Czabán György: Szabados György a magyar avantgárd jazz feltalálója volt. Mondhatjuk, a zenéjében Cecil Taylor és Bartók Béla találkozott egy nagymarosi orvos rendelőjében. Intenzív három órás koncerteket adott, ami után egy száraz folt nem marad az ingén. A zenélés mellett mentora volt egy fiatalabb generációnak, és remek szövegeket publikált a témakőrben.

A38: A fesztivál egyik kevéssé ismert fellépője a Swedish Azz. Úgy tudom te már hallottad őket élőben. Mi a véleményed róluk?

Czabán György: Mats Gustafsson az egyik legizgalmasabb figura a mai modern jazzben. Egyrészt tovább viszi a free jazz, illetve az improvized music hagyományait úgy, hogy játékosan keveri bármi mással. Van egy The Thing nevű zenekara, amelyik önmagában is fejletépős, viszont ezt gyakran bővíti punkos, art rockos elemekkel, mint a The Ex, vagy a Cato Salsa Experience.

Swedish Azz

A Swedish Azz nevű formáció a svéd népzenét értelmezi újra, távolságtartó iróniával és üde keménységgel. Nickelsdorfban hallottam őket tavaly, ahol a Konfrontáció legszórakoztatóbb produkciója volt. Gustafsson egyébként ebbe a kis határ menti faluba költözött, ezért remélhetőleg gyakran fogjuk hallani itthon is. Erről jut eszembe egy vicc. Két fekete zenész beszélget egy bárban, mondjuk New Yorkban. Hát te? Jövő héten lesz egy koncertem Bécsben. Az hol van? Európában, nem messze Nickelsdorftól.

Pop Ivan

A38: Az A38-on fellép még a Pop Ivan, a Tariqa és Zventa Sventana Project Melyikükre vagy a legkíváncsibb?

Czabán György: A Pop Iván egy fluxus zenekar, akiknek minden koncertje más. Hol rosszabb, hol jobb, de mindig érdekes. A Tariqua meg nyitás Dresch Mihály és csapata történetében. Misi egész életművében a jazz tradíciót, szabadságfokát és az erdélyi népzene feszességét próbálja szintetizálni. Ehhez képest új elem a marokkói gnawa beemelése, ami még húzósabbá teheti a zenéjüket. A végén még transzba esünk és táncolni fogunk. A harmadik formációt nem ismerem, de hát épp ez az érdekes bennük. Meg, hogy nők. Meg oroszok. Tök gáz lenne, ha mindig azt hallgatnánk, amit már ismerünk.

Tariqa

A38: A MU Színházban az Ágoston Frió, a Blume-Gratkowski-Márkos-Mezei Quartet, a Tóth Viktor Tercett feat. Hamid Drake, a Mikrokolektyw és a Kochan-Hautzinger Duo lép fel. Ezek közül melyik produkció áll hozzád a legközelebb, s melyiket ajánlanád egy a témában kevéssé jártas, kezdő, fiatal érdeklődőnek?

Czabán György: A felhozatal ígéretes. Ágoston Béla nyitott, sokoldalú, és még humora is van. A BGMM Q, egy kortárs, improvizatív, internacionális, a zene nyelvén kommunikáló amőba. A lengyeleknél meg tradicionálisan nagyon erős a jazz élet. Ezért aztán nagyon jó az utánpótlás. Nagyon szeretem hallgatni például a Kochan lemezét, amin a Greg Osbyval játszik. Ők valahogy benne vannak a nagy vérkeringésben, szinkronban vannak a világgal. Tóth Viktor egy örök tehetség, akit biztos kordában tart majd Hamid Drake, a világ egyik legjobb fekete dobosa. (Na, ilyet butaság mondani, de így van.) Sokszínű, odafigyelős program. Lehet lemenni alfába. A fiataloknak meg, ha ez nem jön be, akkor próbálkozzanak a Fluor Tomival inkább.

Zventa Sventana Project

A38: A fesztiválhoz kapcsolódóan kerül megrendezésre a hajó kiállítóterében a jAzz38 gyűjteményes fotókiállítás, amelyen a te munkáid is szerepelnek majd. Mit állítasz ki, s hiszed-e azt, hogy létezik a fotó világán belül egy iszonyú izgalmas külön világ, a jazzfotóé?

Czabán György: Persze, vannak erre építve komoly életművek, mint például William Claxton-é, de ehhez azért kell a megszállottság. A zene egyébként nem fotózható le, a képen nem látszik, amikor angyal száll el fölöttünk, és libabőrözik a karunkon a szőr. De azt lehet látni, hogy itt komoly emberek dolgoznak keményen a színpadon, hogy teljesen odateszik magukat, és a szemükön talán tükröződik a katarzis ígérete. Meg a koncerteken jók a fények, amik tudnak érdekesen csillogni egy komoly hangszeren.

A jazzfotózás egyébként szar munka, mert ha az élességet húzod és komponálsz, akkor nem tudsz a zenével meditálni. Ezért is ritkán fotózok zenét, de az A38 kivétel, mert kell néhány kép, amit föl tudok rakni képernyővédőnek a gépemre.

Peter Brötzmann

A38: A fotókiállítás megnyitóján kerül bemutatásra René Jeuckens, Thomas Mau és Grischa Windus.Peter Brötzmannról készült dokumentumfilmje. Mit jelent számodra a Vastüdőnek becézett mester?

Czabán György: Brötzmann a viszonyítási pont. A következetes radikalizmus abszolútuma. A zenei intenzitás pápája. És mégis nagyon emberi, a vadságában van valami lírai mélység. És hát személyesen is ismerem úgy harminc éve, ami egy megtiszteltetés a számomra.

A38: Milyennek látod a jazz mai helyzetét? Mely újdonságai izgatnak a leginkább? Kit hallgassunk?

Czabán György: Komoly elbizonytalanodás van, hogy akkor most hogy is. Az egyéni mitológiák épülnek tovább, vannak még nagy öregek közöttünk, de merre tovább? Az elektromos zenék megtermékenyítő hatása óta – amit nu jazznek szoktak nevezni – nem látszik olyan mozgás, amit valami új irányzatnak lehetne tekinteni. A lemez/zene piac összeomlása sem segít a dolgon, de itt maradnak nekünk a koncertek. A jazzben kódolva van a megújulás képessége, csak ki kell várni. Meg vannak a klasszikusok. Mostanában például sok Ornette Colemant hallgatok. De azért vannak új szentjeim is. Ellery Eskelin egy saját, nehezen behatárolható világot épít egy olyan tenor tónussal, ami számomra felér egy vérátömlesztéssel.

Charles Gayle

A38: Mit ajánlanál még az A38 programjából?

Czabán György: Nem lehet megkerülni a Charles Gayle Trio fellépését. Ő egy igazi muzeális fekete szabadságharcos, Malcolm X szellemi testvére és Albert Ayler örököse. Az ő munkásságuknak is köszönhető, hogy ma Obama az elnök Amerikában. Nincs dramaturgiája, fogja a szaxofont és fújja, ami a csövön kifér. Kivéve, ha van a színpadon mellette egy zongora, mert akkor néha leül, és eljátszik egy Thelonious Monk szerzeményt. Érdekesség, hogy Roger Turner a dobosa, aki a brit kortárs jazz egy fontos figurája.

Czabán György és Samu honlapja sok-sok fotóval