Kőbányai Jánosnak a lemezborítón található írásából idézünk:
Szabados művészetére legjellemzőbb az a tartás és szellemi nézőpont, amely Közép-Kelet-Európát tekinti-vállalja a „szabad egyensúlyok” központjának, ahonnan szemléli, megítéli és befogadja a keletről és nyugatról érkező kulturális hatásokat. Ez a pozíció és magatartás határozza meg művészete kiinduló és kapcsolódási pontjait: a keleti zenét, a magyar (elsősorban erdélyi) folklórt, Bachot és mindenekelőtt Bartók örökségének továbbvitelét, aktualizálását. Az elmélyült alkotómunka hátországához tartozik, zenei tárgyú esszéinek örvendetesen szaporodó sorozata is. Ez a lemez az utóbbi évek terméséből ad válogatást. A trióra írt kompozíciók mellett a háromtételes, monumentális Adytont is tartalmazza.
A cím kettős jelentése metsző pontossággal világítja meg nemcsak a mű, de Szabados gondolatvilága, művészi törekvései lényegét is. Ady neve az újkori magyar történelem legprogresszívabb gondolati irányait és útjait fémjelzi: a „mi a magyar” sors és identitás legszenvedélyesebb és ugyanakkor leggyötrőbb-mélyebb kereséseit, meghatározás kísérleteit, – az Adyton másik értelme: a görög filozófiában (Hamvas Béla filozófus Pathmos III. című könyvéből került a darab címéül ez a fogalom) a „legrejtettebb szentélyt” jelenti.
A mű első szabad, asszociatív tétele az örök emberi vágyat, várakozásteli hangulatot, feszültséget intonálja, amely a közösségre találásra, a nagy közösségi rítusra; az ÜNNEP megélésére, az abban való teljes részvételre irányul. A középső rész minden hangja, ritmusa kötött, megkomponált: maga a szertartás-ünnep; a keresett harmónia. A harmadik tétel ismét a szabad improvizációnak nyit teret; himnikus szárnyalása a megtalált harmóniát, a lélek felszabadult békéjét, a megtisztulás-föloldódás fenséges méltóságát hirdeti.