Az Antológia egyik legérdekesebb és be kell vallani: legmeghökkentőbb stílusú együttese a Szabados-trió. Avantgarde zenét játszanak, amely ma kétségtelenül nem tartozik a jazz fő áramlatához, az ún. „main stream”-hez. Azt azonban egyáltalában nem tudhatjuk biztosan, vajon nem éppen ez a zene jelenti-e majd a fő áramlatot. Ebben a stílusban a trió három hagyományos hangszere teljesen új szerepet kap. A megszokott egyenletes jazzes lüktetéssel alig egy-két helyen tаlálkоzunk. Mindhárom hangszer szólisztikus szerepet kap: voltaképpen egy sajátságos felelgetésnek, improvizatív párbeszédnek vagyunk tanúi. Ehhez a háromoldalú zenei párbeszédhez rendkívüli adottságokkal rendelkező muzsikusokra van szükség. Önmagában a gyors reagáló készség nem elegendő: szinte intuitív módon kell előre megsejteni és kitalálni a partnerek zenei gondolatait. Ezek a gondolatok a modern hangzásvilág élményéből fakadó, motivikusan széttördelt, többnyire punktuális jellegű zenei öletek. A komponálás, hangszerelés ebben a stílusban egészen más síkra tevődik át: itt időtartamban, „feszültségben”,,,megnyugvásban” kell gondolkodni, s a kótaírás helyébe a zenei folyamat grafikonszerű ábrázolása lép.Ilyen jellegű darab Szabados György„B—A—C—H élmények” c. szerzeménye. Szabados autodidakta muzsikus, foglalkozása orvos, de mintegy tíz esztendeje behatóan foglalkozik a zenével is. Bőgős partnere Publik Endre, akivel jónéhány esztendeje együtt próbálkozik az új stílust kialakítani. Ebben a stílusban ugyanis még a szeizmografikus reagáló-készség sem elegendő: fеltétlеnül szükséges, hogy a partnerek már előre jól ismerjék egymás zenei gondolatait. Ezért kell különösen méltányolni a fiatal Helényi Béla produkcióját, mert ő csak két hónappal a felvétel előtt került az együttesbe. Helényi Kovács Gyula tanítványa, rendkívül fogékony, muzikális dobos. Szabadosék igen szerény muzsikusok: jelen produkciójukat is csak kísérletnek tekintik, s úgy érzik, hogy még sokat kell dolgozniuk azért, hogy elképzeléseiket kristályos formában tudják męgvalósítani.
GONDA JÁNOS, 1964