A fénykép felejthetetlen, ahogy az volt a szabad-jazzt művelő zongorista és zeneszerző Szabados György számára is. A kép címe „Az esküvő“, rajta hat emberből álló nászmenet, élén a fehérbe öltözött menyasszonnyal, vonul az esküvőre. Úgy tűnik, éppen most jöttek ki valamelyik lakásból és a belső udvar folyosóján, az összelőtt fal előtt a lépcsőház felé tartanak, amely egy pár emelettel lejjebb kivezeti őket a bérkaszárnyából. Az akkori, a hatvanas éveknek megfelelő divat szerint vannak öltözve. Mindenki egyedül megy, egy hölgy kicsit mosolyog. A fotó Fejes László alkotása, aki ezzel a felvétellel elnyerte az 1965-ös World Press Photo díját első magyar díjazottként.      (Mathias Bäumel recenziója)

A díjnyertes képet 1972-ben kiállították a Műcsarnokban a Hősök terén. Ott látta Szabados György, akire mély benyomást tett. “Megragadó volt ezt a képet látni, a szemet legeltetni rajta és újra visszatérni hozzá, újra nézegetni. És a képnek másolatát soha kézbe nem venni, mert a teremtő szikra már átpattant. Felcsendült bennem a zene!“ – emlékezik vissza később a zeneszerző.

Szabados György a fénykép hatására komponálta „Az esküvő“ című darabot. Ezzel a címmel, valamint további kompozíciókkal jelent meg első lemeze is 1974-ben, amely a magyar szabad-jazz zene úttörőjét, az 1962 óta aktív Szabados Györgyöt ismertté tette a nemzetközi jazzközönség előtt. Akkor nem jelenhetett meg a lemezborítón az esküvői fotó, mivel Fejesnek ez a felvétele a kultúra hivatalosságai számára nagyon messze volt a szocialista ideáltól, akárcsak egész munkássága.

Bár Szabados már korán a modern – nem csak magyar – jazz-történelem élő legendájává vált, manapság sem egyszerű zenéjéhez, lemezeihez és CD-ihez  hozzájutni, annak ellenére, hogy rendszeresen koncertezett és a rendszerváltás előtt a nemzetközi publikum számára is elérhetően három saját lemezt is kiadott. Ezek az “Adyton” (1983), a “Szabraxtondos” (1985 – Duók Anthony Braxtonnal) és “A szarvassá vált fiak/ (1989).

Jóllehet Rudolf Kraus kiemelkedő munkát végez Szabados életrajzának és munkásságának dokumentálásában, amit internetportálján közzé is tett http://györgy-szabados.com „Szabados György világa“ cím alatt, mégis nehéz utólag megszerezni a régi lemezeket, CD-ket. Sok elfogyott, vagy csak mint használt lemez kapható vagy eleve kis példányszámban adták ki szakmai körök számára (GyörFREE-sorozat).

Ezért éppen jókor jelentette meg a Hunnia Records a Grencsó Open Collective „Derengés/Dawn (Compositions By György Szabados)” című dupla CD-jét. Egyrészt, mert Szabados György történelmileg legfontosabb hat kompozícióját mutatja be a mai közönségnek, másrészt, mert olyan zenészek játsszák, akik szorosan kötődnek Szabadoshoz, ezáltal a művek megszólaltatása személyes, esztétikus és autentikus.

Grencsó és a bőgős Benkő Róbert mellett, akik még mindketten zenéltek különböző projektekben Szabadossal, a zongorista Pozsár Máté, valamint a dobos Miklós Szilveszter is a “nyitott kollektíva” törzsgárdájához tartoznak, amelyet egyéb koncerteken vagy CD-felvételeken olyan vendégzenészek, mint Lewis Jordan vagy Rudi Mahall bővítenek ki, vagy kissé módosítanak. Említésre méltó még, hogy Mezei Szilárd ezen a dupla CD-n brácsájával a Szabados által eredetileg alkalmazott hegedűt helyettesíti.

Egy Raduly Mihály által készített interjúban Grencsó így nyilatkozott: “Már régóta szívünkön viseljük Szabados György zenei hagyatékát. Évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy ezt a zenét életben tartjuk, és már el is kezdtük néhány darab feldolgozását.” 2014-ben Grencsó és zenésztársai Szabados zenéjével vettek részt a Mediawave-Fesztiválon és hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy ezt fel kell venni és CD-n kiadni.

