A szabad zene egyszerű, mint minden teljes dolog, s amelyről minél többet beszélünk, annál áttekinthetetlenebb és bonyolultabb. A szabad zene él és működik. Mert vannak dolgok, amelyek csak megszületnek, és nem tudjuk hirtelen, hogy mi is történt velünk. A szabad zene ilyen. Ilyen váratlan és direkt. A használati eszközöknek, az ún. termékeknek, mint afféle készített tárgyaknak, funkcionális és téri szerkezetük van, létük így indokolt, így felfogható, így érthető. A kézművesség korszakai megszabták azt a teljesítményt és jelleget, azt a következményes élvezetet is, amely betöltötte az áhított igényt, a kézzelfoghatóság (és használhatóság) káprázatát, a véglegesség pregnáns megtestesüléseit a művészetekben is, s ez máig a legvaskosabb teher és a legdrótozottabb csontozat a fantázia és a szellem örökkévaló légterében.
A szabad zene azonban, mint valami gombolyag ontja, pörgi le magáról az események ezoterikus fonalát. Akár a nagy tekercsfestmények az ősi kínai és japán császári udvarokban, amelyeken a történések oly emelkedett folyamatossággal és megismételhetetlen szépséggel következnek egymásból, mint a magától élő élet, mint valami magát lejátszó Világ.
Die “freie Musik” wirkt einfach, wie jede vollständige Angelegenheit. Je mehr wir darüber sprechen, desto undurchschaubarer und komplizierter wird sie. Die “freie Musik” ist lebendig und voller Wirkung. Weil es Dinge gibt, die einfach entstehen und plötzlich wissen wir nicht, was mit uns geschehen ist. Die “freie Musik” ist so etwas. So unerwartet und direkt. Gebrauchsgegenstände, sogenannte Produkte, haben eine funktionelle und räumliche Struktur, weil sie dafür angefertigt wurden. Darauf begründet sich ihre Existenz, und so sind sie fassbar und verständlich. Die Perioden des Handwerks haben Leistung und Charakter bestimmt und auch den nachwirkenden Genuss. Auch in der Kunst wirkte dieses Prinzip des gezielten Anspruch, das Trugbild der Handgreiflichkeit (und der Brauchbarkeit). Diese prägnanten Verkörperungen aus der Endlichkeit sind bis heute die schwerste Last und ein mit Drähten zusammenbasteltes Gerippe in ewigen Luftraum von Fantasie und Geiste.
Die “freie Musik” dagegen, wickelt wie von einem Wollknäuel das esoterische Garn der Ereignisse von sich ab. Ähnlich wie bei den großen Rollengemälden in den archaischen chinesischen und japanischen Kaiserhöfen, bei denen die Geschehnisse mit einer solch erhabenen Kontinuität und unwiederholbaren Schönheit aufeinander folgen, wie das aus sich selbst lebende Leben, wie eine sich selbst abspielende Welt.
György Szabados (Translated by Marianne Tharen, May 2016)
