György (George) Szabados is a living legend of modern Hungarian jazz history. Following the way of Bartók, the famous Hungarian composer, he played avangarde and free jazz already in the 1960s establishing his own style independently from the American way. He got to face the incomprehension of hide-bound musicians.
These musicians, accustomed to having good earnings for low level performances held frequently at various places without any practicing, did not like serious rehearsals, did not understand the spirit of music and did not accepted the fact that being successful here is more difficult than with low-grade music played in their clubs. The jazz style of Szabados was appreciated mainly by amateurs and non-musicians. Some of them organized the permanent sites of performances which later became legendary (the Kassak club in Budapest and in Györ, Western Hungary). The earliest appreciative articles – published in Hungary and abroad – was written by me at the beginning of the 1970s. The music of our CD is based on the LP record titeled “The Wedding” witch was published in the 1970s. The title was inspired by the photo of Laszlo Fejes having the title The Wedding which – first in Hungary – won one of the first prizes of the World Press Photo in Hague in 1961. Owing to political reasons, the photographer suffered a slight for this picture in Hungary. Therefore, though the Szabados record made in 1974 could have this title, the photo was not allowed to appear on its cover, however Fejes exhibited his picture in the Art Gallery of Budapest in 1972. The inspiring photo on the cover of our CD represents a posthumous salute for the world famous Hungarian photographer. Finally, let us quote the words of George Szabados from 1988 remembering his visit at the Art Gallery exhibition where he saw the photo: “d’ it was shocking to see it, browse on it, leave it and still see it. And to see it again and again and be happy. Then never had even the copy of it in hand any more, because inspiration has occurred: the vessel of soul was filled with unearthly power not destined for its own purpose. To make itself beautiful. The music sounded inside (of me)”
Real curiosities can be found among the bonus tracks. First of all, they include the B-A-C-H Impressions from the Anthology ’64 of the Hungarian jazz sampler. The recording of the Debrecen Jazz Days (Eastern Hungary) from 1981 with Szabados playing solo represents the greatest curiosity. The group including George Szabados (piano), Sandor Vajda (contrabass), Antal “Kazmer” Farago (drums) and existing for more than ten years was the best Hungarian free jazz trio of all times. One of their recordings, the piece titled Wold Dust inspired by the book of Otto Tolani represents a real joint composition and improvisation. According to our knowledge, this is the only composition of Szabados where he worked with co-author(s).
Compiled by: Géza Gábor Simon
Szabados György a modernkori magyar jazztörténet élő legendája. Már a 60-as években a bartóki utat követve, az amerikai zenészektől teljesen függetlenül kialakított, öntörvényű avantgarde és free jazzt játszott. Értetlenkedés elsősorban az ókonzеrvatív muzsikusok részéről érte. A próbák nélküli haknivilágban, felszínesen játszott zenéken megtollasodott zenészeknek nem tetszett, hogy itt komoly próbák vannak, a zene lelkét is meg kell érteni, és hogy a siker nem olyan könnyű, mint az ő klubokbeli látszatzenélésüknél.
А szabadosi jazzt elsősorban az úgymond amatőrök, a nem zenészek értékelték. Belőlük lettek a később legendássá vált helyszínek (a budapesti Kassák Klub és Győr) szervezői. A legkorábbi elismerő cikkeket a 70-es évek elején – itthon és külföldön megjelentetve – szerénységem írta.
CD-nk zenei alapját Az esküvő című lemez adja, amely a 70-es években az eladási statisztikák közép-mezőnyében állt.
A címadó darabot Fejes László Az esküvő című fényképe ihlette, amely 1961-ben, a magyarok közül elsőként, Hágában megnyerte a World Press Photo egyik első díját. A fotóművészt ezért a képéért ezután itthon kivonták a forgalomból! Így aligha véletlen, hogy az 1974-ben felvett Szabados lemez a címet megtarthatta ugyan, de a borítón nem szerepelhetett a fotó, bár azt Fejes 1972-bеn végül bemutathatta a Műcsarnokban. Az ihlető fotó CD-nk borítóján poszthumusz tisztelgés a világhírű magyar fotóművész előtt.
Idézzük Szabаdos György néhány mondatát 1988-ból, amely a műcsarnokbeli kiállításra, a képpel való találkozásra emlékezett:
„Megrendítő volt látni, tallózni rajta, elhagyni és mégis látni. És újra és újra nézegetni és örülni. Aztán nem venni kézbe a másolatát se többé, mert megtörtént a fogantatás: a lélek edénye megtelt nem öncélú és nem földi erőkkel. Hogy szépséggé szórja magát. Megszólalt benn(em) a zene.”
