LP Backside Text:

The four pieces included in this, recording reveal an original and peculiar musical realm. This music, being of a Central European conception and often unambiguously relying on the traditions of Hungarian folk music, is organically connected to the experiences and achievements of modern music and at the same time reflects a strong influences of progressive Black American jazz.

Already in 1962-63, György Szabados gave free jazz concerts in Budapest, which at that time created surprise but with their spontaneous emotional effect, the broad scale of musical means, their unusually complex harmonic and rhythmic realm and the intensified demand for expression, undeniably opened a new field in Hungarian jazz, and surprisingly, synchronized with the avant garde phenomena in international jazz. His conceptions burst open the framework of jazz forms and styles of the day. He instinctively built his musical idiom on the soil of the rubato type Hungarian folksong and the oriental asymmetric rhythm, so familiar from Bartok’s music – an idiom which revealed new dimensions of the genre and led to a strongly controlled, but free music playing of great impovisatory possibilities. This then completely new approach remained undeveloped primarily because the lack of response among other musicians. However, the spread of contemporary music among the young generation and the appearance of the so-called free style on the international scene, have proved Szabados right. His Quintet (Vilmos Javori, Laszlo Kimmel, Mihaly Raduly, Sandor Vajda) has been awarded the Free Grand Prix of the International Jazz Competition in San Sebastien in 1972.
His style incorporates folk music, modern music and avant garde jazz, forming a particular unity, and by this he escapes the oppressive fads of convention and epigonism. This music is linked to Bartok’s and Kodaly’s spirit, yet fitting with an animated and original savour into the circuit hallmarked by John Coltrane, Archie Shepp, Pharoah Sanders, Cecil Taylor or Keith Jarrett, and even though providing a medium for independent concepts in its content as well, it often shows a surprising musical kinship to the achievements of those mentioned above. The new quartet heard on this records, further elaborates this by now characteristic stylistic realm. The title-composition, The Wedding, essentially contains all those characteristics and achievements that are typical of the quartet. Throughout the piece runs the tense and timeless atmosphere of the wedding rhythm, an anguished-hopeful moment of past and future. The musical material is dominated by the passionate, broadly dynamic unity of the piano and the violin, and by the characteristically East European asymmetric rhythm which, with a proper feeling, is joined into a homogeneous fabric by the polyrhythmic improvisation on the drum to produce a new phenomenon in the realm of jazz. The playing of the double-bass draws to the school of Jimmy Garrison and Charlie Haden, but opening the piece in an individual tone and with such an inspiration that one is captivated from the first moment by the profundity and earnestness of its message. The composition is imbued with anguish and force, gloom and dancing joy, with the stubborn rhythm evoking, as it were, the invincibility of life.
The Interrogation of Irma Szabo, reveals that the seemingly free improvisatory work is always elaborated by the ensemble as set into some kind of dramaturgically determined structural framework. In The Wedding this was based upon the scheme: Theme I – Theme II – Theme I/a, while here the basis is an individually treated, still living Transylvanian folksong – the ballad of the Questioning of Irma Szabo, an infanticidal mother – (Theme I + Theme I/a – Theme I/b), and this is expounded by the common improvisation, with a free and expressive passion. The impulse of the improvisation is particularly intensified by the violin, with its tone breaking out of torment, with the force of a confession and recalling Webern’s atonality, and its agonized, oriental double-stops.
The Miracle offers a realistic and at the same time abstracted musical experience. During their tour of France the ensemble also were to Lourdes, the popular place of pilgrimage, whose atmosphere recalling the Transylvanian mountains, with the endless procession of people expecting miracles, and the pentatonic tune of the chiming of the bells, offered an agitating experience. The piano broadly unfolds a beautiful Hungarian folksong into a soaring peal of bells, displaying the beauties of the Hungarian rubato, and this peal of bells runs through the whole composition until its closing notes. The performance, Central European in all its gestures, at places is marked by Coltranean “tone curtains” but the second, “psalm like” theme and the following section is already a unique amalgamation of Hungarian musical thinking and a Keith Jarret-like improvisatory technique. The zither, currently enjoying a renaissance in Hungary, is used in the most profound section of the record, to enrich the composition, together with the properly adjustable double-bass.
The piece brings a combination of instruments which is rather unfamiliar in jazz recordings, with its piano-violin improvisation that bears out the great invention, technical grounding and the routine in joint improvisation of the two instrumentalists. Technically the ten minutes of improvisation sounds as if they were playing composed music. Noted down it could become a gifted piece of contemporary music.

