November (In: Magyar Szemle, 1993. 11. szám)
November
Szabados György
.
(November) A fák törzse a halált idézi, a levelek milliói az életet. Mégis a törzs tartja az egészet; benne a mag hagyománya s a titkos csövesség: a felfelé húzó és a tűzre való.
A levelek csak buta KIS lények. Hártyásak, színjátszók, bagatellek. Csak fakadnak, simulnak, hullnak,telepednek. Kitérnek a szél csatagánya elől. És az élettől a halál, a természet rendje szerint, szép őszi számonkérésben idejekorán szabadul.
Fontos a dolga itt a halálnak.
Amit elfed a televény sokasága, amit beborít a hiábavaló özön: az avar-trágyázta hamvas humusz a világtalan gyökereket öleli. Férgek és álcák, giliszták, hernyók, tetvek, szánalmas rovarkák, falánk termeszek; csiborok, sáskák, ganaj- túrók, taplók; nyüvek szentséges rendjei rágják a csöndet a fények alatt. Megemészteni mind a sejtelmes káprázatot, amibe belebújni, s amit megtáncoltatni oly leküzdhetetlen öröm minden tavaszban és szerelemben.
Mert halál nélkül nem lehet élni. A halál tartja az életet. Szívünkben a pusztulás fájdalma világol, a szüntelen elmúlás kínja tüzel — befogadni a halált, belőle növekedni, az élet esélye és záloga ez.
A halált legyőzni NEM LEHET. A halál sokkal hatalmasabb.
A halál befogni való. A halál egy nagy fekete mennyei ló. Bennünk is ott van és általa is vagyunk: a halál Isten része és működése. Halállal élünk, és abban remélünk.
Valójában nincs is halál.
Amit félelmünk annak nevez, csak fájdalmas áttűnés. És ezt meg kell látnunk eleven életünkben egyszer, mert isteni rokonságunk nem a lázadás.
Befogni a halált — ez a nagy művelet. Élni a porból, élni a titokból, égni és megnyugodni az elhullás szent áldozatában. Semmi sem értünk van, az életért mi vagyunk.
Kinek a múltnak kútja bepillantást nem enged, nézelődjön ki-be az egész horizonton. Megláthatja majd, hogy a létünk fény, és a halálunk is Fény! Hogy egymás áldozatában élünk, akármilyen rossznak tűnik a világ.
ÉS OTT TÁMAD FEL, VIRUL KI GYÖNYÖRŰBBEN AZ ÉLET, ott születik emberibb történelem, ahol a leghamarabb értik meg ezt.