Szabados Quartet: Az esküvő (1975)
 |
 Kiadó: MHV /PepitaZenei rendező: Dóra Antal Hangmérnök: Radányi Endre Borítóterv: Kolma Imre Fotó: Fejes László Játékidő: 46:26 Közreműködők: Szabados György zongora, citera / Horváth Lajos hegedű, nagybőgő / Vajda Sándor nagybőgő / Kőszegi Imre dob |
Szabados György a magyar jazztörténet egyik nagy élő legendája és jazzkörökben legnagyobb vitát kiváltó alakja. Talán azért is, mert a kezdetektől fogva következetesen járja a maga bartóki és free jazz hagyományokból táplálkozó útját. A hagyományos jazzritmust a magyar népzene asszimmetrikus ritmikájával felcserélve valóban sajátos magyar jazziskolát teremtett. A hatvanas évek elejétől – Európában is – az elsők között kísérletezett az úgynevezett szabad zene koncepcióval, melyben azóta is makacsul hisz, s az idő, úgy látszik, őt igazolja.
A legenda szerint a klasszikus zenei nevelésben kapott Szabados 1963-ban a híres Dália Klubban javasolta először Publik Endrének, hogy minden előzetes megbeszélés nélkül, „csak úgy” játszanak. S ezzel megszületett a hazai free jazz. Ami aztán sokáig Szabados személyes ügye maradt, hisz Publik nem sokra rá disszidált Svédországba, s csak a hetvenes évek elején talált olyan társakat – Ráduly Mihály, Vajda Sándor, Friedrich Károly, Kimmel László -, akik a koncepcióját is magukévá tették. Aztán jöttek a fiatalabbak, Dresch Mihály, Lőrinczky Attila, miközben a Kassák Kortárs Zenei Műhelyben többek között Melis Lászlóval, Szemző Tiborral és Körmendy Ferenccel dolgozott együtt.
Szabados 1972-ben a San Sebastian-i jazzfesztiválon kategóriájában első díjat kapott, nyilván ez is szerepet játszott abban, hogy a műfaj perifériáján mozgó művész 1974-ben felvehette első önálló nagylemezét. Borítójára eredetileg Fejes László azonos című fényképe került volna (Fejes ezzel a fotóval 1961-ben Hágában a magyarok közül elsőként nyerte el a World Press Photo első díját), de a hatalom végül nem járult hozzá. Viszont Az esküvő 1975-ös megjelenése valóban új lehetőségeket és távlatokat nyitott a jazz hazai történetében.
Már ha egyáltalán jazznek lehet nevezni azt, ami ezen szól. Szabados az a típusú muzsikus, aki társaitól nemcsak zenei, hanem szellemi együttműködést/azonosulást is várt. Ami itt hallatszik, nem a műfaj általános szabályai alapján építkező kompozíciók sora, sokkal inkább öntörvényű, egyéni látásmódú, szabad, improvizatív zene. JBSZ
„A világ nem műfajokban élt, hanem személyekben, vonulatokban és kvalitásokban.” – Szabados György, 1995