A lemezen hallható négy darab egy sajátos és eredeti zenei világot tár a hallgató elé. Ez a zene, mely középeuróрai fogantatású és sokszor egyértelműen a magyar népzene hagyományaira támaszkodik, szervesen kapcsolódik a modern zene élményanyagához és eredményeihez, s egyben a progresszív néger jazz-muzsika erős hatását tükrözi.

Szabados György már 1962-63-ban adott free jazz koncerteket Budapesten, melyek akkor meglepetést keltettek, de spontán érzelmi hatásukkal, a zenei eszközök széles skálájával, a szokatlanul bonyolult harmónia- és ritmusvilággal, a kifejezés felfokozott igényével tagadhatatlanul új tért nyitottak a magyar jazz életé­ben és meglepő módon szinkronban voltak a nemzetközi jazz-élet avantgarde jelenségeivel. Elképzelései szétfeѕzítették az akkori jazz-formák és stílusok kereteit. Ösztönösеn a rubato jellegű magyar népdal és a bartóki zenéből jól ismert keleti aszimmetrikus ritmusvilág talajára építette zenei nyelvezetét, mely a műfaj új dimenzióit tárta fel és egy erősen kontrollált, de nagy improvizációs lehetőségű szabad muzsikáláshoz vezetett. Ez az akkor merőben új gondolkodásmód azonban — elsősorban a társak hiánya miatt — hosszú időre csaknem elzárta a szereplés lehetőségétől. A kortársi zene térhódítása a fiatal generáció körében és az ún. free stílus megjelenése a nemzetközi porondon őt igazolta. Kvintettje (Jávori Vilmos, Kimmel László, Ráduly Mihály, Vajda Sándor) 1972-ben a San Sebastien-i Nemzetközi Jazz Verseny Free Nagydíját nyerte el. 
Stílusában a népzene, a modern zene és a jazz avantgarde sajátos egységet alkotva jelenik meg, s ezzel elkerüli a konvenció és az epigonizmus nyomasztó divatjait. Ez a muzsika Bartók és Kodálу szеllęméhez kötődik, ám elevenen és eredeti ízzel illeszkedik abba az áramkörbe, amit John Coltrane, Archie Shepp, Pharoah Sanders, Cecil Taylor vagy Keith Jarrett fémjelez, s bár tartalmilag is szuverén gondolkodást hordoz, sokszor meglepő zenei rokonságot mutat az említettek eredményeivel. Ezt az immár jellegzetes stílusvilágot fejleszti tovább a lemezen hallható, új összetételű kvartett. A lemez címadó kompozíciója, Az esküvő lényegében mindazokat a jellegzetességeket és eredményeket tartalmazza, amelyek a kvartettet jellemzik. Az esküvői ritmus feszült és időtlen atmoszférája, a múlt és a jövő szorongató-bízó pillanata a darab. A zongora és a hegedű szenvedélyes, szélesen dinamikus összjátéka és a jellegzetesen kelеteurópai aszimmetrikus ritmusok uralják a zenei anyagot, amit a dob jó érzékkel fűz egységes szövetté, s melyeknek poliritmikus-improvizatív alkalmazása új jelenség a jazz világában. A bőgő játéka elsősorban Jimmy Garrison és Charlie Haden iskolájára utal, de egyéni hangon és oly ihletetten indítja a darabot, hogy az első pillanattól megragad a mondanivaló mélysége és komolysága. A kompozíción szorongás és erő, szomorúság és táncos öröm leng át, a makacs ritmussal mintegy az élet lebírhatatlanságát jelenítve meg. 
A Szabó Irma vallatásá-ból kitűnik, hogy a különben szabadnak ható improvizációs munka az együttesnél mindig valamilyen szerkezeti keretbe foglaltan kerekedik egésszé, és dramaturgiailag meghatározott. Az Esküvő-nél ez: a Tema I — Tema II — Tema I/a vázon nyugodott, itt viszont egy sajátosan kezelt, még élő erdélyi népdal —Szabó Irma, egy gyermekgyilkos anya megvallatásának balladája — az alap (Tema I + Tema I/a — Tema I/b) és a közös improvizáció ezt fejti ki szabad és expresszív indulattal. Különösen a hegedű fokozza fel az improvizáció erejét, kínokból felszakadó, vallomásos erejű, a weberni atonalitást idéző hangjaival, gyötrődő keleties kettősfogásaival. 
A Miracle realisztikus és elvonatkoztatott zenei élmény is egyben. Az együttes franciaországi szereplése során Lourdesban, az ismert zarándokhelyen is járt, melynek az erdélyi hegyeket idéző atmoszférája csodavárók végtelen menetével, a pentaton hangolású harangok játékával, felkavaró élményt jelentett. A zongora szélesen, a magyar rubato szépségeit felvonultatva bont szárnyaló harangzengéssé egy igen szép magyar népdalt, s ez a harangzengés-élmény végig vonul az egész kompozíción, a záróhangokig. Játéka, mely minden gesztusában középeurópai, itt néhol a Coltrane-i „hangfüggönyöket” is felidézi, ám a második: „zsoltáros” téma és az ezt követő rész már a magyar zenei gondolkodás és egy Keith Jarrett-szerű improvizációs technika sajátos ötvözete. A citera legújabban reneszánszát éli Magyarországon, s itt a lemez legеlmélyültebb részletével szolgál; a jól azonosuló bőgőjátékkal eredetien gazdagítja a kompozíciót. 
A jazz-lemezekről nemigen ismert hangszerösszetétеlű darab a zongora-hegedű improvizáció, mely a két hangszeres nagy invenciójáról, technikai felkészültségéről és a közös improvizálás rutinjáról tanúskodik. A tíz perces improvizáció szinte megkomponáltnak tűnik és leírtan a kortársi zene sikerült darabjának volna mondható.

