[In: Gramofon – Online 2023. június 23.)

Adalékok Szabados György zongoraművész életművének utóéletéhez. Improvizációkra épülő performatív zenék esetében alapvető művészetelméleti kérdés, hogy milyen módon maradhat fenn, létezhet tovább, kelhet új életre a kottákban csak vázlatosan rögzített, az adott időhöz és az előadók, elsősorban a szerző személyéhez kötődő művek.

Turi Gábor

A jazz történetében a folytonos alkotáskényszer okozta lelki terhek és az önpusztító életmód miatt sok muzsikusok idő előtt távozik a földi létből. A XX. század mérvadó amerikai szaxofonosa, John Coltrane (1926-1967) pályája is hamar véget ért, mégsem mondható, hogy életműve torzóban maradt volna. Az 1950-es évek kötött stílusától a (majdnem teljesen) szabad zenéig eljutó muzsikusnak már nem nagyon volt hova tovább lépnie. Gazdagon dokumentált játéka így is az egyetemes zene kiemelkedő teljesítményei közé tartozik.

Mi a helyzet olyan alkotókkal, mint Szabados György (1939-2011), akik nem jazz-zenésznek, hanem muzsikusnak tartották magukat, és akiknek zenéje nem illeszkedik az ismert és elfogadott műfaji kategóriákba? A magyar improvizatív zene/free jazz úttörőjeként és legnagyobb hatású képviselőjeként az 1980-as évekkel kezdődően kultikus tisztelettel övezett, Liszt-díjjal kitüntetett zeneszerző, zongoraművész halála előtt három hónappal kapta meg a művészetét legmagasabb hivatalos szinten elismerő Kossuth-díjat – akkor, amikor betegsége miatt már nem nyílt módja a folytatásra.

Ennek a tanulmánynak az a feltételezés adta a kiindulópontját, hogy a kategóriák fölött álló, különböző zenei elemeket, kompozíciós technikákat és előadásmódokat önálló hangzásvilágban egyesítő, a spontaneitásnak és a pillanatnak teret adó, a közreműködő muzsikusok egyéniségére építő, művészi igényű zenét teremtő, rendkívüli kisugárzású alkotó-előadó életműve lezátult a halálával, az nem rekonstruálható, nem folytatható. Az adatgyűjtés közben szerzett ismeretek azonban felülírták ezt a feltevést.

A Szabados halála óta eltelt bő évtizedben a tájékozódás elsődleges forrásaként használt internetes médiafelületeken meglepően sok hír, hivatkozás, méltatás, interjú, kritika jelent meg róla. Az természetesnek vehető, hogy az őt jazzmuzsikusként számon tartó jazzma.hu és magyarjazz.hu/jazz.hu portálok felületein bukkant elő legöbbször a neve (317 illetve 37 találat). De az már tágabb érvényű következtetésekre ad okot, hogy száznál több közlemény önálló tételként foglalkozik a személyével és a hozzá kapcsolódó eseményekkel. Számbavételük lehetőséget ad arra, hogy képet alkossunk Szabados utóéletéről; legalábbis arról, ami a nyilvánosságban látható és hallható.

.

Szavakban

Szabados György halálának híre 2011-ben bejárta a magyar sajtót, több médium érdemleges közlésben emlékezett meg róla. Az irodalmijelen.hu, a hvg.hu, a zene.hu, a 24.hu, a blikk.hu (!) az MTI hírét vette át, amely az életrajzi adatokon kívül értékelést is tartalmazott: „Zenéje rendkívül dinamikus, a hagyomány és a modernitás értelmében is európai és magyar zene, telve a spontaneitás frissességével és a szellem erejével. Alkotói felfogását a kompozíció és a szabad improvizáció harmóniájára alapozza.” Egyes portálok, mint a mediawave.hu és a hirosnaptar.hu, személyes hangütéssel búcsúztak tőle. (A demokrata.hu halálának nyolcadik évfordulóján közölt vallomásos reflexiókat.) A verbális megemlékezések sorát vizuális elemekkel színesítette a jazzma.hu képriportja a Farkasréti temetőben tartott szertartásról.

