Review from Gabor Reichert about Event 12.11.2013 in Memorial György Szabados

A 2011-ben elhunyt Kossuth-díjas zeneszerző, Szabados György emléke előtt tiszteleg novemberi számával az Új Forrás. A kiadványt bemutató est házigazdája, Jász Attila és vendégei – Grencsó István szaxofonművész és Papp Máté kritikus – is többször kiemelték: Szabados nem „csak” zenészként, hanem gondolkodóként is maradandót alkotott. Ez utóbbi bizonyítékaként Hamvas Béláról írt tanulmánya is olvasható az új lapszámban, de nagyszerű verseire és több, vele készített interjúra is ráakadhatunk a folyóiratot lapozgatva.

A keddi – szokás szerint A Vértes Agorájában tartott – Új Forrás-esten azonban Szabados mint zeneszerző került a figyelem középpontjába. Egykori alkotótársa, Grencsó István szaxofonjátéka nyitotta meg az estet, majd a házigazda faggatta az előadót egykori mesteréről, közös pályafutásuk történetéről, és a Szabados-féle zeneeszmény mibenlétéről.

Grencsó az 1970-es évek végén, egy szombathelyi dzsesszformáció tagjaként ismerkedett meg a nála 17 évvel idősebb művésszel, aki felismerte a kísérletezésre, új irányzatok kipróbálására való hajlamot az akkor huszonéves szaxofonosban. Néhány év elteltével Grencsó csatlakozott Szabados György szextettjéhez, ami – saját bevallása szerint – zenei fejlődésén kívül a világról való gondolkodását is nagyban meghatározta:

– Nem csak zenei munka volt számunkra a Szabadossal eltöltött idő. Keményen dolgoztunk, de emellett rengeteget beszélgettünk zenéről, politikáról és sok minden másról. Ez volt az én iskolám: azóta is igyekszem úgy élni és zenélni, ahogy tőle tanultam – mondta Grencsó István, aki a ’70-es, ’80-as évek zenei életéről is fontos adalékokat osztott meg a közönséggel.

Fotó: Hagymási Bence

Többek között az is megtudtuk, hogy Szabados György nagy hatású, a modern dzsessz egyik legfontosabb műveként számon tartott lemeze, Az esküvő évekig „fiókban” állt, míg végül 1975-ben megjelenhetett. Az aczéli kultúrpolitika ugyanis nem nézte jó szemmel a kísérletező, posztmodern zenei alkotásokat, így eleinte a Szabados-féle törekvéseket is akadályozta.

Grencsó István szerint a nagy művészek sorsa vár Szabadosra is: ahogy a maga korában nem becsülték itthon Bartókot sem – akinek utolsó magyarországi koncertjére összesen tizenhárman voltak kíváncsiak –, úgy a dzsessz-zeneszerzőre is a posztumusz elismertség vár. – A tiszta, nemes dolgok mindig életben maradnak. És mindig lesznek olyan fiatalok, akik felismerik az igazi értékeket, így Gyuri művészetét is – zárta szavait Grencsó.

Papp Máté is ezek közé a fiatalok közé tartozik: az Új Forrás honlapján futó sorozatában kortárs magyar és külföldi zeneszerzőkről közöl személyes hangú esszéket, melyek között megtalálhatjuk a Szabados Györgyről szóló – Az óceán válaszol címet viselő – írást is. Papp szerint egyfajta organikus, az improvizációra nagy hangsúlyt helyező előadásmód határozza meg Szabados művészetét, amelyet a kritikus az óceán hangját visszhangzó kagyló titokzatosságához hasonlított.