Újév – új év [In: Magyar Szemle, 1996. 1. szám]

Újév – új év

Szabados György

.

VILÁG ÚGY VAN MEGALKOTVA, hogy aki azt fölfogni képes — és kicsoda nem —, annak minden pillanatában belső rendjéről mesél. Arról a rendről, amelynek titkos ölelésében a változások gyötrelmes gyönyörűsége ég, és minden amit beolt és kirajzol, minden aminek testet ad ez a titokzatos nász — a látható és érzékelhető Világ; egy profánnak tűnő skandalum, amit azonban éltet és összetart a Rend, a rend szent és mély és örök szövete.

Életünk és világunk minden perce és tere, minden cselekedete és tüneménye ennek a nagyszerű rendnek a látványos színpada. S ezen a végtelen színpadon mi mind, akik egymástól látszólag olyannyira különbözünk, valójában ugyanannak a mögöttes rendnek a gyermekei vagyunk; tisztes szereplők, akik magunk is mind képviseljük azt.

A többieknél, az állatoknál, a növényeknél, a tárgyaknál gyarlóbbak vagyunk kicsit, mert észt kaptunk, eszet,önsajnáltató lusta értelmet, amely lázadó hajlamú. S a lázadás: önzés, s az önzés: magány. De ezáltal képesek vagyunk fölfogni is ezt a hatalmas csodát. És képesek vagyunk ezen keresztül azt is megérteni, hogy ennek a csodának a fenntartásához önzésünkön felülemelkedve juthatunk el. Hogy élet csak ebben a csodában létezik, hogy aki ebből kilép, ebből kilázad, hogy aki ezt hivalkodón kikezdi, annak a magány magánya lesz örök sora. Az régies szóval: elkárhozik.

Az új év nem Újévkor kezdődik. Pedig az idő a világ tán legszigorúbb rendje. Újév napja csak külső tünet. Az új Év bennünk kezdődik. Az új Évet mi teremtjük meg. A többi csupán a bolygók forgása-vonulása.

Az új év akkor és ott kezdődik, ahol s amikor újra együtt vagyunk. Amikor újra együtt tudunk lenni, mert rendet teremtettünk magunkban. Együtt lenni pedig ott kell tudni, ahol élünk, éppen ott van esély, csak ott van alkalom. Másutt sohse valóság, másutt csak ábránd.

A Karácsony szívén újra megnemesedett Újév ennek az egyetemes és benső csodának a helyreállítása magunkban. A romolhatatlan örök együttlét vidám és komolyos, elmerengő és önfeledt követése. Ennek a közös elhatározásnak útrabocsátó ünnepe.

Nekünk a hely ez a Föld s ez az ország. Nekünk ez az ország, ez a vidék, ez a város és falu az otthonunk. Nekünk az idő nem a múlt és nem a jövendő. A Jelen a múlt, s a jövő is csak ez a jelen. Itt és most. Itt kell újra elkezdeni. S elsőleg önmagunkban. Ami lesz, mind ebből fakad. Minden, amit szívünk értelme és a józan ész ma fölfog és akar és megteremt — az lüktet át majd a jövőn, a helyreállítás első művelete. Szilveszter éjjelén erre emeljük poharunkat.

Post tenebras lux: a sötétség után — Fény! De mindenek előtt: legyünk erősek! Ez legyen az újévi kívánság, ezek legyenek az új év útrabocsátó jó szavai. Ha már a világ úgy van megalkotva, hogy aki azt fölfogni képes — s kicsoda nem —, annak az minden pillanatában belső rendjéről mesél.