Két lap nagyobb terjedelmű, önálló írással köszönt el az elhunyttól. A szinhaz.hu „Sose felejtsétek el ezt a Világot” címmel áttekintette pályájának állomásait, számba vette lemezeit, könyveit, és ismertette a temetése napján a Fonó Budai Zeneházban tervezett megemlékezés programját. A lap idézte Szőke Szabolcs muzsikus nyilatkozatát: „A magyar zene meghatározó személyiségét vesztette el, akit a Ligeti-Kurtág sorban kell elhelyezni zenetörténetileg, csak ő nem kompozícióban gondolkodott, hanem szabad improvizációban.”

A Szabadosnak rendszeresen nagy teret szentelő jazzma-hu már másnap közölte a Magyarkanizsán élő Bicskei Zoltán grafikus, filmrendező írását, aki az életmű és a fogadtatás értékelésére is vállalkozott: „A nagyfokú rögtönzéssel, a valódi, élő zeneiséggel születő muzsikájával szemben hol távolságtartó, hol elítélő volt a társadalmi közeg. A zenét stílusokon felül élő művészetével, az amerikai utánzásokba és szellemtelen megalkuvásokba tört magyar jazzvilág éppúgy nem tudott mit kezdeni, mint a rendszerekbe merevült komponált zene akadémikus világa.” „Muzsikájának zsoltáros harangozása, himnikus életigenlése, ez az izzófényű, hites és életerős szellemi világ, ami hallgatóságát mindenkor katartikus magasságokba emelte, természetszerűleg nem kellett sem a szocializmus, sem a kapitalizmus sötét materialista világának.” Az írást átvette a szerbiai magyarszo.rs portál.

.

Személyesen

Egy művész emléke elsősorban azokban él tovább, akikre életében közvetlen hatással volt. Szabados sok gyászoló részvételével és állami tiszteletadással lebonyolított temetését virrasztás követte a Fonó Budai Zeneházban, ahol maga is többször zenélt. Barcsik Géza, a jazz.hu munkatársa tíz évvel később, az újabb emlékező koncert kappcsán megrendült szavakkal és fekete-fehér képekkel idézte fel az estet, amelyen Kobzos Kiss Tamás, A MAKUZ, Kathy Horváth Lajos, Szőke Szabolcs együttese, Erdélyi György, Berecz András, Dresch Mihály együttese, a Grencsó Kollektíva, Binder Károly, Borbély Mihály, Benkő Róbert, a Magony együttes, Mezei Szilárd, Márkos Albert, Geröly Tamás együttese, Vaskó Zsolt, Fehérváy Lilla és a Villő énekegyüttes rótta le kegyeletét különböző formációkban, hosszú zenefolyamatot alkotva. A mester szelleme néhány nappal a temetés után a gyulai várfesztivál fölött is megjelent, amikor a vele korábban játszó muzsikusok, Dresch Mihály, Grencsó István, Borbély Mihály szaxofonosok, Kovács Ferenc hegedűs-trombitás, Márkos Albert csellista, Benkő Róbert bőgős és Geröly Tamás ütőhangszeres a színpadra léptek.

Az elmúlt évtizedben a szabadosi zene képviseletének legfőbb letéteményese a MAKUZ (Magyar Királyi Udvari Zenekar) egykori tagja, Grencsó István volt. A sokoldalú fúvós előbb 2014-ben Open Collective nevű együttesével a komáromi Mediawave fesztiválon szólaltatta meg Szabados szerzeményeit, amit a budapesti Opus jazzklubban, 2015-ben pedig Sárváron, a Nádasdy vár dísztermében adott koncert követett. Utóbbiról Gróf István számolt be a sarvarikum.hu portálon.