Az esküvő – Die Hochzeit

Auf der Rückseite der LP:

Die auf dieser LP dargebotenen vier Stücke enthüllen dem Hörer eine eigenartige und originelle musikalische Welt. Diese Musik von mitteleuropäischer Konzipierung stützt sich oft eindeutig auf Traditionen der ungarischen Volksmusik und knüpft sich organisch an das Erlebnismaterial und an die Ergebnisse der modernen Musik, jedoch spiegelt sie gleichzeitig den starken Einfluss der progressiven schwarzen Jazz-Musik wider.

György Szabados gab bereits 1962-63 Free Jazz Konzerte in Budapest, die damals überraschend waren, aber durch ihre spontane Gefühlswirkung, mit dem breiten Spektrum von musikalischen Mitteln, der ungewöhnlich komplizierten Harmonik und Rhythmik, sowie mit dem intensiven Anspruch für Ausdruck, haben sie im Leben des ungarischen Jazz unleugbar einen neuen Spielraum eröffnet und waren mit den Avantgarde-Phänomenen des internationalen Jazz-Lebens überraschenderweise synchron. Seine Vorstellungen sprengten den Rahmen der damaligen Jazz-Formen und Stile. Er baute seine musikalische Sprache instinktiv auf den Boden der orientalischen asymmetrischen Rhythmik, die aus dem ungarischen Volkslied mit rubato Charakter, ebenso wie aus Bartóks Musik wohl bekannt ist. Dadurch enthüllte er neue Dimensionen der Gattung und das führte zu einem stark kontrollierten, jedoch freien Musizieren mit großen Improvisationsmöglichkeiten. Diese damals völlig neue Denkweise – hauptsächlich wegen Mangel an Partnern – verschloss ihn für lange Zeit von der Möglichkeit von Konzertauftritten. Der Erfolg der zeitgenössischen Musik bei der jungen Generation und das Erscheinen des so genannten freien Stils auf der internationalen Szene haben ihn bestätigt. Sein Quintett (Vilmos Jávori, László Kimmel, Mihály Ráduly, Sándor Vajda) erhielt 1972 am International San Sebastian Jazz-Festival den Großen Preis in der Free Kategorie.
Volksmusik, moderne Musik und Jazz Avantgarde vereinen sich zu einer eigenartigen Einheit in seinem Stil und dadurch vermeidet er die bedrückenden Moden der Konvention und des Epigonentums. Diese Musik ist mit dem Geist von Bartók und Kodály verbunden, passt jedoch lebhaft und mit seinem originellen Geschmack in den Stromkreis hinein, den John Coltrane, Archie Shepp, Pharoah Sanders, Cecil Taylor oder Keith Jarrett kennzeichnen. Obwohl seine Musik auch inhaltlich eine souveräne Denkart wiedergibt, weist sie häufig überraschende musikalische Verwandtschaft mit den Ergebnissen der erwähnten Musiker auf. Diesen nun charakteristischen Stil entwickelt das neu zusammengesetzte Quartett weiter, wie auf der LP dargeboten. Die Titel-Komposition, Die Hochzeit enthält wesentlich alle Merkmale und Ergebnisse, die das Quartett charakterisieren. Das Stück ist die gespannte und zeitlose Atmosphäre des Hochzeit-Rhythmus, der bedrückend-zuversichtliche Augenblick der Vergangenheit und der Zukunft. Das leidenschaftliche, breit dynamische Zusammenspiel von Klavier und Geige sowie typisch osteuropäische asymmetrische Rhythmen beherrschen das Musikmaterial, das