Debreceni dzsesszfesztivál

Úgy látszik, ez az év sem telik el debreceni vonatkozású hanglemez megjelenése nélkül. Az alkalmat ezúttal a XI. dzsessznapok szolgáltatta, s ha meg­gondoljuk, hogy még csak tíz fesztivál múlt el anélkül, hogy hanglemez készült volna róla, igazán elégedettek lehetünk a fejleményekkel. A Krém márka jelével, Kiss Imre szerkesz­té­sében látott napvilágot a lemez, a szándéknak megfelelően csak magyar együttesek felvétele­i­vel. Ennek is nagyon örülünk természetesen, de még jobban örülnénk, ha mondjuk egy dupla albumot vehettünk volna a kézbe, amelynek másik lemezén külföldi muzsikusok játszanak. Az évek során ugyanis annyi jeles zenész fordult meg Debrecenben, hogy nagy kár elszalasztani a kínálkozó lehetőséget. Reméljük, a kiadók gondolatai is hasonló következtetésre jutnak.

Hét számot tartalmaz ez a lemez, meglehetősen széles skálán. Elégedetlenségre csak a Sa­turnus együttes szerzeménye és játéka ad okot; a többi közreműködő a maga színvonalán van jelen. A kompozíciók közül három emelkedik ki: Vukán György Clarity-je lírai hangvételű, gondolatgazdag kamaramuzsikálás; Szabados György Balladájának pentaton vonatkozásai ér­demelnek figyelmet; a Binder együttes Korlátok című darabja pedig egy hosszabb lélegzetű, téma és tempóváltásokra épülő, hatásos darab. De nem lehet panasz a Hulin együttes és a Ka­szakő együttes felvételére sem. A lemezt a Benkó Dixieland Band és Philadelphia Jerry Ricks amerikai gitáros Debreceni blues című hangulatos szerzeménye zárja.