Levél futott be Koppenhágából, Lázár Ervin tollából, reflektálva Időszerűség és lábadozás című írásomra, amely a hamvasi életmű aktualitását szándékozta körüljárni.
A levélíró észrevételt tesz Hamvas külföldi, nevezetesen dániai megítélését illetően. Nem tagadja Hamvas megítélésének cikkemben említett nem éppen pozitív mivoltát, azt maga is aláhúzza. Nehezményezi azonban, hogy írásom sommás elmarasztalást sugall. Szerinte ugyanis Hamvas megítélése ott sem egyértelműen negatív, a vélemények megoszlanak, s ezt példával is igazolja.
Megköszönvén a terjedelmes – s éppen ezért közlésre nem alkalmas – levél szimpátiáját a cikk és annak tematikája iránt, a valóság kedvéért el kell mondanom, hogy dániai információmat – miszerint az ottani recenziók Hamvas szemléletét egyfajta fasiszta látásmódnak tartják – számomra autentikusnak tartott ottani forrásból kaptam, amely – lehet – ezek szerint tükörként kissé torzított. A levél idézi egy liberális kritikus megállapítását, miszerint Hamvas egy jellegzetesen közép-európai obskurantista (tehát nem fasiszta), egy másik kritikus pedig Hamvas gondolatvilágát bizonyos jovialitással szemléli.
Mindazonáltal a dániai megítélés ezen árnyaltabb mivoltában sem változtat a lényegen. Írásom egyik fő mondanivalója ugyanis az, hogy világunkat immár egy nagy szellemi háború fonja be és hatja át, amely fontosabb és döntőbb, mint a politikai. A vita Hamvas gondolatai, megszenvedve is megmért életigazságai, bölcseletének mélysége és tágassága körül, és a vele szembeni olykor indulatos ellenérzés és elfogultság is éppen ezt igazolják.