Az emlékezés jegyében Grencsó 2015-ben Nagymaroson, Szabados lakóhelyén útjára indította az Adyton Szabad Zene Műhely és Alkotó Együttlét elnevezésű tábort. (Az Adyton Szabados emblematikus műve.) Ennek középpontjában a társművészetekre (irodalom, képző- és fotóművészet) is kiterjedő zenei-szellemi tevékenység állt a mester gondolatiságának jegyében. Az egyhetes kurzusokra Erdélyből és a Felvidékről is érkeztek résztvevők. A napi foglalkozásokat követően esténként a tanárok és vendégművészek muzsikáltak, a táborok közös rögtönzéses zenéléssel zárultak. Év közben, két-három szezonban, a folytonosság érdekében a nyári együttléteknek is helyet adó Sigil kávézó-galériában Adyton-esteket tartottak. Ezeken Molnár Csaba dramaturg-szerkesztő vezetésével különböző művészeti ágak képviselői mutatkoztak be. A beszélgetésekhez és kiállításokhoz élő zene társult a Grencsó István-Benkő Róbert kettős és további jeles muzsikusok, köztük Dukay Barnabás zeneszerző- zongoraművész és Szabó Sándor gitárművész közreműködésével. A tábor, amelyről folyamatosan tudósított a jazzma.hu és a Magyar Nemzet, a COVID-járvány idején szünetelt, majd anyagi források, azaz állami támogatás hiányában kénytelen volt felfüggeszteni tevékenységét.

Ha tábor már nincs is, a Szabados körüli muzsikusok részvételével az 1970-es években előbb Kassák-, majd Fonó-, újabban Adyton-karácsony elnevezéssel megrendezett évzáró közös zenélések hagyománya folytatódott. A főváros zenei életébe alternatív szellemiségével beágyazódott esemény ma a helyét keresi; elsősorban a szabad zenélés híveinek részvételére és érdeklődésére számíthat. Az utóbbi évek estjeiről a Magyar Nemzet és a jazzma.hu olvasói rendszeresen értesülhettek.

Szabados távozása óta új zenésznemzedék nőtt fel, amelynek tagjai már nem ismerték őt, de nyitottságukkal és az improvizációhoz való hozzáállásukkal rokon felfogást képviselnek. Geröly Tamás hívására Szabados halálának tizedik évfordulóján, 2021-ben fiatalok léptek színpadra a Fonó Budai Zeneházban. Az eseményt széles körű publicitás kísérte, a jazzma.hu, a fidelio.hu, a magyarnemzet.hu, a kultúra.hu, a jazz.hu, a vaskarika.hu előzetesekben, illetve beszámolókban foglalkozott vele. A koncerten a Choose Extra Cheese együttes és a Pozsár Máté Szextett blokkját követően a Rezervátum Orchestra un. irányított szabad rögtönzéssel adózott Szabados emlékének. A történeti hűség kedvéért álljon itt a közreműködők neve: Ajtai Péter (bőgő), Ávéd János (szaxofon), Baranyi Bence (dobok), Berta Zalán (basszusgitár), Boldi Tamás (zongora), Cseke Dániel (szaxofon), Dóczi Bence (gitár), Gyárfás Attila (dobok), Hock Ernő (bőgő), Kováts Zoltán Sándor (bőgő), Kováts Gergő (szaxofon), Menyhért Márton (gitár), Miklós Szilveszter (dobok), Pozsár Máté (zongora) és Szelevényi Vito (trombita).

.

Eseményekben

Szabados Györgyre halálát követően különböző rendezvényeken emlékezett a magyar zenei élet. A Café Budapest Kortárs Zenei Fesztiválon az Olasz Kulturális Intézetben neki ajánlott esten az Időzene és Bartók Concertója hangzott fel a Budafoki Dohnányi Zenekar és a Nemzeti Énekkar közreműködésével, Hollerung Gábor vezényletével. A koncertről a revizoronline.hu írt kritikát. A Debreceni Jazzbarátok Köre 2011 őszén Grencsó Istvánt látta vendégül emlékestjén. Budapesten 2014-ben a Hagyományok Háza nagy érdeklődéssel kísért estjén filmvetítéssel és a Grencsó Open Collective fellépésével egybekötött beszélgetésen adóztak Szabados emlékének. Az események titkos története című fil, amely az 1956-as forradalom előtt tiszteleg, a debreceni Csokonai Színházban 2006-ban adott koncert felvétele Mispál Attila rendezésében. Az estről a jazzma.hu két, fotókkal illusztrált beszámolót is közölt.

