The deep experience that binds me to the sound of bells is boundless. My childhood initiation. And if, as the writer Béla Hamvas said, sound is truly the “fire” of material, the sound of bells is the blissful breath of this fire, of fires embracing one another; a sigh that encompasses the Earth.
This is also the sigh of this wonderful central European world, where I too live. The beautiful vibration of inter-embracing sounds near and far is the wide space in which I am at home. Their enchanting, complex and free rhythms are decisive for the impulse and medium of the music living in me.
This world is the land of Boldogasszony (the Ancient Mother Earth of Hungarian mythology) – a holy paradise. Blissful, secret, in proximity to the divine. Resplendent with poppies, reverential. The world of embraces and sublime rubato. Where today’s ungainly era is spread out by the lights and shadows of towers in the changeable sky, and the inter-tolling of bells keeps tally of it over us.
György Szabados
Kortalan a mélységes élmény, mely a harangok hangjához köt. Gyermekkorom beavatása. S ha a hang valóban az anyag „tüze” – ahogyan Hamvas mondja -, úgy a haranghang e tűznek, ez egymásba ölelkező tüzeknek boldog lehelete már; sóhaj, ami körülöleli a Földet.
E gyönyörű Európa-közepi világnak is sóhaja ez, ahol magam is élek. A harangok közeli és távoli, egymásba ölelkező szépséges zengése az a tágas tér, amelyben otthon vagyok. Bűvöletes, komplex és szabad ritmikájuk meghatározója a bennem élő zene röptének és közegének.
Ez a világ a Boldogasszony tája – szent paradicsomi terep. Gyönyörös, titkos, istenközeli. Pipacsos, pompás, áhítatos. Az ölelés és a fennkölt rubato világa. Ahol a tornyok fényei és árnyai terítik szét a változékony égen, s a harangok összvecsengései számolják lassacskán el felettünk – ezt a mai idétlen időt.
Szabados György
GLOCKEN – DAS LAND DER BOLDOGASSZONY
Die tiefe Erfahrung, die mich mit dem Klang der Glocken verbindet, ist zeitlos. Die Initation meiner Kindheit. Und wenn, wie der Schriftsteller Béla Hamvas sagt, Klang das Feuer in der Materie darstellt, dann ist der Glockenklang der selige Atem dieses Feuers, von Feuern, die einander umschlingen, ein Seufzer, der die Erde umarmt.
Dies ist auch das Seufzen dieser wunderschönen Welt, in der Mitte Europas, wo ich lebe. Der wunderschöne sich umarmende Klang der Glocken, nah und fern, ist der weite Raum, wo ich zu Hause bin. Ihre verzaubernden, komplexen und freien Rhythmen sind bestimmend für die Berührung und Vermittlung der Musik, die in mir lebt.
Diese Welt ist das Land der Boldogasszony (die göttliche Urmutter der ungarischen Mythologie) – ein heiliges Paradies. Selig, geheimnisvoll, ganz nah beim Göttlichen. Mit Mohnblumen übersät, prächtig, ehrfurchtsgebietend. Die Welt der Umarmung und des erhabenen Rubatos. Dort, wo die Lichter und Schatten der Türme sich im wechselhaften Himmel ausbreiten, und die Zusammenklänge der Glocken über diese unbeholfene Zeit langsam Bilanz ziehen.
György Szabados
Übersetzung: Marianne Tharan (April 2016)
