fellazító hatásokat saját zenéjébe, s ezáltal a jelenkori magyar zenébe integrálni, úgy, hogy az otthonos lett, itthoni lett, és mégis korszerű. Gazdag és minden korosztályt megszólító nagyszerű zenei életműve mellett hatalmas munkát végzett a délvidéki magyarság népdalainak gyűjtésében és feldolgozásában is. 3000 dalt gyűjtött a magyar zenei hagyomány eladdig fehér foltjának tartott területeken, Bácskában, Bánátban. Ezekből közel háromszázat ki is adott. Hangszeres népdalfeldolgozásait stílusban szinte egyedülállóan autentikusnak tartom a mai ilyen próbálkozások sorában. Nem kín, hanem élvezet hallgatni őket.
   Mondjuk hát ki, amit ez az életmű sugall: ez ma az élve éltető hagyomány. Ez kell, hogy fiataljaink példája legyen, itthon is. A magyar zene — a magyar nyelv mellett — kultúránk legerősebb és legfontosabb fundamentuma. És láthatjuk, milyen szerencsések vagyunk. Amíg ilyen hűséges, avatott és főleg nagyszerű munkásai, alkotói születnek zenekultúránknak, mint Király Ernő, nem kell féltenünk a magyar kultúra élő szellemét. Addig a szétszóródás, a szétesés nem következik be. De viszik majd hírünket a világban.
   Kívánjuk, hogy szülessenek minél többen majd ezután is — ez lett a mérce. És soha ne apadjanak el. Legyenek majd ők is ilyen fáradhatatlanok és otthonosak az egyetemes magyar művészet paradicsomában. Legyenek ők is majd ilyen frissek és derűsek munkálkodásukban. És hasonlóképpen: éljenek ilyen sokáig.
Isten éltesse Király Ernőt, jó egészségben.

(Elhangzott a Magyar Művészetért Díj átadásakor 2003. december 4-én.)

  Három laudáció – Király Ernő [In: Magyar Szemle, 2004. február]

Három laudáció (Király Ernő)

Szabados György

.

Mi, a magyar kultúra munkásai, s ím: számvevői (az ő verscímét fájdalmasan idézve), Ady Endre óta úgy véljük, hogy itt minden valóban szétszóródott, hogy a mi magányos és titkos kultúránk immár szétesett; az idő vasfoga és a tér seregei fölfalták, megették. Holott minden új hajnal és lebukó nap arról mesél, hogy az ember benső kultuszai halhatatlanok, hogy a szétesés csak látszat. Vannak vigaszt rejtő látszatok is.

Király Ernő zeneszerző és népzenekutató művészete és munkássága egy azon kivételes életművek, azon vigaszok közül, amelyek eme újkori szétszóródásunk közegében és ennek ellenében, megállás és megzavarodás nélkül az összeszedődést és a megújulást szolgálták.

Király Ernő – aki országhatárainkon kívül, Újvidéken él és folyamatosan ott is dolgozott – a magyar zene azon alkotója és magasztos gondnoka, akinek minden alkotása annak az otthonosságnak az ismérveit és derűjét hordozza, amit magyar zenének, magyar gondolkodásnak és zenekultúrának hívunk és érzünk. Holott ebből a kultúrából ezenközben messze kitekintett.

A modern európai műzene, sőt a dzsesszzene is elementáris hatással volt rá. Alkotókedve, kimeríthetetlen fantáziája szinte újjávarázsolta zenekultúránk játékos szellemét. Befogadó és kísérletező, aki nem modorosan és öncélúan kísérletezik. Tán nem is kísérletezik. Képes, képes volt egy más stílusú, más gyökerű, szinte idegennek mondható kultúrában is – a hajdani Jugoszláviában és annak nyitott kultúrpolitikája révén –, a 20. Századi világzenében is magabiztos maradni. Képes volt a globális, minden sajátos zenekultúrát fellazító hatásokat saját zenéjébe, s ezáltal a jelenkori magyar zenébe integrálni, úgy, hogy az otthonos lett, itthoni lett, és mégis korszerű. Gazdag, és minden korosztályt megszólító nagyszerű zenei életműve mellett hatalmas munkát végzett a délvidéki magyarság népdalainak gyűjtésében és feldolgozásában is. 3000 dalt gyűjtött a magyar zenei hagyomány eladdig fehér foltjának tartott területeken, Bácskában, Bánátban. Ezekből közel háromszázat ki is adott. Hangszeres népdalfeldolgozásait magam stílusban szinte egyedülállóan autentikusnak tartom a mai ilyen próbálkozások sorában. Nem kín, hanem élvezet hallgatni őket.

Mondjuk hát ki, amit ez az életmű sugall: ez ma az élve éltető hagyomány. Ez kell, hogy fiataljaink példája legyen, itthon is. A magyar zene – a magyar nyelv mellett – kultúránk legerősebb és legfontosabb fundamentuma. És láthatjuk, milyen szerencsések vagyunk. Amíg ilyen hűséges, avatott és főleg nagyszerű munkásai, alkotói születnek zenekultúránknak, mint Király Ernő, nem kell féltenünk a magyar kultúra élő szellemét. Addig a szétszóródás, a szétesés nem következik be. De viszik majd hírünket a világban.

Kívánjuk, hogy szülessenek minél többen majd ezután is – ez lett a mérce. És soha ne apadjanak el. Legyenek majd ők is ilyen fáradhatatlanok és otthonosak az egyetemes magyar művészet paradicsomában. Legyenek ők is majd ilyen frissek és derűsek munkálkodásukban. És hasonlóképpen: éljenek ilyen sokáig.

Isten éltesse Király Ernőt, jó egészségben.