Szabadoshoz közel állt Magyarkanizsa, a vajdasági magyar kulturális élet fontos helyszíne, amelynek jazzfesztiválján többször szerepelt. A Művészetek Házában 2022-ben Az idők szelleme a kortárs zenében címmel rendezett emléknapon Bicskei Zoltán mutatta be az MMA Szabados-könyvét, majd kerekasztal-beszélgetésen elevenítették fel a muzsikus alakját. A napot magyarországi népzenészek és a Zentán élő Mezei Szilárd szeptettjének koncertje zárta. Az eseményről a szerb rtv.rs televízió és a magyarszo.rs lap riportban tudósított.

Szabados életének utolsó évtizedét a Dunakanyar pazar látványt kínáló településén, Nagymaroson töltötte. Születésének 75. évfordulója alkalmából, tiszteletének kifejezéseként, a város emléktáblával jelölte meg lakóházát. Az avató ünnepségen szép számú érdeklődő jelenlétében Petrovics László polgármester és Kodolányi Gyula költő, esszéista mondott beszédet. Az eseményről a jazzma.hu adott hírt.

.

Digitálisan

Aligha van magyar alkotó, akinek életművét olyan teljességben tárná közönség elé internetes portál, mint a The World of György Szabados/Szabados György világa. A 2015-ben indult honlap kezdeményezője, fenntartója és szerkesztője német magánszemély, a művész zenéje iránt elkötelezett, Würzburg közelében élő Rudolf Kraus. A magyar, német és angol nyelvű, folyamatosan frissülő honlap Szabados örökségének ápolását és nemzetközi bemutatását tűzte ki célul. A magyarul nem beszélő, magát szerényen webmesternek nevező lapgazda munkáját egykori muzsikustársak, barátok segítik, akik vállalták az óriási mennyiségű anyag felkutatását, digitalizálását és fordítását. Az audiovizuális felvételek gyűjtésében és annotálásában a szombathelyi Bognár Ferenc végzett felbecsülhetetlen értékű munkát, míg Ráduly Mihály muzsikusokkal és kortársakkal készített interjúkkal járult hozzá Szabados emlékezetének őrzéséhez. Mindezek eredményeként a honlapon a zongorista összes ismert és ismeretlen felvétele hallható, általa publikált és róla szóló írás olvasható. Az egyedülálló adatbázis hungarikum lehetne, ha magyar intézmény vállalná a fenntartását.

.

Tudományosan

Nem volt tagja, a Magyar Művészeti Akadémia mégis kerekasztal-beszélgetést, könyv- és filmbemutatót, koncertet magába foglaló emléknapon állította középpontba Szabadost 2019 novemberében, születésének 80. évében. Az MMA székházában Bicskei Zoltán házigazda felvezetésével Bert Noglik (Lipcse) zenetörténész, Binder Károly (Budapest) zeneszerző, zongorista, Nemanja Sovtić (Újvidék) és Windhager Ákos (Budapest) zeneelméleti írók, Pozsár Máté (Budapest) zongorista, zeneszerző méltatta Szabados munkásságát. Az előadásokat követően Fejérvári Gergely, az MMA Könyvkiadó vezető szerkesztője bemutatta az előadók írásaiból összeállított Szabados című tanulmánykötetet, amely az első próbálkozás az életmű tudományos megközelítésére.

Este a Pesti Vigadóban levetítették Medgyesi Gabriella rendező „…Csak az ének” című költői portréfilmjét, amelyet az MMA-portrék sorozatban a köztelevízió csatornái is műsorukra tűztek. A napot a Grencsó Open Collective koncertje zárta Dresch Mihály (szaxofon) és Mezei Szilárd (brácsa) csatlakozásával. A műsorban a Halott-táncoltatás, az Esküvő, a Fohász és az Adyton című Szabados-kompozíciók hangzottak fel. Az eseményekről több lap (vasarnap.hu, nepszava.hu, jazz.hu, jazzma.hu) előzetest vagy beszámolót közölt. Külföldi visszhang is volt: Bert Noglik esszéje megjelent a vezető német szaklap, a Jazzpodium 2020/5-6. számában. Erről a magyarjazz.hu adott hírt.

