Szabados György Kossuth-díjas zongoraművész, zeneszerző, a magyar jazz egyik legnagyobb hatású alakja június 10-én, 71 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt.
.
A halálhírt, amely szinte azonnal elindult az internetes és közösségi oldalakon, Fülöp Péter, a GyőrFree egyesület elnöke erősítette meg a Fideliónak. Június 10-én este hívta fel Fülöpöt Szabados György felesége a gyászhírrel. Fülöp Péter és a GyőrFree Egyesület nem az egyetlen, de az egyik legfontosabb olyan kör, amelynek szellemi útmutatója, alapítója, vezetője Szabados György volt. Az egyesület több olyan felvételt adott ki eddig is, és ezután is tervez ilyet, amely Szabados György művészetét örökíti meg. A hasonló köröket, művészi kezdeményezéseket, helyeket, amelyeknek legalább részben meghatározó alakja Szabados volt, hosszan lehetne sorolni a Kassák Klubtól a Fonó Budai Zeneházig, de igazi jelentősége abban a kopernikuszi fordulatban rejlik, amellyel a magyar jazzben, már a hatvanas évek első felében szinte egyedülálló, és mindenképpen egyéni módon egyszerre nyitott a szabad zene, az Észak-amerikai free és avantgárd törekvések valamint a magyar népzenei gyökerek irányába.
Szabados György 1939. július 13-án született Budapesten. Rendkívüli zenei adottságai korán megmutatkoztak, már gyermekkorában improvizált zongorán – írja róla Britannica Hungaricának a BMC által készített szócikke. Zenei tanulmányait magánúton végezte. Elvégezte az orvosi egyetemet, diplomáját 1963-ban szerezte meg. Bár ezt ilyen élesen talán sohasem mondta ki, de a „civil” pálya háttere nélkül lehet, hogy nem tudott volna azon a kompromisszumokat mindig elkerülő pályán végigmenni, amelynek következetessége mindenkit, a zenéjét nehezebben értőket is csodálattal tölti el. 1955-től kezdve lépett fel rendszeresen, 1963-ban adott először teljesen szabad improvizatív koncertet a Dália Jazz Klubban. Első, a Magyar Rádió által sokáig őrzött felvételei ebből az időből mainstream stílussúak, egyéni hangsúlyokkal.
Pályájának döntő fordulata lehetett volna, hogy 1972-ben együttesével megnyerte a San Sebastian-i Nemzetközi Jazzverseny free kategóriájának nagydíját, de a fesztivál után a versenyprogram előadása a budapesti Erkel Színházban botrányba fulladt. Azért ezután így is több hangversenyt adhatott, elsősorban egyetemeken lépett fel. 1974-ben jelent meg első önálló lemeze, a magyar jazz egyik igazi mérföldköve, Az Esküvő címmel. 1975-ben kortárs zenei műhelyt alapított a Kassák Klubban, ahol éveken át fiatal tanítványokat vezetett be az improvizatív kortárs zene világába.
Csupán az 1980-as évektől nyílt lehetősége a rendszeres külföldi hangversenyezésre, lemezfelvételek készítésére, valamint folyamatos alkotói munkára. 1983-ban létrehozta a MAKUZ-t, azaz a Magyar Királyi Udvari Zenekart, amely ensemble jellegű kompozícióinak tolmácsolója. Magyarországi koncertjei közül különösen emlékezetesek az ISCM budapesti kongresszusán 1983-ban és a Korunk Zenéje Fesztiválon elhangzott hangversenyei.
1988-ban megalapította a Szabad Zene Nyilvánossága (SZAZEN) klubot. 2000-ben a MAKUZ-zal és Roscoe Mitchell közreműködésével mutatta be Jelenés című művét, melyet a honfoglalás millecentenáriumának alkalmából komponált. Pályája során leginkább saját együtteseivel vagy szólóban koncertezett, de fellépett olyan hírességekkel is, mint Anthony Braxton, Roscoe Mitchell, Peter Kowald, Johannes és Connie Bauer, Fred van Hove, Evan Parker, Jiří Stivín, Ernst-Ludwig Petrovsky, Klenyán Csaba és Vlagyimir Taraszov. Írt balettet, táncoperát, vokális műveket, históriás éneket 1956 emlékére, szólózongora- és kamaradarabokat. Rendszeresen publikál zenei írásokat.
Munkássága elismeréséül 1983-ban Liszt-díjat, 1995-ben Neufeld Anna-emlékdíjat, 2000-ben Magyar Művészetért díjat, ugyancsak 2000-ben Szabó Gábor életműdíjat, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, 2006-ban Aracs Főnix-díjat, 2011-ben Kossuth-díjat kapott.
Ugyancsak a GyőrFree egyesület tagja Szőke Szabolcs zeneszerző, több magyar etno-zenei produkció létrehozója és a Hólyagcirkusz Társulat vezetője, aki a Fideliónak nyilatkozva emlékeztetett rá, hogy ő is játszott néhány éve közös koncerten Szabadossal, bár ő nem volt tagja a Makuznak. Szőke szerint Szabados halálával nagyszerű muzsikust gyászolunk, a magyar zene meghatározó személyéiségét vesztette el, akit a Ligeti-Kurtág sorban kell elhelyezni zenetörténetileg, csak ő nem kompzocícióban gondolkodott, hanem szabad improvizációban.
Bízvást nevezhető Szabados-tanítványnak a magyar avantgárd jazz kiemelkedő alakja, a szaxofonos Grencsó István, aki a Fideliónak nyilatkozva ugyancsak a megdöbbenés hangján szólt. A Mediawave-en tartózkodó zenészekkel együtt már tegnap értesültek a hírről, hiszen ez a fesztivál is büszkén vitte tovább Szabados szellemi és művészeti törekvéseit, többször fellépett itt. Grencsó kezdettől fogva tagja volt a MAKUZ-nak, amelynek gyökerei a Szabados szeptettig nyúlnak vissza. Utána kezdett el nagyobb formációban gondolkozni és komponálni. Nagyobb darabokat tűztek műsorra, emlékezett Grencsó, ezáltal a jazztől tovább lépett a kortárs irányba, és még jobban nyitott a magyar zene felé. Az első időben a tagok mind Gyuri bácsi köré csoportosultak, mondta a szaxofonos, az ő zenei útját tartják követendőnek.
Grencsó aláhúzta, hogy nem csak a jazz műfaj szempontjából kiemelkedő jelentőségű Szabados munkássága hanem az egész magyar zene történetében. De emlékeztetett arra is, hogy többet és nagyobb figyelmet érdemelt volna. Ez magyar sors, úgy látszik, vélte Grencsó, mert ugyan megkapta nemrég a Kossuth-díjat, de nagyon sokat kellett széllel szemben dolgoznia, küzdenie, és kitartania amellett, amit hitt és vallott – értékelt Grencsó.
