…A Vigadóban mutatta be az alkalomra társult együttes Szabados György Szertartászenéjét. A kompozíciót, amely egy elképzelt, művészileg megélt és átélt, belülről fakadó, és az emberi lélek mélységében létező ünnep muzsikája, zenei bevezetése és megmutatása. Őszinte áhítatú vallomás az egyetemes világmindenségről. Tiszteletadás az univerzum és törvényei előtt. A törvények tisztelete, csodálata és ünneplése. A törvényeké, amelyek meghatározzák, szabályozzák a világ születését, újjászületését, örök mozgását. S mindvégig árad a zenéből a harmónia iránti vágy, amely mindenkor fontos-sürgető kérdése volt s napjainkban talán fontosabb-sürgetőbb, mint valaha volt. A kamarazeneként fölcsendülő muzsika szólóit, a könyörgéseket Kiss Tamás énekelte tisztán, erővel, megrendítőn…
…A Szertartászene hangulatokat váltogató fölépítésével, ősi és mai, épp ezért kortalan rítusával, formailag és tartalmilag, tehát zeneiségében és gondolkodásában, alkotójának művészi szenvedélyével, hitével és alázatával egyedülálló vállalkozás.
(részletek Róna Katalin: Ellentétek c. írásából / JAZZ 1984-2.)