Szabados zenéje az alkalmi közleményeken túl elméleti-tudományos publikációknak is témája. Ajtai Péter nagybőgős Szabados György és az ókori Kína zenefilozófiája című
tanulmánya a parlandu.hu oldalon olvasható. Retkes Attila zenetörténész a Gramofon periodikában közölte a modern magyar jazz kialakulásával, Szabadossal és tanítványaival
foglalkozó írásait. A Replika társadalomtudományi folyóirat a jazz-zenének szentelte 2017/1- 2 számát. Ebben, az előző és következő számban három részben közlik Ráduly Mihály muzsikus Bognár Bulcsú szociológussal folytatott „Nem a tagadást kell tagadni, hanem állítani kell” című elemző-beszélgetését. A dupla szám adott helyet Havas Ádám „A szabadság dogmatizmusa és a dogmatizmus szabadsága – Különbségtételek rendszere a mainstream-free jazz dichotómiában” című tanulmányának is. A szociológus Angliában 2022- ben publikált The Genesis and Structure of the Hungarian Jazz Diaspora című könyve szintén érinti a Szabados-jelenséget. Több ízben utal a zongoraművészre Párniczky András gitáros is a „Csak tiszta forrásból – Bartók Béla zenéjének tovább élése a jazzben” című DLA doktori értekezésében (olvasható az lfze.hu honlapon).

.

Korongon

Szabados zenéjét nemcsak az életében készült felvételek, hanem halála után megjelent kiadványok, interpretációk is őrzik. A győri székhelyű Győrfree Műhely koncertfelvételek kiadásával járul hozzá a hangzó anyagok körének bővítéséhez. Fülöp Péter irányításával a 2001-es évvel kezdődően módszertani kiadványok formájában 19 CD-t tettek közzé olyan kulcsfontosságú darabokkal, mint a Baltás Zsoltár vagy a Készülődés a csatára. A sorozat a muzsikus halálával sem szakadt meg, a Virrasztás és az In Memoriam Szabados György című Cd-k 2011-ben, a Szabad egyensúlyok 2104-ben jelent meg.

Grencsó Istvánnak a mestere által képviselt szabad zenélés iránti elkötelezettsége a Hunnia Records gondozásában megjelent Derengés című dupla CD-vel is kifejezésre jutott. Az Open Collective Mezei Szilárd (brácsa), Meggyes Ádám (trombita, duda), Fazekas Ábel (klarinét, duda) és Kováts Gergő (baritonszaxofon, duda) közreműködésével alkotó módon közelített Szabados kisebb formációkra írt darabjaihoz (Esküvő, Fohász, Adyton, Ajánlás asszonyainknak, Halott-táncoltatás, Regölés). A lelki azonosulással, ihletett főhajtás itthon és Amerikában (downtownmusicgallery.com, jazzword.com) is kedvező fogadtatásban részesült.

Rejtett kincsként került elő a Fonó Budai Zeneház hangtárából az a felvétel, amely Szabados György és Kanalas Éva 1997-es koncertjét rögzítette. Az énekesnő Tengri (Mindenség) címmel saját kiadásában megjelent Cd tizenöt népdalt és két zongoraszólót tartalmaz, amely a zongora és az ének rögtönzéses, szabad együttműködésével annak idején kevesek által érzékelt új hangot hozott a kortárs magyar zenébe. A lemezbemutató koncertet 2021-ben a budapesti Nemzeti Színházban tartották, ahol a zongora mögött Pozsár Máté ült, nagybőgőn Benkő Róbert kapcsolódott be az előadásba. A közönség nem az egykori koncert reinkarnációjának, hanem az anyag újrateremtésének lehetett tanúja.

Szabados utolsó nemzetközi együttműködéseként a BMC Records 2011-ben posthumus kiadványként jelentette meg a svájci avantgárd muzsikussal, Joëlle Léandre nagybőgőssel Magyarkanizsán adott koncert felvételét Live at Magyarkanizsa címmel.

.

Írásban

Szabados György nemcsak muzsikus, hanem gondolkodó, szellemi lény is volt. Sokat írt és sokszor kérték nyilatkozatra. Az összegyűjtött anyagot a szombathelyi B.K.L. Kiadó három kötetben jelentette meg. Az elsőben (2008) saját írásai, a másodikban (2011) versei, a harmadikban (2015) beszélgetései és interjúi olvashatók. Az Írások III. könyv bemutatóját a budapesti vár Litea könyvesboltjában és Nagymaroson az Adyton-estek keretében tartották.

