Adyton 2016 – személyes epizódok a szabadzenei műhelyből

Egy hétre „elvonulva a világtól”, az idei szabadzenei együttlétről mesélnék el néhány személyes epizódot, amit résztvevőként éltem át. Ezeket csupán hangulati kiegészítésül szánom az eddigi alapos tudósítások mellé.

-radulymisivel.jpg

Ráduly Misit még kisebb kamaszkoromban hallottam játszani, az akkor ikonikus jazzbandában, a Rákfogóban (Szakcsi–Orszáczky–Ráduly–Babos-Kőszegi). Az a zenekar nagyon beletalált a korba, zeneileg és „eszmeileg” is (ilyen ma már nincs). Ki volt erre éhezve mindenki, hosszú sorok álltak a jazzklubok előtt. Számunkra elképesztően nagy sztárok voltak, az ő hatásukra iratkoztam be éppen Kőszegi Imréhez jazzdobot tanulni, „ő, vagy senki más” alapon. (v.ö. kamaszkor)

-pisti.jpg

Már tavaly is befutott az értesítés Grencsó Pistától az Adyton szabadzenei műhelyről, de időben csak idén  jött össze, hogy komolyan gondolhassak a részvételre. Pistit nagyon tisztelem, örülök, hogy több közös zenei projektben játszhattam vele, színpadon és lemezfelvételeken is. A szabadzenélés nem volt ismeretlen számomra, és vonzott az elvonulás is, így gondoltam, idén jelentkezem, lesz ami lesz!…
Amolyan „tapasztaltabb” korosztályosként voltak persze kezdeti aggályaim:  lesznek-e zenei partnerek, az eltérő korosztályok mennyire vannak együtt egy ilyenen, nem lesz-e túl sok az egésznapos muzsika,  nem lesz-e nagy kiesés a civil életből egy teljes hét, nem lesz-e kényelmetlen elkülönülés az előadók és a résztvevők között,  és más efféle elméleti felvetések…

mindenki.JPG

Nos, hogy a végén kezdjem, minden aggály pont az ellenkezőjét hozta!!  Zenei partnerek igenis lettek, a korosztályok elmosódtak,  az egésznapos feloldódás a zenében gyógyító erejű volt, a civil életből való kiesésről nem is beszélve. Az előadók, mesterek pedig együtt zenéltek, elmélkedtek, beszélgettek a résztvevőkkel, csakúgy mint egymásközt.
Az ottani találkozásokról írok pár személyes epizódot.

kalman-es-john.JPG

John szopránszaxofonos, kanadai születésű, de most Olaszországban él. A jazz régi elkötelezettje,  mindemellett egy csupaszív ember. Magyarul jól tud, mivel magyar szülőktől származik. Ő  másik zenei műhelybe került, így nem játszottunk közvetlenül együtt, de így is sokat beszélgettünk. Azt találtam, hogy emberi habitusa és szaxofon játéka, amennyit addig hallottam, valahogy különbözik egymástól. Erről akartam kicsit többet megtudni, amikor az egyik ebéd utáni „pihenő” alatt támadt egy ötletem. „Gyere John, kicsit duózzunk a próbateremben!” Szívesen jött, kicsomagolta a csövet, én pedig egy érdekesebb ütőhangszert vettem elő, az LP ún. laptop kongáját, ezen nagyon differenciáltan, színesen lehet játszani. A bevezető nyolcados, mértékletes groove-okra John igen nagy vehemenciával kezdett fújni, kellett idő, amíg összeértek a dolgok. De pont erre voltam kíváncsi.

-robi.jpg

Közben a játékra benyitott Benkő Robi is, majd bőgőjét felvéve maga is beszállt, és trióban folytatódott a jazz szieszta…

furulyas.JPG

Feri Erdélyből jött (le sem tagadhatná), igazi nagy fazon. 🙂 Ő népi fafúvósokból hozott egy bő „tegeznyi” 🙂 mennyiséget. Egy szekcióban voltam vele, Benkő Robi kamara szekciójában. Jól mentek a próbák, szépen alakultak a dalok, Robi nagyszerűen vezette a társaságunkat.  Mivel  jómagam több népzenei-világzenei produkcióban is játszom, nagyon közeli volt számomra Feri magas hőfokú, képzett népzenei játéka. Ezt valahogy ő is megérezhette rajtam, mert már az ülésrend is eszerint alakult a próbákon. Egyik szünetben aztán megvolt az áttörés, ugyanis egy hirtelen gondolatra belekezdtünk egy kis magánakcióba, egy szándékosan kötött 7/8-os 🙂 ritmusú együttzenélésbe (derbuka/cajon – furulyák). Ezt továbbvíve, ebből lett az egyik önálló megmozdulásunk is a bemutatón.  A szabadzenei együttlét szellemisége (és közönsége) jól elbírt ennyi kötöttséget…  🙂