Végül a Hunnia Kiadó, Hunka Róbert vezetésével és igazgatásával támogatta a projektet. „Hunka teljesen mellénk állt„– így Grencsó. „Semmiféle jogot nem követelt magának: semmilyen korlátozást, beleszólást, sem zenei, sem vizuális téren. Tehát teljesen szabad kezet kaptunk, sem időkorlát, sem semmi nem volt és így sikerült rögzítenünk ezt a hat darabot.“

A CD egy tudatos „kultúrtörténeti mentőakcióként” született. “Szabados György zenéje a múltból ködlik fel, mert életművét a halála után gyakorlatilag elfelejtették“ – így Benkő Róbert bőgős. „Senki nem játszotta és a média is vajmi keveset foglalkozott vele. Ennek a duplaalbumnak a megjelentetése egy új, reményteli kezdetet, első lépést jelent Szabados elfogadtatása felé, ezért is lett a címe „Hajnali derengés”.

Milyen kritériumok alapján válogattatok közösen a sok-sok Szabados kompozícióból? „A mi fő szempontunk az volt – nyilatkozza Grencsó István, – hogy olyan darabokat játsszunk, amelyeket megcsonkítás nélkül tudunk megszólaltatni. Nyilván nem játszhatunk egy nagyzenekari darabot négyen vagy öten de még hatan sem. Ez volt az egyik szempont, hogy olyan műveket dolgozzunk fel, amelyeket hitelesen meg tudunk szólaltatni, az írott részeknek megfelelően.“ A másik szempont volt, hogy a relatív korai időből válogassunk, főleg az első három lemezből.

Végül így állt össze a következő hat szám a dupla CD-n.  „Az esküvő“  az azonos című lemezről (1974), a “Fohász“ a 2007-s CD-ről, (Boldogasszony földje/Harangok), “Adyton” az azonos című lemezről 1983-ból, az “Ajánlás asszonyainknak“ a „Szabraxtondos“ lemezröl (1984), Halott-táncoltatás“ ugyancsak az előbbi lemezről és a „Regölés“ a „Baltás zsoltár“ című CD-ről (2007), a nagyon ritka GyörFREE–műhely sorozatból.

A zene egy első, nagyon meghatározó merítkezést kínál Szabados György zenéje sokszínűségébe, amelyet legtöbbször a “Bartók találkozik a Free-jazzel” közhelyre redukálnak. Holott élvezetes hallgatni – megszólal egy élő, lüktető, érdekesen strukturált, rendkívül hangzatos zenei ötletek kozmosza, meglepetéseket élünk meg (akkor is ha a darabokra még korábbról homályosan emlékszünk) és el vagyunk ragadtatva a zenei történéstől. Az egész villantja fel a részleteket, és az egyedi “gyöngyök” adják az egésznek a jellegét.

Az öreg mester (bocsánat!) Grencsó szaxofon-improvizációi briliánsak, Szilveszter Miklós dobos egy kihívó, ugyanakkor árnyalt „ritmus-szőnyeget“ fon. Pozsár Máté, a még relatív fiatal zongorista, ragyogó technikával játszik, jó érzékkel a szabad játékhoz és zenei humorhoz, ámde egyaránt megvan az érzéke a straight-ahead-játékhoz és a Thelonius–Monk tradícióhoz is. A „Derengésben“ Szabados előadói szerepét veszi át. Hogy itt nem „helyettesítésről” van szó, azt több helyen is megmutatja – különösen kifejezőnek találom súlyos, jelzésszerű, gáláns dallamjátékát „Az esküvő“ elején, Benkő markáns bőgőszólója és a hozzá kapcsolódó szóló után, ami végül beletorkollik a főtémába. De Pozsár kristályszerűen ható motívumszilánkjai Mezei vad brácsa-szólója kíséreteként „Az esküvö“ zenéjében lenyűgözőek, akárcsak maga a brácsa-szóló, amely Mezeit az európai brácsaimprovizátorok legjobbjai közé emeli, ahogy ezt minden más szólója is bizonyítja.

Amikor Ligeti György, a híres zeneszerző először szólt elismerően Szabados György zenéjéről, azt mondta, hogy mint szabad-jazzt egyenértékűnek tartja Ornette Coleman és Cecil Taylor zenéjével és még soha nem hallott ilyen autentikusan magyar zenei hangzást jazz által közvetítve. A „Derengés“ dupla CD ennek hatásos bizonysága. Ez a zene nem csak megtart, hanem életképes marad a mának és nyitott a holnapra.

Csodálatos, hogy mi mindent indít el egy esküvői fénykép……

Mathias Bäumel

A szerző köszönetet mond a zenészeknek, Hunka Róbertnek és Rudof Kraus-nak.

Translation by: Sándor und Zsuzsa Doró

• Grencsó Open Collective: »Derengés / Dawn«,
  Hunnia Records HRCD 1508