VII. ADYTON Workshop és Szabadzenei Fesztivál – Augusztus 26.-28. – 1-3. nap.

Posted by Rudolf Kraus

VII. ADYTON Workshop és Szabadzenei Fesztivál – Augusztus 26. – 1. nap

Van némi bizonytalanság a számozásban. A tavalyi rendezvényt ugyan maradéktalanul előkészítettük, de az átok COVID odavágott, elmaradt. Azért nagyvonalúak voltunk magunkkal és az ideinek a VII. sorszámot adtuk. A COVID az idén augusztusban ugyan kushad egy kicsit, de ezúttal az időjárás teremtett sakk-matt helyzetet. Az eredetileg tervezett szabadtéri helyszínt, a nagymarosi Német Nemzetiségi Tájházat az eső és a 20 fok alatti hőmérséklet miatt el kellett hagynunk, és a vészhelyzetet régi „otthonunk”, a Sigil Kávézó gyors és nagylelkű segítsége oldotta meg azzal, hogy befogadtak bennünket. Ezúttal is nagy köszönet nekik.

Az első hivatalos programpont is módosult valamelyest. Mivel nem sikerül méltó és alkalmas elhelyezést biztosítani Kiss Béla (1942-2020) festőművész vásznainak bemutatására, a tervezett kiállítás megnyitót és beszélgetést a művészről készült portréfilm levetítésével igyekeztünk helyettesíteni. Tudni való, hogy Kiss Bélát bensőséges kapcsolat fűzte a zenéhez, ezen belül a jazzhez is. Volt olyan képe, amit közönség jelenlétében, Grencsó István szaxofonjátékával kísérve készített.

grencso0.jpg

A koncertek sorát este a Sigilben Grencsó István a „Legyen meg a te akaratod” ciklusának két, vonósötösre és szoprán hangra írt darabja nyitotta meg, amit Murányi Márta (szoprán), Szvetnyik Margit (hegedű), Miron Andrea (hegedű), Mezei Szilárd (brácsa), Brestyánszky Bernadett (cselló) és Csányi Zoltán (bőgő) adtak elő. Az első, „Mert a szabadság…” című kompozíció Szabados György azonos című versének felhasználásával tisztelgés volt a 10 évvel ezelőtt elhunyt mester emléke előtt. A második főhajtás volt Kiss Bélának, egy William Carlos Williams vers, A tett szövegének beépítésével.

Akik követik Grencsó István pályáját, azok tudják, hogy nála csak a megújulás, a változás állandó. De számukra is meglepő lehet, hogy ezúttal vonósdarabokkal állt elő. Kérdeztem, tőle, ez mennyiben köszönhető a COVID időszak bezártságának. Azt mondta, részben, így volt ideje arra, hogy megvalósítsa az egy már ideje formálódó elképzeléseit. A „Mert a szabadság …” váza a Ken Vandermark-kal felvett „Do Not Slam the Door” lemezen is elhangzó „Legyen meg a te akaratod” kompozíció volt, „A tett” magja egy a Kollektívának évekkel ezelőtt készült, akkor be nem fejezett vázlat, ezeket alakította át és bontotta ki vonósokra. Magának a zenének a hangzása egyértelműen kortárs zenei, hol méltóságteljesen áradó, helyenként zaklatottan vibráló. Hallani kell, felesleges a leírással kísérletezni.

Szvetnyik Margittól érdeklődtem, hogy neki, mint régi zene specialistának mit jelentett ezeknek az ízig-vérig mai daraboknak a játszása. „Valójában a régi zene mellett érdekel a másik véglet, a kortárs zene is. Pisti darabjainak az előadása azért különös kihívásokat jelentett, olyan nehézségek voltak benne, amire nem számítottunk, nem szokványosak. De emellett igazi élmény volt.”

vonos0.jpg

Az első napot Dukay Barnabás (una corda), Grencsó István (klarinét, fuvola), Benkő Róbert (bőgő) és Miklós Szilveszter (ütős hangszerek) kvartettje zárta. Az egylelkűség, a magától értetődően közös hanguniverzumuk megidézése, a hallgatóság bevonása egy olyan világba, amire csak kivételes művészi teljesítmények nyitnak kaput.

A közönségnek ezen az estén ilyenben volt része.

20210826222149-img-0036.JPG

20210826221011-img-0035.JPG

20210826220836-img-0034.JPG

20210826222626-img-0040.JPG

VII. ADYTON Workshop és Szabadzenei Fesztivál – Augusztus 27. – 2. nap

Jöjjön a második napi beszámoló!

Az első napot záró, késő éjszakába nyúló beszélgetés után pénteken délelőtt 10-kor kezdődött Mezei Szilárd, kategóriákba nehezen szorítható, zenéivel az avantgárd és a kortárs zene ma már nehezen kijelölheti mezsgyéi között mozgó, határainkon túl is a legelismertebbek közé tartozó brácsás workshop-ja. Mezei Szilárd két darabja köré szervezte a műhelymunkát, aminek során a résztvevők elmondásuk szerint értékes tapasztalatokkal gazdagodtak.

Délután az Adyton Space Orchestra gyakorolt Miklós Szilveszter irányítása mellett.

Az esti programok nyitányaként az érdeklődők megtekinthették az idő Yusef Lateef-fal készült „Brother Yusef” című szép, balladisztikus hangulatú, sok értékes és bölcs gondolatot felvillantó portréfilmet. Jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe: https://www.youtube.com/watch?v=tG7lyR4QzjQ .

8 órára, a nap leginkább várt programjára az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a Sigil kávézót. Nem véletlenül, hiszen olyanok álltak színpadra, akik ebben a formációban még soha nem játszottak együtt, noha mindannyiuk pályájának van egy olyan szakasza, ami összeköti őket, mégpedig a 10 éve elhunyt Szabados György személye. Grencsó István, Dresch Mihály és Benkő Róbert a mester középső életszakaszának voltak alkotótársai, Mezei Szilárd pedig az utolsó években dolgozott együtt vele. Miklós Szilveszter ugyan soha nem találkozott Szabadossal, de a „Derengés” című albumon bizonyságot tett arról, hogy avatott és értő tolmácsolója a kompozícióinak. A szabadosi örökséget, a nála szerzett tapasztalatokat Dresch, Mezei, illetve Grencsó és Benkő javarészt közösen, más-más irányba és módon vitték tovább, de ezek a különböző, eddig talán széttartó utak itt és most ismét összehajoltak. A szokásosnál hosszabb csenddel indult a koncert. A közönség feszülten várakozott, a zenészek magukba mélyedtek, aztán Dresch adta meg az első hangokat speciális hangszerén, a fuhunon, az általa felvetett ívhez csatlakozott előbb Grencsó tenorja, majd Mezei brácsája, hárman rajzoltak dallam íveket, vettek át egymástól motívumokat, vagy reagáltak a másikra. Később belépett Benkő bőgője, majd megszólaltak Miklós dobjai. Innentől hol széles dallam boltozatokat építettek, hol földrengéssel kísért tűzhányókitörés erejével zengtek. „Repülni, szállni…” – írta Szabados, és a fészkéből kiszállt művészek megmutatták, mit kell ezalatt érteni, milyen az, amikor repül, száll a zene. Valamennyien rendkívül nagy kedvvel játszottak, a szabadzene igazi és emlékezetes ünnepében részesítették a közönséget, amely kitörő lelkesedéssel fogadta a két spontán darabot. Nem tudjuk, lesz-e folytatása valaha az öt kiemelkedő muzsikus találkozásának, de jó, hogy ez a koncert Nagymaroson létrejött.

20210827202824-img-0001.JPG

20210827204018-img-0015.JPG

20210827204216-img-0018.JPG

20210827204720-img-0027.JPG

20210827204320-img-0019.JPG

Nem volt könnyű helyzetben ilyen előzmények után a Miklós Szilveszter vezette Rezervátum nevű formáció. A Miklós Szilveszterből és Benkő Róbertből álló atom biztos ritmusszekció támogatásával két fiatal muzsikus hallhattunk: Mészáros Ádám gitárost és Cseke Dánielt, aki alt-, szoprán- és baritonszaxofonokon játszott. A koncertet Benkő invenciózus és ihletett bőgőszólója nyitotta, amit akár az előző koncerthez kötődő szálként is értelmezhetünk. A darabok a komponált vázak köré szerveződtek, kiváló szólókkal díszítve. Mészáros Ádám és Cseke Dániel újabb bizonyítékát jelentik annak, hogy nagyon tehetséges, több figyelmet érdemlő képviselői bukkannak fel a szabad zenének. Miklós Szilveszter új zenekarába építve vezeti be őket ebbe a rögös, de tágas önkifejezési lehetőséget biztosító műfajba. „Maradjatok együtt” – hangzott el a koncert végén a közönség soraiból. Egyetértően csatlakozom ehhez a véleményhez.

20210827211447-img-0051.JPG

20210827211534-img-0052.JPG

20210827211633-img-0053.JPG

VII. ADYTON Workshop és Szabadzenei Fesztivál – Augusztus 28., 3. nap

A krónikás kimerült, energiaszintje nullára csökkent, ezért az utolsó nap beszámolója lényegre törő lesz.

