Adyton Karácsony

Krokovay Nóra – cselló
Németh Zsófia – fuvola
Hoffmann Boldizsár – szintetizátor
Dóczi Bence – gitár
Pantali Lőrinc – altszaxofon
John Oslansky – szopránszaxofon
Kováts Zoltán Sándor – nagybőgő
Lukács Péter – dob

–

Grencsó István – klarinét
Pozsár Máté – zongora
Benkő Róbert – nagybőgő
Miklós Szilveszter – dob

–

Medgyesi Gabi – film
Bakos Bettika – ének

Az Adyton szabad zenei közösség idén ünnepelte megalapításának ötödik évfordulóját. Egyebek között minden esztendő augusztusában Nagymaroson néhány napos alkotói együttlét alkalmával, koncentráltan foglalkoznak a szabad zenélés rejtelmeivel, illetve decemberben a – mára már legendássá vált – Kassák Karácsonyok emlékét is felelevenítve minden alkalommal megrendezik az Adyton Karácsonyt, melyre immár második alkalommal az Opus Jazz Clubban kerül sor. Az eseményen a Grencsó Kollektív Kör a nyári együttlét meghívott résztvevőivel kiegészülve ad koncertet, mindezt Medgyesi Gabriella rövidfilmje előzi meg, az idei nagymarosi nyarat felidézve.

„Számomra az ötödik Adyton Szabadzene Műhely volt az első, amin részt vettem. Az élmény megerősítette bennem azt, hogy a szabad improvizáció lényegében kreatív társulás: csak azokkal tudunk szabadon improvizálni, akik hajlandók velünk kreatív kapcsolatba lépni. A kérdés az volt: hogy tudja a műhely áthidalni a különböző látásmódokat és a különböző szintű zenei felkészültséget, előadási és fellépési gyakorlatot oly módon, ami lehetővé teszi mindenki számára a részvételt és kifejleszti az érzékünket arra, hogy milyen lehetőségek vannak a szabad improvizációban és az mit hozhat ki belőlünk. A legbonyolultabb technikát megkövetelő előadástól kezdve az alapvető emberi kapcsolatokig mindenhez ez kell: hozd a szíved és a füled. Legyél kész a szívből jövő játékra és figyelj mindenkire. A szívünkben van, hogy érezzük a zene jelenvalóságát, és a fülünkön keresztül osztjuk meg egymással. Nagyon sokféle zene keletkezhet anélkül, hogy helyesen figyelnénk egymásra és jól hallanánk egymást. De nem lehet együtt szabadon improvizálni anélkül az elkötelezettség nélkül, hogy olyan mélyen figyeljünk egymásra, amilyen mélyen csak tudunk. Úgy is mondhatnánk, ez egy spirituális tevékenység. Úgy gondolom, hogy óriási volt az együttlét mindenki számára. Az a tudat, hogy négy napig együtt leszünk, elősegítette, hogy nyitottak legyünk különböző dolgok kipróbálására és lássuk, mi az, ami működik, és miként. Tudtuk, hogy szabadon tehetünk fel kérdéseket, és gondolatokat, ötleteket cserélhetünk.”  Lewis Jordan (fordította: Anna Werner)

©2019 Adyton Művészeti Alapítvány