A bonusz trackek között igazi ritkaságok találhatók. Mindenekelőtt ide számít az első magyar jazz-samplerről, az Anthology ’64-ről származó B-A-C-H Impressziók. Még ritkább az 1981-es Debreceni Jazznapok felvétele, amelyen Szabados szólóban hallható.
Minden idők legjobb magyar free jazz triója volt a jó tíz esztendőn keresztül létezett Szabados György (zongora), Vajda Sándor (nagybőgő), Faragó „Кázmér” Antal (dob) formáció. Felvételeik közül a Tolnai Ottó kötete által ihletett Világport idézzük, amely valódi kollektív kompozíció, illetve improvizáció. Tudomásunk szerint ez az egyetlen darab a szabadosi életműben, ahol társszerző(k) is szerepel(nek).
Simon Géza Gábor
György Szabados ist eine lebende Legende in der modernen, ungarischen Jazz-Geschichte. Bereits in den 1960er Jahren spielte er Avantgarde und Free-Jazz – folgte dem Weg Bartóks, des großen ungarischen Komponisten – und begründete seinen eigenen Stil, unabhängig von amerikanischen Musikern. Seitens engherziger Musiker kam ihm Unverständnis entgegen.
Diese Musiker, die einen guten Verdienst gewöhnt waren für Vorstellungen von minderer Qualität, tingelten durch die Klubs, ohne jedes Üben, mochten keine ernsthaften Proben, verstanden nicht, dass einer auch die Seele der Musik verstehen muss und es gefiel ihnen nicht, dass hier Erfolg schwieriger zu erreichen ist, als mit ihrem Schein-Musizieren in ihren Clubs. Der Jazz Stil von Szabados wurde zuerst von Amateuren und nicht von Musikern geschätzt. Einige von ihnen organisierten wiederkehrende Veranstaltungen, an Schauplätzen die später Legenden wurden (der Kassák Klub in Budapest, und in Györ). Die ersten anerkennenden Artikel – in Ungarn und im Ausland verlegt – wurden von mir zu Beginn der siebziger Jahre geschrieben. Die Musik unserer CD basiert auf der Platte mit dem Titel „Die Hochzeit (Az esküvő)“, die in den siebziger Jahren herausgegeben wurde, mit mittelmäßigen Verkaufszahlen. Der Titel war angeregt durch ein Foto von László Fejes, das den Titel „Die Hochzeit (Az esküvő)“ trug, womit er 1961 in Den Haag einen Preis im „World Press Photos“ gewann – der erste Ungar der diesen Preis erhielt. Politische Gründe waren schuld, dass der Fotograf wegen dieses Bildes ignoriert wurde. Deshalb durfte das Foto, als Szabados Platte 1974 herauskam nicht auf dem Cover erscheinen, der Titel schon, obwohl Fejes sein Bild jedoch 1972 in der Kunsthalle (Műcsarnok) von Budapest ausstellen durfte. Das anregende Bild auf dem Cover unserer CD kann als eine nachträgliche Ehrbezeichnung für den weltberühmten ungarischen Fotografen gelten. Hier zitieren wir einige Sätze von György Szabados aus dem Jahre 1988, sich an die Ausstellung erinnernd, als er dem Bild gegenüber stand: „Es war schockierend das Foto zu sehen, seine Augen daran zu weiden, es zu verlassen und es doch weiter zu sehen. Und es immer wieder anzuschauen und sich daran zu erfreuen. Und dann niemals mehr die Kopie vom Bild in die Hand zu nehmen, weil der Zeugungsfunke schon erfolgt war: das Gefäß der Seele füllte sich mit nicht irdischen Kräften, ohne Selbstzweck. Damit es Schönheit verstreut. Die Musik erklang in mir.“
Unter den Bonus-Tracks befinden sich richtige Raritäten. Zu allererst enthalten sie die B-A-C-H Impressionen aus der „Anthologie 1964“ aus dem ersten ungarischen Jazzalbum. Die Aufnahme der Jazztage von Debrecen (Ostungarn) vom Jahre 1981, auf der Szabados Solo spielt ist die größte Besonderheit. Die Gruppe aus György Szabados (Klavier) Sándor Vajdar (Kontrabass) Antal „Kázmér“ Faragó (Schlagzeug), die mehr als zehn Jahre existierte, war das beste ungarische „Free Jazz“ Trio aller Zeiten. Von ihren Aufnahmen bieten wir hier das Stück mit dem Titel „Weltstaub (Világpor)“, inspiriert von einem Buch von Ottó Tolnai war eine wirklich gemeinschaftliche Komposition und Improvisation. Unseres Wissens ist sie die einzige Komposition in Szabados’s Oeuvre wo er mit Co-Autoren gearbeitet hat.
Géza Gábor Simon / Translated by Marianne Tharan (April 2016)