A délelőtti workshopot Grencsó István, a délutánit Miklós Szilveszter vezette, folytatva az előző napon kezdett munkát, és készülve az Adyton Space Orchestra esti bemutatkozására, a záró produkcióra.

A záróhangversenyt a Friss Csoport indította. Ez egyrészt Grencsó régi, kipróbált társaiból, Benkő Róbertből és Miklós Szilveszterből áll, ennyiben egy majdnem Kollektíva, de csatlakozott hozzájuk még néhány tag az Adyton táborok rendszeres résztvevői közül, ezúttal Dóczi Bence gitáros és Kováts Zoltán bőgős. Egyértelműen érezhető volt rajtuk az összeszokottság, az, hogy nem csak próbákon, de több közös fellépésen is túl vannak. Zenéjük változatosságát és erőteljességét jól fogadta a közönség.

20210828201515-img-0002.JPG

Az ezt követő blokk ismét arról tanúskodott, hogy immáron félreérthetetlenül láthatók az elmúlt években befektetett munka hozadékai, eredményei. No és gyümölcsei. A mester és diák viszony Benkő Róbert és Kováts Zoltán esetében lassan átalakul(t) partneri, muzsikustársi kapcsolattá. Bőgő duó bemutatójuk meggyőzte a jelenlevőket arról, hogy van közös zenei nyelvük is, meg zenei mondanivalójuk is egymás számára. Elismerés illeti mindkettőjüket azért, amit az évek során kihoztak a tanítás/tanulás lehetőségéből.

20210828204515-img-0007.JPG

A záró esemény az Adyton Space Orchestra bemutatója volt, ahol mindenki (tanárok + tanulók) színpadra lépett, aki még jelen volt. Így hangzott és festett az ASO: Brátán Vera (ének), Grencsó István (tenorszaxofon), John Oslansky (szopránszaxofon), Blazsek József (különleges elektronikus fúvós hangszer), Dóczi Bence (elektromos gitár), Benkő Róbert (bőgő), Kováts Zoltán (bőgő), Miklós Szilveszter (dob, ütőhangszerek). Grencsó a műsorukon szereplő két darabot az Adyton körhöz tartozó, fiatalon elhunyt nagyszerű grafikus, Veress Tamás emlékének ajánlotta. A workshopok során rögzített begyakorolt részek között szinte mindenki jutott szóló szerephez is, felvillantva tehetségét, megszerzett jártasságát a szabad zene műfajában.

20210828210214-img-0011.JPG

20210828210237-img-0012.JPG

20210828211324-img-0013.JPG

A rendezvény három estéjén csak olyan koncerteket hallhattak az érdeklődők, amik nem csupán bárhol Magyarországon, hanem a nagyvilág számos kiváló színpadán is megállták volna a helyüket.  Az ív a kortárs zenétől a jazz számos irányzatát, mai útját felvillantó eseményekig tartott, mindenből értékeset, páratlant mutatva. Ehhez képest az idén Nagymaroson kevesekhez jutott el. De a veszteség azoké, akik kihagyták.

Örömmel vonom le a konklúziót, hogy a free/avantgárd/útkereső (kinek hogyan tetszik jobban, most nem bonyolódnék terminológia vitákba) jazz, illetve a kortárs zene felé tájékozódó friss irányzata köszöni szépen, jól van, él és virul. Még akkor is, ha erről sem a szélesebb nyilvánosság, sem a kultúrpolitika ilyen-olyan méltóságú döntéshozói nem vesznek tudomást. Kívül van a látómező peremén. Pedig figyelni kellene, mert itt valami készül!

Az 1960-as évek elején Chicago-ban életre hívott AACM manifesztumában ez állt: „A tanítási módszerünket úgy formáltuk, hogy előhívja az adottságok maximális kibontakozását a tréning program során, ahol a fiatalok konstruktív viszonyba kerülnek az érett művészekkel.  Azt a heves óhajunkat, hogy a diákjainkban kifejlesszük a képességet önmaguk megbecsülésére, a képességet mások megbecsülésére, és a képességet arra, hogy hasznosítsák azokat a lehetőségeket, amikkel a társadalomban találkoznak, a képzési programunk fölé helyeztük. Úgy érezzük, hogy ezeknek az értékeknek az érintett emberek kulturális és spirituális örökségén kell nyugodni.” Ez jól fejezi ki azokat a szándékokat, törekvéseket, amiket az Adyton Művészeti Alapítvány is magáénak vallott -még ha talán más szavakkal is– az eddigi workshopok, koncertek, kiegészítő programok és rendezvények szervezésekor, immár hét éven át. Talán nem tűnik szerénytelenségnek azt állítani, hogy értünk el eredményeket.

Jelenleg nyitott kérés, hogy tudjuk-e folytatni.

 

.

.