„Hogy lehessünk, akik vagyunk…” – Sepsiszentgyörgyön járt a Grencsó Kollektíva
2015. DECEMBER 15., MOLNÁR CSABA
Az idén harmadszor került megrendezésre a PulzArt összművészeti fesztivál az ünnepi díszbe öltözködő, karácsonyt váró Sepsiszentgyörgyön. December 10-től kezdődtek a programok, melyek változatos sora egészen 14-ig nyúlt. Thália szentélyétől, a tetszetős, merészen ötletes kávéházakig töltötték meg a tereket a színházi, képzőművészeti, irodalmi és zenei előadások.
Elmondhatjuk, hogy igazán rangos, a művészetek és műfajok előtt szélesre tárt kapujú fesztiválra kaptunk még az ősszel meghívást. Ugyanis Ségercz Ferenc zenepedagógus hírét vette, hogy tavaly bemutattuk a feliratozott Szabados György koncertfilmet. Nagyon szeretnék látni, vigyük el, vetítsük le. Utána a Grencsó Kollektíva folytassa a szabadzenét élőben is. Hiszen már tíz éve, hogy majd’ minden évben játszanak és tanítanak náluk. Az idei PulzArt amúgy is a hagyomány jegyében zajlik.
Örömmel elfogadtuk a meghívást, és nekiláttunk a felkészülésnek.
Mivel a koncertfilmben hallható „Az események titkos története” 1956-ról szól, és nemcsak témájában súlyos, hanem zeneileg is nagy emocionális erővel bíró mű, ezért meg kellett találnunk a módját, hogyan vetítsük majd le.
Így történt, hogy mielőtt a Kollektíva színpadra lépett, délután négy órakor levetítettük az
1956-ról szóló dokumentumfilmemet, melynek egyúttal ez volt az ősbemutatója is. Régóta foglalkoztatott, hogy miként lehetne átadni a forradalomnak az érzelmi oldalát is. Ráadásul hitelesen, ne úgy hogy valaki megmondja mit is kell érteni, érezni közben.
A film után beszélgetés indult el, ami egyre csak mélyült. Végül muszáj volt megszakítani, hogy a Szabados-koncertfilm is időben elkezdődhessen. Amikor az is véget ért, még intenzívebb diskurzus indult be. Kiderült, hogy voltak, akik jól ismerték Szabados György munkásságát, volt, aki élőben is hallotta játszani Budapesten. Többen megfogalmazták, hogy a két film hatására újra élték az 1989-es romániai eseményeket. A beszélgetés még eltartott vagy egy jó órát. Erről bővebben a legolvasottabb erdélyi napilap, a Háromszék így írt:
Ilyen érzelmi feltöltöttségben várakozott a nézők egy része, hogy elkezdődjön a Grencsó Kollektíva koncertje. A Hostel nevű jelentős méretű kávézó, melynek belső világát maga a tulajdonos, Tamás tervezte, lassan csordultig megtelt.
Este fél kilenckor köszöntötte az egyre sűrűbb légkörben várakozókat a zenekarvezető Grencsó István. Előrebocsátotta, hogy a koncert alatt nem fog beszélni, így hát elmondja előre a szerzemények címét és hovatartozását. Vegyesen játszanak Szabados és Kollektíva által szerzett muzsikát. Sajnos le kellett szűkíteni a Szabados repertoárt, mert nem sikerült zongorát a rendelkezésükre bocsátani. A villanyzongorát ugyanis nem lehet preparálni és sok más egyéb dolgot sem lehet megtenni vele, amit egy analóggal igen.
A következő darabok hangoztak el:
- Reménykedés (Kollektíva)
- Az esküvő (Szabados)
- Fohász (Szabados)
- Kacskaringós búcsú (Kollektíva)
- Regölés (Szabados)
6. ráadás With God on Our Side (Bob Dylan)
A „Reménykedés”-t Benkő Róbert gyönyörű bőgő moraja vezette fel a csendből. Amihez csatlakozott a mély regiszterekben bujkáló szaxofon. Miklós Szilveszter sejtelmesen surrogó „cintányérjai” kezdték felemelni, kicsit a föld fölé lebegtetni a felénk közelítő, de még kissé távoli – ki tudja mivé növő – muzsikát. Majd a Pozsár Máté leütötte mélységes mély hang után végérvényesen megérkezett közénk a zene. Már itt volt közöttünk, de még nem öltött formát. Alakult, folyamatosan épült. Megteremtette az elcsendesülést, a feszes figyelmet, az örömteli várakozást. Mágikusan magához vonván és kinyitván a hallgatóság szívét-lelkét.
Észre sem vettük, hogy pillanatokra csend ölelt körbe minket. Ahonnan egyszer csak megszólaltak a szaxofon bársonyosan lágy, fölénk terülő, „Az esküvő”-t bevezető, hangjai.
Hamarosan egy ihletett bőgőszóló vitt tovább minket.
Elmondható, hogy a 2014-es Mediawave-en a Szabados György tiszteletére adott nagyszabású koncertjük óta, rendkívüli módon kicsiszolták, megformálták, patikamérlegen mérték ki az egyes szerzemények technikai és érzelmi részeit. Mindezt úgy, hogy az egymás után következő darabok egymáshoz mérten is megtartsák ezt az aranymetszés-szintű minőségi szerkezetet, attribútumot. Oly feszességgel szólalt meg Máté játékában „Az esküvő” főtémája, hogy az amúgy is igen kirobbanó feszességgel és dinamikával játszó Szilveszter doblüktetésétől és a velük „táncoló” szaxofon-bőgő párostól majd’ fölrobbant a színpad.
Egyre markánsabban jelenik meg zenéjükben, hogy valamit nagyon kitaláltak szabadzene címén. Képesek egymást követő darabokat szinte már szvitként játszani. Fantasztikus átkötéseket dolgoztak ki. Mégsem fedezni fel semmiféle sémát. A szabadzenei részekben is mindvégig megőrződik egyfajta kompozíció, ami arra az adott zenedarabra érvényes.
A „Kacskaringós búcsú” balladisztikus lezáró részébe úgy tudtak beváltani egy fergeteges
szaxofon-dob duóból, hogy teljességgel kiélvezhettük az improvizációjuk felhevítő lázát, és mégsem éreztük, hogy hirtelen vége szakadna, hanem egyszer csak ott voltunk a lassú ballada búcsúzó hangulatában.
Karácsonyt várván a zárószámként elhangzó „Regölés”-nek már a kezdő hangjaira megvolt a közönség erőteljes reakciója, ami aztán végig kitartott.
A zárótaps közbeni – az improvizációt szintén kihasználó – zenésztársak bemutatása nem nélkülözhette a humort, amit a nézőközönség a ráadás vérpezsdítő kikövetelésével hálált meg.
Így aztán Bob Dylan üzenet értékű „With God on Our Side”-jával záródott a legközelebbi fellépés zongorájában bízó koncert.
Előkészület…
A koncert:
