published online by Improv.hu

Kossuth-díj Szabados Györgynek

Juhász László 2011 március 15.

A díjakban, elismerésekben nem szűkölködő komponista, zongorista szerint Kossuth-díja egy alig-alig megérdemelt tetőpont. Szabados György az improvizatív kortárs zene Európa-szerte elismert műveléséért, műfajok sokaságát érintő, folyamatos alkotói, zeneszerzői munkásságáért kapta meg hétfőn a Parlamentben az elismerést.

– Az ember teszi a dolgát és nem feladata megítélni, hogy az efféle kívánalmaknak megfelelt-e. Az volna jó, ha minden kisgyerek megkapná azokat a finom jelzéseket, amelyek alapján megtalálná a maga feladatát az életben. Ez azért fontos, mert szerintem valamennyien valamiféle többlettel születünk. Ha valaki korán észreveszi, mi ez a többlet és eszerint él, akkor képes boldogságot sugározni és közben ő is boldogabb lesz – fogalmazta meg az MTI-nek világszemléletét Szabados.

A zongorista pályája során leginkább saját együtteseivel vagy szólóban koncertezett, de játszott olyan hírességekkel is, mint Anthony Braxton, Roscoe Mitchell, Evan Parker, Ernst-Ludwig Petrowsky, Fred van Hove, Peter Kowald és Vladimir Tarasov. Írt balettet, táncoperát, vokális műveket, históriás éneket 1956 emlékére, szólózongora- és kamaradarabokat.

Szabados György rendszeresen publikál zenei írásokat. A Magyar Távirati Irodának elárulta: felkérést kapott egy őszi konferenciára, hogy beszéljen Liszt Ferenc improvizációs művészetéről, az előadása valószínűleg írásban is megjelenik. – Ilyen rendkívüli adottságú improvizatőr ritka volt az egész világon. A mai világot azért termékenyíti meg újra és újra az improvizáció, mert roppant változó környezetben élünk, amelyben minden forma, ami korábban apologetikus volt, széthullóban van, kiürül, tartalmát veszti. Meggyőződésem, az improvizációval valami módon helyreáll a teremtő és az alkotó közötti kapcsolat – jegyezte meg Szabados.

Mint mondta, igen nehéz munka az előadás megírása, de nagyon örül, hogy Liszttel kapcsolatban valamit mondhat, mert tény, hogy alig foglalkoznak a zeneszerző improvizációs művészetével, ami valójában a zeneszerzői adottságból ered. Az improvizáció, a rögtönzés a pillanat művészete, amihez tiszta és átragyogtatott lélek kell – vélte a a művész.