A főnix „Szent madár, az öröklét nem létező, soh’sem volt madara, mégis a legvalóságosabb, és a legszebb: a képzelet és a szvit tüneménye, az Élet rejtélyének uralma a sors kicsinyessége felett” – írja „A szent főnixmadár dürrögései” című CD-jének borítóján Szabados György. A himnikus fogalmazás azt az emelkedett szellemi kiindulópontot jelzi, amellyel a szerző-előadó a zenéhez közelít. A Szabados-féle univerzumnak a dzsessz jegyei (ritmikusság, improvizáció, egyes harmóniák) lényeges, de nem kizárólagos alkotóelemei, mellettük szerepet kapnak benne a magyar zeneiség jellegzetességei (pentatónia, parlando-rubato előadásmód) és a huszadik századi zene formai eszközei (kompozíciós technika, tizenkét fokúság) is. Kategóriákon kívül és fölött álló sorszene ez, amelynek reprezentatív lenyomata az 1991-ben, az Adyton kiadó gondozásában megjelent szólózongora-lemez volt. Ez az anyag ugyanabban az évben koncerten elhangzott a németországi Münster városában, ezt tartalmazza a változatlan című és programú CD. Ezen Szabados a „Koboz-zene” preparált zongorán megszólaltatott hangzásbéli és ritmikai eredetmintáitól a Régi ima, a „Szólóposzáta” és a „Ceauswitzi koncert” korokon, eszméken és érzületeken átívelő szárnycsapásaival a ráadásként elhangzó „Tánczene” pentatóniájáig, delejes ritmusáig jut el. A koncert felszabadult légköre rendkívüli teljesítményre ösztönözte a zongoristát, szellemi kisugárzása és a játékában fölsejlő ősi erő olyan hatással volt a német közönségre, hogy hosszú, lelkes ünneplésben részesítette az emlékezetes est magyar előadóját. (Szerzői kiadás)
[In: Napi Magyarország, 1998. április 29., 11.old.]
[In: Turi Gábor’s Website]