Bicskei Zoltán zenei érdeklődésének alakulására a legnagyobb hatást Szabados gyakorolta, akivel baráti, alkotótársi viszonyba került. Több lemezének borítóján az ő grafikái láthatók, és kísérő szövegekkel is segített értelmezni a zenéket. A szív sorsa című, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (Zenta) gondozásában megjelent, Magyarországon is forgalmazott könyvében a Szabadost és a jazz autentikusnak tartott vonulatát képviselő előadókat méltató írásait gyűjtötte egybe. Az MMA klubjában tartott bemutatóról a jazzma.hu tudósított.

Ugyan Simon Géza Gábor zenetörténész-diszkográfus jóvoltából korábban már születtek a magyar jazz fejezeteit taglaló könyvek, de a napjainkig elvezető első átfogó munkát Jávorszky Béla Szilárd zenei szakíró tette le az asztalra 2014-ben. A magyar jazz története című, széles körű tájékozódáson alapuló kötet több oldalon ismerteti Szabados életútját, és őt „a hazai free jazz elindítójának”, a „Dresch Mihály által kiteljesedett „magyar jazz” legfőbb szellemi atyjának” nevezve jelöli ki helyét a hazai jazzéletben.

A szellemi javak beérésének nincs időbeli korlátja. A Harangok/Boldogasszony című, szóló zongoradarabokat tartalmazó CD 2008-ban, Szabados életében jelent meg, de a Magyar Krónika folyóirat 2011-ben, 78. számában közölt róla lemélyes hangú, lelkes méltatást a nagymarosi kötődésű Győrffy Ákos költő tollából. Hasonló visszacsatolás az orszagut.com kétheti lap 2022-es évében Windhager Ákos elemzése az 1984-ben kiadott Adyton lemezről. Ugyanott Szabó Balázs 2020-ban írt elismerő kritikát a Szabados című könyvről. Az ujforras.hu folyóirat Az óceán válaszol. Szabados György és a „szabados” jazz című esszéjében Papp Máté értekezett a muzsikus művészetéről. A felfedezések sorába illeszkedik Polai György Egy „talált tárgy” elé című közleménye a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 2015/1-es számában, amely a nagykanizsai jazzklubban 1974-ben Ornette Colemanról John Coltrane-ről és Don Cherryről tartott Szabados-előadás leirata.

Solymosi Tari Emőke zenetörténész az MMA honlapján a Szabadoshoz vokális szólamok tolmácsolójaként kapcsolódó Kobzos Kiss Tamás pályaképét felvázolva megemlíti, hogy a hangszeres-énekes példaképének és mesterének tartotta a zongoraművészt. Itt kell szót ejteni a hozzá sok szállal kötődő Mediawave Alapítvány portáljáról (mediawave.hu) is, amely évtizedekre visszanyúlóan nagy mennyiségű audiovizuális anyagot és írást tárol Szabadosról.

A jazzma.hu a művész halálának ötödik, majd születésének 80. évfordulója alkalmából körkérdés intézett egykori muzsikustársaihoz, hogy az együtt töltött időkről nyilatkozzanak. A kérdésekre többek között Dresch Mihály, Ráduly Mihály, Grencsó István és Geröly Tamás válaszolt. A világháló újszerű kommunikációs eszközei a podcastok; az Etnofon kiadó 2021-ben készült, Szabadossal foglalkozó adása a kulturpart.hu portálon hallgatható meg.

A Szabados-honlap létrehozója, Rudolf Kraus a Magyar Nemzet 2016-os interjújában e sorok szerzőjének nyilatkozott a muzsikushoz fűződő kapcsolatáról. Ennek kapcsán nem kerülhető el, hogy szó essen a Szabados pályáját évtizedeken át követő, különböző lapokban megjelent saját publikációimról, amelyeket A jazz ideje (1999) és Magyar jazznapló (2022) könyvek külön fejezeteiben gyűjtöttem össze. Néhányuknak utóélete is van: a jazzma.hu 2015-ben újra közölte a Valóság folyóiratban (1980), majd a Zenekultúránk című kötetben megjelent Szabados-interjúmat és a 60. születésnapját 1999-ben köszöntő rádiós koncertről a Napi Magyarországban írt Szabados György és kora című beszámolómat.

