György Szabados is one of the pioneers of the `Hungarian jazz’ based on folk music of this region. In the 1960’s he won first place in the free jazz category at the San Sebastian Festival. The technical literature bravely puts him up next to Bartók, though in the 60’s and 70’s his art too was surrounded by prejudice and a lack of comprehension. The piece called `A szarvassá vált flak’ [Sons that became deer] was inspired by the 1956 revolution; it is historical music, music of fate.
Szabados is not only a pioneer, but he created a school as well: many, many of his students played together in his workshop known as ‘MAKUZ’; Mihály ‘Dudás’ Dresch, István Grencsó, Károly Binder, Ferenc Kovács, Zoltán Lantos, István Baló, Róbert Benkő, Attila Lőrinszky and Tamás Geröly — most of whom later became members of the Dresch Quartet, Grencsó Kollektíva and Dél-Аlföl-dí Szaxofonegyüttes [Dél-Alföld Saxophone Ensemble].
László Távolodó Marton (translation by Sue Foy)
A Kárpát-medence népzenéin alapuló „magyar dzsessz” úttörői közé tartozik Szabados György is, aki már a hatvanas években első helyezést ért el a San Sebastian-i Fesztivál free jazz kategóriájában. S akit bátran emel Bartók mellé a szakirodalom, ugyan a hatvanas-hetvenes években jókora értetlenség és előítélet övezte az ő művészetét is. Sorszenének, történelmi zenének szokás azt nevezni, annak tekinthető “A szarvassá vált fiak” is, melyet az 1956-os forradalom ihletett.
Nemcsak úttörő, iskolateremtő is Szabados: MAKUZ (Magyar Királyi Udvari Zenekar) nevű műhelyében olyan „tanítványai” játszottak együtt, mint Dresch Dudás Mihály, Grеncsó István, Binder Károly, Kovács Ferenc, Lantos Zoltán, Baló István, Bеnkő Róbert, Lőrinszky Attila és Geröly Tamás — zömmel a későbbi Dresch Quartet, Grencsó Kollektíva és Dél-Alföldi Szaxоfonеgyüttes tagjai.
Marton László Távolodó
György Szabados ist einer der Bahnbrecher des “ungarischen Jazz”, die auf Volksmusik aus dem Karpatenbecken aufbaut. Er wurde in den 1960er Jahren mit dem ersten Preis in der Kategorie free jazz am Festival in San Sebastian geehrt. Die Fachliteratur stellt ihn neben Bartók, obwohl auch seine Kunst in den 1960-70-er Jahren von Unverständnis und Vorurteilen begleitet war. Sie wird Schicksalsmusik, historische Musik genannt, wie auch das Werk Die in Hirsche verwandelten Söhne (A szarvassá vált fiak) auch als solches betrachtet werden kann, da es von der 56-er Revolution inspiriert wurde.
Er war nicht nur Bahnbrecher in Musik, sondern auch Gründer einer Schule schaffender Künstler: in seinem Workshop MAKUZ (Magyar Királyi Udvari Zenekar „Ungarischer Königlicher Hoforchester“) spielten solche „Schüler” zusammen, wie Mihály ‘Dudás’ Dresch, István Grencsó, Károly Binder, Ferenc Kovács, Zoltán Lantos, István Baló, Róbert Benkő, Attila Lőrinszky und Tamás Geröly, die Mitglieder des späteren Dresch Quartets, Grencsó Kollektíva und Dél-Alföldi Szaxоfonеgyüttes wurden.
Marton László Távolodó
