While recording this album at the Gallery of Contemporary Paintings in Szombathely, we were visited by a party of gods whom we received in an obedient trance:
“They descended on our hearts They, our beloved birds.”
Our land is the Puszta, the dry seabed, the plains of sand exposed to the sky. In the holy dawn, a mysterious flock of gods suddenly emerge over fields among the poplars and plume their feathers while the glaring sun traces its heavenly course, gilding the leafy corners of silence.
“Then they fly away with a flapping of wings.”
To see, call and touch this secret Eden, the soul had to be faithful and discrete, the heart naturally open, and the notes had to be freely but perfectly controlled.
While entirely improvised, the music has its roots in the vast sandy expanse of eastren Hungary, blends national with Europian music and reflects the history of our half of the continent. It comes from a love of the Puszta and a steady heart.
Sand Music is dedicated to the spirit of the Puszta. Mingled in it are identity and play, fate and memory, a reverie close to heaven and earth. A reeaching into ourselves and out for the timeless Universe.
Poetry, moments of magic, Zen. Blissful music dedicated to the great Kindred Spirits.
Credit to the musicians who made it.
September 1991 György Szabados
A szombathelyi Modern Képtár falai között, ahol ezek a felvételek készültek, meglátogattak minket az istenek, s mi egy különös révült nyugalomban engedelmesen fogadtuk őket.
Leszálltak szívünk tájain, kedves madaraink voltak azok.
A mi vidékünk a Puszta, a kiszáradt tengerfenék, az égre tárulkozó homok. Az istenek pedig mint rejtélyes madárcsapat, olykor észrevétlenül megjelennek a szent pirkadatban a jegenyesorok közötti mezőkön és tollászkodva kivárják, amint a tűző Nap égi pályáját befutja, megaranyozva sorban a csend zöldellő szegleteit.
Aztán csattogva elrepülnek.
Meglátni, hívni, érinteni ezt az éden-titkú világot, a lélek hű tapintatossága kellett: a legotthonosabb nyíltszívűség és a hangok pontos, de szabad birtoklása. Mindazonáltal ez a tisztán improvizatív zene, nem előzmények nélkül való: az alföldi táj, a magyar és európai zene és a kelet-európai sors szőtték sajátos hangzatokká rejtőzködő dallamait.
A Puszta szeretete és a szív tartása. A Homoki Zene a Puszta szellemének adózik. Azonosulás és játék, sors és emlékezet, az égi-földi közellét álmodozása. Nyújtózkodás önmagunkba és az időtlen téres mindenség felé.
Költészet, pillanat csodája, Zen.
Boldog zene és hódolat nagy rokon szellemeknek.
Tisztelet a muzsikusoknak, akik megcsinálták.
- szeptember Szabados György
Während wir dieses Album in der Galerie der Modernen Künste in Szombathely aufnahmen, wurden wir von einer Gruppe Götter heimgesucht, die wir in einer ergebenen Trance empfingen.
„Sie stiegen in unsere Herzen herab. Sie, unsere geliebten Vögel“
Unser Land ist die Puszta, der ausgetrocknete Meeresboden, die weiten Sandebenen, die sich dem Himmel darbieten. In der geheiligten Morgendämmerung tauchen plötzlich eine Schar Götter auf den Pappeln inmitten der Felder auf, und Ihre Federn pflegend warten sie darauf, das die sengende Sonne ihre Himmelsbahn durchläuft und dabei die grünen Verstecke der Stille vergoldet.
„Dann fliegen sie mit schwungvollem Flattern weg.“
Um diese geheime Edenwelt zu sehen, zu rufen und zu berühren, war die Feinsinnigkeit der Seele nötig: die heimatliche Offenherzigkeit und der genaue, jedoch freie Besitz der Töne.
Nichtsdestotrotz ist diese rein improvisative Musik nicht ohne Vorläufer: die Landschaft der Tiefebene, die ungarische und europäische Musik und das ost-europäische Fatum haben ihre verborgenen Melodien zu eigenartigen Klangbildern gewoben. Sie entspringt der Liebe zur Puszta und einer Haltung des Herzen.
Die Sandmusik huldigt dem Geist der Puszta. Identifizierung und Spiel, Schicksal und Gedächtnis, Träumerei von himmlisch-irdischer Nähe.
Eine Wiedereinkehr in uns selbst und hinaus in das Zeitlose Universum.
Dichtung, Zauber oder Wunder des Moments, Zen. Musik voller Glückseligkeit und Huldigung den verwandten Geistern.
Lob den Musikern welche Sie erschaffen haben.
September 1991 György Szabados
Übersetzung Marianne Tharan (Januar 2016)