.

Számokban

Szabados életében nemzetközi ismertségre és tekintélyre tett szert; leggyakrabban német nyelvterületen lépett fel és talált értő közönségre. Mivel lemezeihez külföldön nehezen lehet hozzájutni, a zenéje iránt megnyilvánuló érdeklődésről az internetes felületek adhatnak támpontokat. A youtube.com-on több felvétele és interjúja is elérhető; a számok százakban, ezrekben mért letöltéseket mutatnak. A spotify.com online szolgáltató négy lemezét tünteti fel, regisztrált hallgatottság nélkül. (Megjegyzendő: Bartók vagy Ligeti követőinek száma is csak ezrekben-tízezrekben mérhető, míg a popzene csillagjai sok milliós letöltöttséggel és az ebből következő bevételekkel számolhatnak.)

Tudvalevő, hogy az elmélyült figyelmet igénylő zenék hallgatottsági mutatói nem az életművek értékmérői. Szabados György koncertjeinek, leginkább szólózongora-játékának elementáris hatása ma is elevenen él hallgatói körében. Manapság elképzelhetetlen, hogy a szabad kifejzés nyelvén megszólaló, fajsúlyos zene olyan ünneplésben részesüljön, mint amilyennel a Debreceni Jazznapok kétezres közönsége 1984-ben az Anthony Braxton amerikai szaxofonossal közös fellépését fogadta.

Azok az idők elmúltak, a világ azóta nagyot fordult. De mindig voltak és lesznek muzsikusok, akiknek zenéjére hallgatók és tisztelők szűk, ám elhivatott köre rezonál. Szabados György ilyen volt – és ilyen marad.

.

KERETES CIKK 

Szabados György-emléknap Nagymaroson 

Életének utolsó évtizedeiben a Dunakanyar legszebb helyén fekvő Nagymaroson élt és alkotott Szabados György Kossuth- és Liszt-díjas zeneszerző, zongoraművész (1939-2011). A magyar szabadzenélés és a kortárs improvizatív zene úttörőjeként, nagy hatású képviselőjeként számontartott művész zeneileg és szellemileg is kiemelkedő életművet hozott létre, amelynek ápolásából a város is igyekszik kivenni a részét. Munkásságát még életében díszpolgári címmel ismerték el, és az idei évvel kezdődően július első szombatján programsorozattal kívánnak megemlékezni a neves, orvosként is ismert polgárról. A helyi művelődési ház gondozásában muzsikustársak, barátok, tisztelők közreműködésével szerkesztett program különböző szempontokból világítja meg az életművet. A szervezők célja az, hogy a Dunakanyar aurájába illesztve állítsanak emléket Szabados művészetének.

A július 1-jei nap középpontjában az a korszak áll, amelyben Szabados György zenéje és gondolatvilága kiformálódott. Medgyesi Gabriella „…Csak az ének” című költői hangvételű portréfilmjét követően Retkes Attila zenetörténész az 1960/80-as évek magyar jazz-zenéjének környezetéről, Hartyándi Jenő, a Mediawave Fesztivál főszervezője az amerikai és magyar avantgárd törekvéseknek teret nyitó legendás győri koncertekről tart előadást, Németh Zsolt a szellemiségét ápoló Adyton Művészeti Alapítvány tevékenységét mutatja be. A videoinstallációkkal, zenei bejátszásokkal, hanglemez- és könyvvásárral színesített programból a természet sem marad ki. A résztvevők a Szabados-ház érintésével közös sétát tesznek a város magaslati pontjára, ahonnan pazar kilátás nyílik a Dunára és a visegrádi várra. Visszatérve a hangulatos belső udvarban meghallgatják az egykori játszótársak, Grencsó István (fúvós hangszerek), Mezei Szilárd (brácsa) és Benkő Róbert (nagybőgő) személyes visszaemlékezéseit, majd a három muzsikus hangszert vesz a kezébe, hogy mesterük előtt tisztelgő zenéléssel zárják az emléknapot.