-barnabas.jpg

Még egy ütős számára is igen érdekes volt Dukay mester előadása a szabadzenei eszközökről, amik egy vonós, fúvós rendelkezésére állnak. Hasonlóan érdekes volt Szabó Sándor előadása a zene éteri megközelítéséről, és más elvont dolgokról.

-sandor.jpg

Az egyik nap ebédideje úgy hozta, hogy a két mester egyszerre lett asztaltársaságunk a panorámás étteremben. Mi, ottlevők korábban már beszélgetésben voltunk a gyönyörű dunai tájról és ilyesmi aktuál-földi dolgokról, őket nem is akartuk ilyen prózai témák irányába terelni. De az induló szakmai beszélgetésükre az embernek fel kellett kapnia a fejét. Felhozták, hogy a zeneelmélet legnagyobb problémája az oktáv hang. (!)  Ezt a kijelentést ütős képzettségű földi halandóként elsőre még úgy is furcsának, sőt szinte viccesnek találtam, ha valamelyest a zongorához is van közöm.
Mi gond lehet az oktávval, amikor az a világ legegyszerűbb dolga?! – gondoltam.
„Nagyon szórakoztató a társaságotok!”  – szóltam közbe nevetve, és nem restelltem hangosan is feltenni az előző kérdést, hozzátéve, hogy a magyarázatban nyugodtan mehet a tizenkettedik gyök 2, a prímszámok és egyebek, ne tartsák vissza magukat… (Erre Sándor felkapta a fejét, csak később tudtam meg, hogy miért.)  Ők pedig szuperül elmagyarázták a lényegét, hogy mind skála-szemléletileg, mind harmóniailag miért problémás az oktáv hang. (Nem írom le, mert hosszú.) Nagyszerű beszélgetés volt, utólag is köszönet érte…

-attila.jpg

Nagyon jó ötlet volt meghívni előadókat más művészeti ágakból is. Élvezetes előadást tartottak,  kinyitották számunkra a teret. Így beszélgethettünk Jász Attila költővel. Ez számomra teljesen ismeretlen terep, teljesen más közeg, mint a zenészi. Felvetettem neki egy témát: alkotás és érvényesülés.  Megkérdeztem, hogy egy költőnek, vagyis hát neki, mi „a gól” az érvényesülésben? Mikor elégedett ilyen szempontból?
Említettem, hogy ezt a zenészeknél kábé tudom: lemezek kiadása, koncert-meghívások, fellépések, ezek rangja, stb. De náluk vajon mi ez a mérték? Igen tanulságos volt erre a versíró válasza, ami… (folytatás a februári számban 🙂

Így aztán érthető, hogy olvasva az Adyton meghívottjait, megdobbant a szívem Ráduly Misi nevét felfedezve. Nagyjából hallottam az amerikai történetéről, de érdekelt a személyes találkozás, beszélgetés vele. Bennem voltak olyan kérdések, hogy pl. gondolta-e a hosszú kintléte alatt, hogy itthon ő még élő legenda, de más, zenei természetű kérdéseim is. A beszélgetés nagy örömömre össze is jött a csütörtök esti koncert után. Nemcsak beszélgetni tudtam vele, de páran még csatlakoztak hozzánk, és a kisebb társaság igen vidám lett, később még egy éjszaki közös éneklésbe (!) is átcsapott. (Hááát, valahol ez is „szabad” zene volt… 🙂

-ejjel-ket-ora.jpg

Emlékezetes lett az este, persze a többi estével együtt, hiszen éjjel kettő előtt ritkán maradtak abba a közös beszélgetések.

-masik-ejszaka.jpg

Történt még sok hasonló érdekesség, de hosszú lenne leírni, olvasni…   Átélni kell!

Köszönet a szervezőknek, kitalálóknak, megvalósítóknak!

-reggeli.jpg

Reggeli

-arzenal.jpg

Arzenál

-csend.jpg

Csend

-piheno.jpg

Pihenő

-ceger.jpg

Cégér

-szabados-kert.jpg

Szabados kert