das Schlagzeug mit gutem Gefühl zu einem einheitlichen Gewebe verflechtet. Die polyrhythmisch-improvisative Anwendung von diesem ist eine neue Erscheinung in der Welt des Jazz. Das Spiel der Baßgeige deutet in erster Linie auf die Schule von Jimmy Garrison und Charlie Haden, aber es beginnt das Stück mit einem individuellem Ton und dermaßen inspiriert, daß beim Hörer Tiefe und Ernst der Aussage vom ersten Moment an haften bleiben. Beklommenheit und Kraft, Traurigkeit und tänzerische Freude schimmern durch die Komposition, mit dem hartnäckigen Rhythmus die Unmöglichkeit der Überwältigung des Lebens vergegenwärtigend.
Beim Verhör der Irma Szabó (Szabó Irma vallatása / Interrogation of Irma Szabó) wird es deutlich, dass beim Ensemble die sonst frei wirkende Improvisationsarbeit immer in irgendeinen strukturellen Rahmen gefasst zu einem Ganzen abgerundet wird und sie dramaturgisch  bestimmt ist. Bei Der Hochzeit beruht dies auf der Struktur Thema I – Thema II – Thema I/a, hier jedoch ist die Grundlage eine eigenartig gehandhabtes, lebendes Volkslied aus Siebenbürgen – die Ballade über das Verhör der Irma Szabó, einer Kindsmörderin Mutter –  (Thema I + Thema I/a – Thema I/b) und die gemeinsame Improvisation entfaltet dies mit freier und expressiver Ergriffenheit. Es ist vor allem die Geige, die die Kraft der Improvisation steigert, mit ihren aus Qualen herausgerissenen, bekenntnishaften, die webernsche Atonalität heraufbeschwörenden Klängen, mit selbstquälerischen orientalischen Doppelgriffen.
Miracle ist ein gleichzeitig realistisches und abstraktes musikalisches Erlebnis. Das Ensemble besuchte in Frankreich auch Lourdes, den bekannten Wallfahrtsort, dessen an die siebenbürgischen Berge erinnernde Atmosphäre mit der unendlichen Prozession der Wunder Erwartenden, dem Spiel der auf Pentatonik gestimmten Glocken ein aufwühlendes Erlebnis bedeutete. Breit, die Schönheiten des ungarischen rubato aufführend entfaltet das Klavier ein sehr schönes ungarisches Volkslied zum geflügelten Glockengeläut und dieses Klangerlebnis begleitet die ganze Komposition bis zum Schluss. Sein Spiel beschwört in jeder Geste die mitteleuropäischen „Klangräume“, und manchmal auch die von Coltrane herauf; jedoch das zweite, das psalmartige Thema und der Teil danach ist bereits eine einzigartige Verschmelzung der ungarischen musikalischen Denkweise mit einer an Keith Jarret erinnernden Improvisationstechnik. Die Zither erlebt neuerdings eine Renaissance in Ungarn und bietet hier den tiefsinnigsten Teil der Platte; zusammen mit dem sich gut identifizierenden Spiel der Baßgeige bereichert sie originell die Komposition.
Das Stück bringt eine Kombination von Instrumenten, die bei Jazz-Aufnahmen kaum vorkommen, die Klavier-Geige Improvisation bestätigt die große Fantasie, das technische Können und die Routine in gemeinsamen Improvisationen der beiden Instrumentalisten. Technisch erscheint die zehn minütige Improvisation als ob sie komponierte Musik spielten. Notierte könnte es für ein talentiertes Stück zeitgenössischer Musik gelten.